A kérdésre két logikus válasz létezik, tekintve, hogy november 17-e és 22-e között két dolog történt az európai politikai térben Magyarország körül. Az egyik, technikai jelentőségű esemény, hogy a november 18-i határidő lejártával a magyar uniós pénzek ügye átkerült a vállalások megvalósításának státuszából a vállalások bizottsági ellenőrzésének státuszába. A másik, hatalompolitikai jelentőségű esemény a „sálgate”: Orbán Viktor miniszterelnök Nagy-Magyarországot ábrázoló sálban találkozott Dzsudzsák Balázzsal, ami okozott némi vihart a Magyarországot Trianonban megcsonkító szomszédállamokkal. Az érdemben reagáló szomszédok közül négyen (Horvátország, Románia, Szlovákia, Ausztria) uniós tagállamok, szavuk van a magyar uniós pénzek ügyében.
A két logikus válasz tehát: 1) A Spiegelnek igaza van, a november 18-én benyújtott magyar dokumentáció alapján a Bizottság tényleg úgy látja, hogy Magyarország nem teljesítette a vállalásait (bár ez ellentmond az egy nappal azelőtti saját értesülésüknek és a Reuters azzal megegyező értesülésének is), 2) a Spiegel egy nyomásgyakorló kampányban vesz részt, mivel úgy érzékeli, hogy a „sálgate” miatt megromlott a hangulat Magyarország körül, s a szomszédos országok körében hajlandók lennének hazánk ellen szavazni. A lap feléjük próbálhatja azt üzenni, hogy ez a Bizottság által is osztott, mainstream álláspont, nem térnek el a fősodortól, ha így tesznek. Ettől azt reméli, hogy
az utolsó pillanatban negatív irányba fordíthatja a magyar pénzek körüli hangulatot.
(Ez utóbbit támasztja alá az is, hogy a cikk névtelenséget kérő forrásai között olyanok is vannak, akik szerint a 17 magyar vállalás teljeskörű teljesítése sem volna elégséges a kockázatok kezelésére – logikus módon ők azok, akik szeretnék eltántorítani a Bizottságot a Magyarországgal való kiegyezéstől, s hajlandók volnának ennek érdekében sajtókampányt indítani.)
A vállalások pontos állása