1. A politikai okosság elsősorban nem olvasottság, nem diploma, nem jó szónoklat. A politikai okosság annak időbeni felismerése, hogy merre tart a világ, és van-e egyáltalán olyan pont, ahol hazád érdekei szerint beavatkozhatsz. Ha igen, akkor avatkozz be, küzdj, ha nem, akkor tűrj és dolgozz, míg eljön a cselekvés pillanata.
2. A politikának nem attól van erkölcse, hogy valaki ezt mondja, hanem mert felismerhető benne az emberek általános igazság- és szabadságvágya. A politikai erkölcs ettől még nem magánerkölcs. Ebből a nyilvánvaló igazságból a romlott hatalom pudvás emberei arra jutnak, hogy bármi megtehető a hatalomért, és ezért minden gazemberséget meg is tesznek. A jóakaratú civil-, író- és sétaemberek meg képtelenek a politikai cselekvés elengedhetetlen feltételében, a hatalomban, és annak sajátos erkölcsében gondolkodni. Olyat várnak sokszor, ami megöli a sikeres politikai cselekvést.
3. Sokan nem értik, hogy a parlamentáris politika legfontosabb szereplője nem a politikus, hanem a párt. A politikus, aki csak önmagát látja és pártját csak eszköznek tekinti, ezen túl pedig nem hazájára figyel, az nem politikus, legfeljebb primadonna. Vannak ilyenek. Több pártban is.