A Nyugatról szép szavakon kívül segítséget sose kaptunk nagyjából a török kor óta

„A jobboldal a rendszerváltáskor és utána próbált udvarolni a Nyugatnak, de nekik az ismerős arcok kellettek, a jó üzleteket kötő későkádárkori technokraták, meg az Amerikából támogatott SZDSZ, melynek a Fidesz max a vidéki ifjúsági tagozata lehetett. Volt ebben az elutasításban persze olyasmi is, hogy Magyarországon jobb, ha nincs erős jobboldal - történelmi okok miatt - , de utóbb ez az aggodalom a Fidesz republikánushaver és Izraelbarát politikája, és a szélsőjobb pacifikálása révén nagyon másodlagos lett, de akkor már késő volt. A magyar jobboldal azt mondta magában: nem kellettünk, hát jó, ha ti így, mi úgy, megbaszhatjátok.

Közben a Zemberek is kijózanodtak, nem lett bécsi cukrászda se, csak gyarmatiaskodó okoskodások, meg szabadpiac és IMF, ami azt jelentette: az ország elkótyavetyélése, létbizonytalanság és munkanélküliség. A határon túli magyarok jogsérelmeinél a bevándorlók és transzneműek jogai sokkal fontosabbak voltak, ebben az ügyben a Nyugat semmit nem segített, a magyarok amúgy se magyarkodjanak.

Ekkor fakadt fel, hogy a történelem folyamán a Nyugatról szép szavakon kívül segítséget sose kaptunk nagyjából a török kor óta. Nem nagyon szóltak bele a helyi viszonyokba, csak egyetlen egyszer. Azt pedig úgy nevezik: Trianon.

Szóval értem én a tréfát, ha nem is szeretem.”

Nyitóképen: Párizs, Franciaország. Illusztráció. Fotó: Pixabay