De ha már ott van a focivébé, akkor a német »politika« gyorsan felfedezte az ebben rejlő lehetőséget. És megérkezett a német válogatott, és politizálni kezdett. Hisztériáztak Katar miatt, a tarthatatlan katari állapotok miatt, a FIFA is terítékre került, a német válogatott szivárványszínű cipőfűzőt húzott magára meg szívecskés karszalagot, továbbá befogott pofával pózoltak a kamerák előtt – tessék megnézni a Halál ötven óráját, mindezt összevetni Hessler ezredes alakjával és a Panzerliedet éneklő német harckocsizókkal, kristálytiszta lesz az út a német elmebajtól a német elmebajig, de ha már, akkor idézzük ide Pierre-t, vagyis: »Nem mindegy, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember.«
Tehát zajlik Katarban a német »politika«. Persze mindjárt az elején kapott az egész egy vajszínű árnyalatot, ugyanis nem tudott nem eszébe jutni az embernek, hogy ezek a »német« fiúk aztán majd hazamennek, és otthon, klubcsapataiknál magukra öltik a mezüket, rajta a Quatar Airways felirattal, mert azért van az a pénz, amiért korpásodik az ember haja.
Ám most a vajszínű árnyalat zöldesvörösre váltott. Lásd, mint fent: Németország irgalmatlan mennyiségű gázt vásárol meg Katartól. A halott vendégmunkások meg a börtönbe zárt homokosok ügye addig is visszaköltözik Neuer szivárványszínű cipőfűzőjébe.
Igazából egy kérdés marad, ami viszont felteendő: tényleg ez lenne a német tömeglélektan? Ezek lennének a németek?
Bónusz kérdés: Daniel Freund barátunk mindezt teljesen rendben lévőnek találja? Vagy esetleg, kivételesen egy, azaz egy Facebook-bejegyzés erejéig nem velünk és a magyar »diktatúrával«, hanem a sajátjai ocsmány farizeusságával foglalkozik majd? (Spoiler: nem fog.)