A globális ellátási láncba szerveződő, iparosodott mezőgazdaság az élelmiszerárak elszabadulásához, a termőföld tönkretételéhez, régi és új betegségek elterjedéséhez vezet. A megoldást az agrárökológia jelenti – állítja az indiai sztárgondolkodó.
A világ élelmiszer-ellátása mély válságban van, és a hozzáértők szerint ez csupán a kezdet. Vandana Shiva ünnepelt indiai környezetvédő szerint a krízisnek rendszerszintű oka van, s a problémák mögött húzódó legfontosabb tényező a globalizált ipari mezőgazdaság. Who Really Feeds the World? (ki táplálja valójában a világot?) című könyvében arról ír, hogy nagyon is lehetséges egy olyan új élelmezési modell létrehozása, amely egyszerre tartja egészségesebben az embereket, erősíti a kistermelők szerepét, és ápolja a biológiai sokféleséget. Hogyan?
Fotó: Brain Bar
Shiva alapjaiban vitatja azt a hipotézist, hogy az emberiség lélekszáma mellett feltétlenül szükség van az ipari mezőgazdaságra. Kiinduló állítása, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a hagyományos kisgazdaságok hektáronként több élelmiszert termelnek, azaz hatékonyabbak, mint a nagy mezőgazdasági szereplők – s hogy jelenleg is a helyi termelők élelmezik a világ népességének 70 százalékát. Szerzőnk meggyőződése, hogy a 21. században választanunk kell a kizsákmányolásra épülő agráripar és az emberléptékű agrárökológia gyakorlata között. „Ez élet-halál kérdés.”
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
Vágyik-e rá a mesterséges intelligencia, hogy hasson és gyönyörködtetni tudjon? Megtanulhatja-e, mit jelent az erőfeszítés, pláne a reménytelen küzdelem? Lesz-e saját ízlése? Akarná-e valaha is meghódítani egy nő szívét? Ha nem, akkor örökké képtelen lesz arra, hogy átvegye a művészek helyét – érvel új könyvében egy ifjú indiai gondolkodó.
Ahol a közösség nagy része csak megfelelési kényszerből igazodik egy közös állásponthoz, ott a társadalmi stabilitás pusztán illúzió. A konformizmus segít megőrizni a békét, de lehetetlenné teszi az egymástól való tanulást – állítja harmincéves sikerkönyvében egy török politikatudós.