Napi szinten „felejtették el” azonosítani magukat orosz gépek a Baltikumban – magyar pilóták eredtek a nyomukba. A Magyar Honvédség olyan időszakban védte a balti országok légterét, amikor a hidegháború óta nem látott mértékben fokozódott a NATO és Oroszország közötti feszültség. Litvániában jártunk a magyar misszió búcsúnapján!
Tizenkilenc éles riasztás, 246 felszállás és 304 repült óra – ez a négy hónapos magyar vezetésű Balti légtérvédelmi program (Baltic Air Policing – BAP) mérlege. Lapunk munkatársa a litvániai Siauliai katonai légibázisán járt a magyar honvédségi küldöttséggel, az őrségváltás alkalmából.
A Magyar Honvédség öt másik NATO-tagállam (Csehország, Lengyelország, Németország, Belgium, Olaszország) légi erejével közreműködve látta el a balti légtérrendészeti feladatokat.
Ványik Attila alezredes, a BAP magyar parancsnoka egyike volt azoknak a katonáknak, akik végig Litvániában tartózkodtak a misszió alatt. „A többiek nagyjából havi váltásban cserélődtek” – mondta el az alezredes hozzátéve, hogy
de ezúttal pszichológus nem volt a csapattal.
„Most én próbáltam lenni a pszichológus. Szondáztattam az embereket, hogy ki hogy van, leültem vele egy ebédre, vacsorára. Próbáltam beszélgetni, nem mint parancsnok, hanem mint ember. Ezekre odafigyeltem, mert hosszú ez az időszak és stresszes tud lenni” – mutatott rá Ványik Attila.
A BAP magyar parancsnokától megtudtuk azt is, hogy
amelyek napi szinten – jellemzően Szentpétervár és a kalinyingrádi terület között közlekedve – „felejtették el” azonosítani magukat.
Korábbi írásunkban már kifejtettük, hogy milyen esetekben szállnak fel a vadászgépek légtérvédelmi feladatra, de Ványik Attilától most megtudhattuk azt is, pontosan mit csinálnak ilyenkor a levegőben a pilóták: „Azért megyünk oda, hogy igazoltassuk a gépet, és akkor elkezdjük sorolni az információkat. Milyen magasan repül, mennyi a sebessége, használ-e zavarást, csinál-e ellenséges manővert?”
Elmondása szerint a BAP-misszió pilótái ilyenkor minden adatot és információt igyekeznek közölni a földi irányítással. A gép típusát, színét, oldalszámát, hogy civil járat-e vagy katonai. Abban az esetben, ha utóbbiról van szó és fel is van fegyverezve, akkor a fegyverzet típusát is lejelentik, illetve fotókat is csinálnak későbbi kielemzés céljából.
„Ez egy jó gyakorlat a pilótáinknak is, a személyzetünknek is”
– mondta el kérdésünkre a Honvédelmi Minisztérium stratégiai elemzésért és humánpolitikáért felelős államtitkára, hozzátéve, hogy a NATO Baltic Air Policing missziójában való részvétel hozzájárul a Magyar Honvédség nemzetközi presztízsének növeléséhez is.
„Elismert tagjai tudunk lenni a NATO-nak, nem csak a hasznát élvezni a NATO-tagságnak, hanem
aktívan hozzá is járulni a NATO kollektív védelméhez”
– fogalmazott Gion Gábor.
A művelet anyagi részéről beszélve az államtitkár hangsúlyozta: „A védelemnél és a biztonságnál profitot számolni nagyon nehéz. Ez nem egy üzleti döntés, ami arról szól, hogy odamegyünk és közvetlenül megtérül. A biztonságot csak úgy lehet megmérni, ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen kárt okozhatna az, ha nincs egy ilyen védelem”.
Az államtitkár hangsúlyozta: a Magyar Honvédség olyan időszakban őrizte a légteret, amikor a hidegháború óta nem látott mértékben fokozódott a NATO és Oroszország közötti feszültség. Ebben a helyzetben kiválóan helytállt a magyar légierő, ezért kifejezték a szándékukat, hogy
A most búcsúzó magyar pilótákat a lengyel légierő váltotta fel csütörtökön a litvániai Siauliában.
Nyitókép: Földházi Árpád
Bevetésen a Mandiner. A Mi–24 lezárta csaknem ötvenéves magyarországi pályafutását, és végleg legendává vált a honvédség és a hazai katonai repülés történetében.
Hollandia is a bevált recepthez nyúlhat.
Innen érthető meg Hadházy Ákos tavaszi kijelentése is, amelyben úgy fogalmazott, hogy ukrán mintára Majdan-típusú felkelésre van szükség.
Az Egyesült Államok jégtörőflottája kis túlzással három rozsdás darabra zsugorodott, miközben Oroszország és Kína éppen átrajzolja a geopolitikai térképeket. Trump azonban újra versenybe száll – egy finn hajógyárban. Amerika ismét behajózik, de egy „vendégmunkás” segítségével.
A lengyel miniszterelnök „keserű elégtételt” érez amiatt, hogy az Oroszországról és a „rendkívül hétköznapi” Putyinról szóló, éveken át hangoztatott figyelmeztetései beigazolódtak.
A nyugati vezetők a béke helyett a nyomásgyakorlásban látják a megoldást, miközben Ukrajna városai ismét sötétbe borulnak az orosz légicsapások után.
Bovier György, fővárosi képviselő egy az egyben kijelentette Bohár Dánielnek, hogy nem terveznek nyugdíjemelést.
A Zöldek és Munkáspárt szövetségének jelöltje azonnal távozott a gyenge szereplést követően.
