Az elfolyó idők nyomában
Kétezerhuszonöt következik. Eltelt közel negyed évszázad a huszonegyedikből.
Csúnyán belerondít a belső óránkba, és már jelentős energiamegtakarítással sem jár a téli és a nyári időszámítás váltogatása. Bár az Európai Unió évekkel ezelőtt döntött arról, hogy el kell törölni a szükségtelen és kellemetlen szabályozást, még mindig tekergetjük a mutatókat.
Konopás Noémi írása a Mandiner hetilapban.
Az alvásunkat szabályozó belső óránk, idegen szóval cirkadián ritmusunk igazodik a Nap és a Hold, a világosság és a sötétség, a nappal és az éjszaka változásaihoz. Veszélyes lehet, ha ezt a minden sejtünknek fontos bioritmust megsértjük. Márpedig minden tavasszal és ősszel ezt tesszük, amikor eggyel előrébb vagy eggyel visszább tekerjük a kismutatót – szögezi le lapunknak G. Németh György, a Magyar Alvás Szövetség elnöke. Mint mondja, ennek hatásait főként tavasszal érezzük, és nemcsak a közérzetünkön, hanem a baleseti és kórházi statisztikákon is egyértelműen észrevehető. Jelentősen nő ugyanis a kórházban ápolt idősek halálozási aránya, és az óraátállítás napján jóval több baleset is történik.
Ilyen jelentős hatásai az októberi óraátállításnak nincsenek, köszönhetően annak, hogy egy órával többet alhatunk. Ám ez nem jelenti azt, hogy a téli időszámításra való átállás mindenkinek zökkenőmentesen menne. Sokan ugyanis különösen érzékenyek arra, ha mesterségesen szabályozzák a bioritmusukat. Ők is fellélegezhettek egy kicsit idén, hiszen az október utolsó vasárnapján esedékes óraátállítás hosszú hétvégére esett. Nagyobb esély volt tehát átállni az új időszámításra az alvási idő ütemezésével.