Éjjellátóval látta a magyar idegenlégiós, hogy az afgán férfiak kecskékkel és birkákkal közösülnek

Tálibok elleni tűzharc, afrikai kultúrsokk, orosz–ukrán háború, avagy mit ér egy légiós, ha magyar? Ofella Balázzsal, a TEK katonai kiképzőjével, a Tíz év a Francia Idegenlégióban című könyv szerzőjével, a Gerilla-regények fordítójával készített interjút a Demokrata.hu, ebből szemezgetünk.

„Amikor benne vagy, akkor megszűnik körülötted a világ, csak a harc létezik. Elönti a véredet az adrenalin, ami nagyon hasznos, de azért nem ad szupererőt. Az érzékszerveid kiélesednek, és csak a lényegre koncentrálsz, iszonyúan felpörget, utána lelassít. Mostanában sportolás közben, ejtőernyőzéskor vagy ökölvíváskor érzek hasonlót” – írta le érzéseit Ofella, aki eloszlatott egy tévhitet is a francia idegenlégióval kapcsolatban.

„Sokan azt hiszik, hogy a különleges erőkhöz tartozunk, és egy szál késsel bedobnak minket a dzsungelbe, az ellenség vonalai mögé, hogy elvágjuk a torkukat. Összetévesztenek Rambóval, pedig mi normál reguláris katonák vagyunk. Egyesek azt gondolják, hogy leszerelés után mindenki bűnöző lesz, pedig a legtöbben tisztességes polgári vagy egyenruhás állásban folytatják.

– mondta.

A „kultúrsokkról”

Arra a kérdésre, hogy hol érte a legnagyobb kultúrsokk, így válaszolt: „Afganisztánban és Maliban, az tényleg a legsötétebb őskor. A civilekkel általában nem volt szoros kapcsolatunk, de azért köztük éltünk sokáig, olykor a házaikban szálltunk meg, és láttuk, hogy miket művelnek: a kislányokkal brutálisan bántak, a nőket sokszor minden előzmény nélkül megverték. Amikor kislányoknak adtunk csokit, a fiúk kitépték a kezükből, rúgták őket, és elég nagy sokk volt az is, amikor őrségben, az éjjellátóval láttuk, hogy a férfiak szexuális viszonyt folytatnak kecskékkel, birkákkal. A vécézésnek sem voltak szabályai, ahol rájuk jött, ott leguggoltak és könnyítettek magukon az utcán, aztán elkaparták homokkal”.

„Megkérdeztem a fiúkat, hogy most mi a helyzet, és azt mondták, hogy totális béke van. A szerbek meg a horvátok is állandóan együtt bandáztak, mert értették egymás nyelvét, és ott bent visszavedlettek „jugosz­lávvá”. A magyar közösség elég összetartó volt. Az öregek már az elejétől fogva segítettek, tanácsokat adtak. Mi, magyarok leginkább a lengyelekkel meg a bolgárokkal voltunk jóban” – idézte fel Ofella.

A Demokrata.hu teljes interjúja itt érhető el.

Nyitókép: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd