Pénteken vesznek végső búcsút Wittner Máriától, Magyarország nemzeti hősétől (videó)

A szívünkből beszélt, értünk is harcolt, értünk is szenvedett. Vesszenek nem csak ők, hanem a piszkos munkát végző besúgók is, ezek a patkányok a mai napig rágják a nemzet testét. Béke Wittner Mária poraira, mindent köszönünk, a harcot folytatjuk!

Wittner Mária olyan, mint Soros György, csak nem vitte olyan sokra, lett belőle Fideszes Jedi-bábu. Az is valami. Ne becsüljük alá!

A szövege legyen meg itt is: A halálra ítélt forradalmár és szabadságharcos beszéde, a Parlamentben, a "Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emléknapja” alkalmából, 2001. február 24. Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket – mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. De itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes magyar nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat, – az élőket, a holtakat –, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat: – vádoljuk őket, mert a "lenini utat" – igyekezettel – honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb "útja" volt ez. A "továbbhaladásuk" tétje: milliónyi emberélet; – vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg még holtukban is; – vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaim nevében; – vádoljuk az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, kiknek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját; – vádoljuk a recski haláltábor megkínzott, megalázott rabjainak nevében; – vádoljuk a munkaszolgálatosok nevében; – vádoljuk a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH – erőszakszervezetük – által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében; – vádoljuk a 6 millió meg nem született gyermek nevében; – vádoljuk őket a legdrágább kincs, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét; – vádoljuk a legfőbb érték, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra, vagy zártak börtönbe hosszú évekre; – vádoljuk a megkínzott, megalázott bajtársaim nevében;– vádoljuk a sortüzek áldozatai nevében; – vádoljuk, hogy kiölték az emberből a hitet, a reményt, a morált, egy egyszerű, tisztább élet reményét; – vádoljuk őket Mindszenty bíborosért;– az Istenhez hu papjaiért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket; – vádolom, hogy kifosztották az országot, hogy a dolgos magyar nép munkájából, elveiket megtagadva lettek vörös kapitalisták; – vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, és így kiszolgáltatottá tették őket; – vádoljuk őket a történelmünk meghamisításáért; – vádolom a nyugdíjasok nevében, akiknek elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos, nyugdíjas éveiket; – vádolnak az élők, és vádolnak a meggyilkolt halottak; és vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak. Megállapítom az áldozatok nevében: – soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek! Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar Parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára? A Szent Korona Tana és a magyar nemzet nevében – erkölcsi hullává nyilvánítom őket. Köszönöm szépen!

Orbán már úgy emléxik, hogy fegyverszünetért meg tárgyalásokért harczoltunk 56-ban :))