Verhofstadt úr, lehet fogni a seprűt a saját háza előtt, meló van!

2022. november 19. 17:31

Francesca Rivafinoli
Mandiner
Belga barátunknak azzal nincs baja, ha belgák gyémántbizniszelnek az oroszokkal, azzal viszont igen, ha Magyarország gazdasági kapcsolatban maradna Iránnal.

Az összeomlás szélén áll a belga menekültügyi rendszer” – adja hírül nem az m1, hanem maga a Euronews. A szűkös kapacitás miatt „rengeteg kisgyermekes család is az utcán reked”; van olyan regisztrált afgán menedékkérő,

aki már három hónapja hajléktalanként él a befogadás imperatívuszáról felemelt mutatóujjal papoló eurokraták városában.

A hatóságok szerint a kérelmek száma év végére elérheti a százezret a 11 milliós országban” – tudjuk meg a páneurópai hírcsatornától. Úgyhogy möszjő Verhofstadt, lehet fogni a seprűt a ház előtt, meló van.

Miközben ugyanis belga barátunk épp a napokban fejtette ki, hogy legott ki kellene rúgni a suttyó magyarokat „Európából”, és helyükre azonmód beléphetne a legendásan jogállami Ukrajna (annak összes független hírcsatornájával és ellenzéki pártjával együtt), szikár tény, hogy az egymilliós Kárpátalján, ahová 400 ezer belső menekült érkezett, folyamatos magyarországi támogatásokból tart fenn a Karitász egyebek mellett gyermekrehabilitációs központot, ingyenkonyhákat és gyermekotthont.

Ezekben természetesen minden rászorulót fogadnak,

beleértve azokat az orosz anyanyelvű ukrán menekülteket is, akiket Ukrajna más részein nemzetiségi hovatartozásuk miatt a boltokban sem szolgáltak ki, és akik ezért mire Kárpátaljára értek, már ki se merték nyitni a szájukat. Ott aztán megkönnyebbülten csodálkozhattak rá, hogy a magyar Karitásznál maradéktalanul érvényesül az uniós Alapjogi Charta nyelvi és nemzetiségi alapú megkülönböztetést tiltó 21. cikke, mondhatni egység van a sokféleségben.

Ha többek között Fidesz-szavazó magyar nyugdíjasok pénzadományaiból megoldható, hogy Ráton vagy Gálocson koszt-kvártélyt kapjon a rászoruló ukrán, és ha az opportunista NER-kitartottnak bélyegzett magyar és erdélyi katolikusok jóvoltából a napokban épp a nagyszőlősi árvaház bővülhetett ötven ággyal, akkor azért elég kínos, hogy a nyirkos novemberi Brüsszelben nincs mód az évek óta tárt karokkal várt jövevények európai standardokat akár csak megközelítő fogadására. Az az exkormányfőként különösen nem nyomorgó EP-képviselő, aki éveken át magából kikelve ostorozta migrációügyben a „vigyék őket máshová” hozzáállást,

most igazán lehajolhatna néhány Abdulhoz, és elvihetné őket szerény hajlékába.

Vagy alternatívaként ötven ágy leszállítása sem okozhat neki komoly problémát, legalább azon ukrán családok részére, akik ezekben a hetekben a brüsszeli Déli pályaudvar padjain kénytelenek éjszakázni.

De Verhofstadt úrnak nincs ideje velük foglalkozni, mert a Facebookon és a Twitteren kell kiosztania Magyarországot, tűrhetetlennek minősítve, hogy Szijjártó Péter normalizálná a gazdasági kapcsolatokat Iránnal. Morálisan tarthatatlan, ugye, az ilyesmi, hogy valaki bizniszelne egy olyan országgal, amely bizniszel Oroszországgal. Ugyanakkor (eltekintve attól, hogy szeptember végén New Yorkban mások mellett a holland külügyminiszter fogott kezet és ült egy asztalhoz iráni kollégájával, kinyilvánítva, hogy országa kész szorosabbra fűzni kapcsolatait az iszlám köztársasággal) a nagy kérdés az, hogy mi újság a gyémánttal. Mármint ha felfoghatatlanul Európa-ellenes magatartás az, hogy Magyarország vetőmagokat és orvosi készülékeket bátorkodna exportálni Iránba, akkor miért nincs nyoma annak, hogy Guy Verhofstadt, Európa gyöngye

bármikor is verte volna az asztalt az Oroszországból Antwerpenbe irányuló gyémántkereskedelem haladéktalan beszüntetéséért

(a Zeebrugge kikötőjébe érkező orosz LNG-t most ne firtassuk).

Legalábbis vélelmezhető, hogy a magyar mezőgazdaságnak zsebpénzt hozó potenciális magyar-iráni vetőmagüzlet és az orosz gazdaságnak csinos összegeket termelő konkrét orosz–belga gyémántkereskedelem összevetésekor nem az erkölcscsősz Verhofstadtok javára billenne a mérleg – az mindenesetre bizonyos, hogy a háború egyetlen pillanatra sem zavarta meg az antwerpeni tranzakciókat, sőt, azok értékét sikerült még az egekbe is tornázni.

A belga köztévé szerint az ország csak idén júniusban 394 millió euróért (mintegy 156 milliárd forintért) importált orosz gyémántot (+218 millió euró 2021 júniusához képest), noha márciusban maga Zelenszkij elnök pirított rá ez ügyben az országra. Április 4-én egy EP-képviselő írásbeli kérdéssel is fordult az Európai Tanácshoz, érdeklődve, hogy miután az USA februárban szankciót vetett ki az Alrosa orosz gyémántvállalatra, készül-e hasonló lépésre az EU is. A válasz szeptember 23-án meg is érkezett; de legalább elég volt ez az időintervallum ahhoz, hogy az EU történetének egyik legsemmitmondóbb válaszát sikerüljön megfogalmazni, amelyben a „gyémánt” szó még csak nem is szerepel.

Persze észszerűnek tűnik a belga gyémántlobbi érvelése, miszerint bármiféle szankció csak Belgiumnak ártana, mivel Oroszország szempillantás alatt át tudná pakolni a drágaköveket egy ázsiai felvevőpiacra, és így pénzénél maradna – akkor viszont hadd ne minősüljön Putyin-bérencségnek azt feltételezni, hogy amennyiben nem a magyar gazdák szállítanak kukorica-vetőmagot Iránba, akkor majd teljesítenek a szorgos kínaiak.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyébként szerdán újfent elmarasztalta Belgiumot, most épp összesen 148 menedékkérő elszállásolásának elmulasztása miatt – bátrabbak vizualizálhatják, miként ordítana az Európai Parlamentben a lánglelkű Verhofstadt cimboránk,

ha a Keleti pályaudvar környékén tanyáznának 2022 őszén ellátatlan ukrán menekültek,

miközben a magyar államkasszába csorognának az orosz gyémánt csiszolásából eredő luxusipari adóbevételek.

 

(Nyitókép: Alexandros Michailidis / POOL / Hans Lucas / AFP)

Összesen 111 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez azért pofázik, hogy egy magyar fogorvos egyszer megsajnálja.

Hát, balfaszka, egyrészt kérdés, hányan nézik manapság egyik vagy másik közévét, mennyiben fokmérője egyik vagy másik a sajtószabadságnak, másrészt meg szerinted melyik biznicben van nagyságrendileg több lóvé?

Egy lóról akasztotta le.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés