Kínzó kérdések Kaltenbach és Perintfalvi felé

2022. szeptember 23. 17:23

Francesca Rivafinoli
Mandiner
Kéne végre egy hülyebiztos eligazítás, hogy melyik gyűlölködés keresztényi, és melyik nem.

Most, hogy Tóta W. Árpádtól az ateista aktivistán és a vallásfilozófuson át a templomba politikai okokból nem járó hittanár-teológusig újfent mindenki megmondta a frankót a helyes keresztényi magatartás, illetve a fejlett vitakultúra mibenlétéről, majd elégedetten hátradőlt, tényleg nem szívesen zavarog az ember.

Mégis, van az úgy, hogy az oktondi katolikus szeretne gyakorlati elfogadást és tisztes kommunikációt tanulni a Nagyoktól, ezért a nyomukba szegődik, gondolván, majd jól ellesi tőlük a technikát – de sajnos csak még jobban összezavarodik.

Zsoltika, neked semmi közöd a keresztényi ideálokhoz vagy a jézusi szeretettanításhoz!” – csattan fel szelídségtől majd elcsöppenő lekezeléssel az egyik megmondóember, majd amikor írása alá érkezik az egyetértő komment, miszerint „ez egy genetikai hulladék”,

mit tesz a keresztényi ideálok tanítója? Nyom rá egy lájkot,

rögvest növelve ezzel a megnyilatkozás láthatóságát. Aztán amikor jön a következő hozzászólás, hogyaszongya „narancsos genetikai toprongy sváb ivadék”, kedveli azt is lelkesen. „A kegyetlen, embertelen katkó egyházat gyűlölöm” – fakad ki egy másik kommentelő, s már ott is figyel alatta a mélykatolikus hittanári lájk. Sorolhatnánk; lassan megtelik a D meghajtóm a képernyőképekkel.

Mármost attól tartok, hogy aki bárminemű gyűlöletet kedvel, és aki bármely embertársának genetikai hulladékká nyilvánítását helyesli, az még azért nem annyira hiteles keresztény. Aki a saját influenszeri oldalán tág teret enged a másik levéglényezésének, lepatkányozásának, a „nem érdemli meg, hogy embernek nevezzék” típusú verdikteknek (miközben az őt tárgyilagosan bírálóknál készségszinten használja a törlés-tiltás módszerét), az sajnos szintén nem teljesen járul hozzá a keresztényi ideálok felülkerekedéséhez.

A vita hevében, első felindulásból átgondolatlanul és kocsmai szinten fogalmazni – ez még a legjobb családban is előfordul. Az viszont már nehezebben magyarázható, amikor heverészik a hívő értelmiségi a kanapén, a háttérben szól a chillout, és közben mintegy passzióból, lárpúrlár nyomkodja a lájkokat a másik dehumanizálására.

Amennyiben a Bibliát oda-vissza eredetiben is ismerő hivatásos kereszténynek ennyi jön le Jézus Krisztus tanításából,

akkor mi várható el a magunkfajta csetlő-botló laikustól?

Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap” – mondja maga Jézus Krisztus. De lehet, hogy én értelmezem rosszul a Szentírást, csak akkor kéne végre egy hülyebiztos eligazítás, hogy melyik gyűlölködés keresztényi, és melyik nem.

De ott a másik szakember is, a neves jogtudós, a Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság korábbi elnöke. „Kormánypárti újságíró nincs, azt bèrtollnoknak hívják. (nyelvet nyújtó nevető szmájli)” – jelenti be, miután gondosan kifejtette, hogy a Mandiner egy „csak a saját ordenárè kommentelői által olvasott izè”. Eltekintve attól a logikai problémától, hogy amennyiben egy izét csak a saját ordenáré kommentelői olvasnak, akkor az izén szerzett olvasmányélményeikről rendszeresen posztoló balos értelmiségiek is az ordenáré kommentelők halmazába kell hogy tartozzanak; továbbá szemet hunyva afelett, hogy a magyar nyelvben továbbra sincs accent grave, és egy igényes írástudó (olvasóit megtisztelve) rászán néhány tizedmásodpercet az életéből arra, hogy elővarázsoljon billentyűzetéből egy normális „é” betűt – minimum két kérdés azért itt is felmerül.

Egyrészt kijelenthetjük-e, hogy

a Mandineren kommentelőként zsidózni ugyanúgy ordenáré, mint a progresszív keresztény fórumon svábozni és a hávégén orsósozni?

Mert ez így tiszta lenne – persze nyilván nehezen volna összeegyeztethető azzal a mantrával, hogy a „fideszesek” miatt olyan a közbeszéd, amilyen, de egy ügyes jogász ezt biztosan kidumálja.

És adódik a kérdés, hogy a világot vajon mennyiben viszi előrébb és az árkokat mennyiben temeti befelé egy olyan közlés, miszerint „Kormánypárti újságíró nincs, azt bértollnoknak hívják”.

Egyfelől érdekelne, hogy a másik konkrét gondolataival és érveivel való, tényeken alapuló vitatkozás helyetti jópofáskodó, ámde üres facebookos címkézés már egy fejlettebb európai vitakultúra szerves része-e, vagy még csak az egyik lépcsőfok annak irányába? Tényleg csak hogy világos legyen, hol tartunk a tananyagban.

Másfelől nem tiszta, mennyiben áll összhangban a véleménynyilvánítás szabadságának alapvető emberi jogával, ha az embernek megszabják, miről írjon, ha azt akarja, hogy ne üssenek rá toleránsék egy méretes billogot.

Arról ugye nem is beszélve, hogy alakult a minap egy árnyékkormány, és a „Kormánypárti újságíró nincs, azt bértollnoknak hívják” kijelentés körül ott sorjáznak megmondóemberünk Facebook-oldalán az árnyékkormány mellett korteskedő bejegyzések. Márpedig

ha egy kormánypárti írás közzététele lakájpropaganda, akkor értelemszerűen az árnyékkormánypártiságnak is annak kell lennie, sajnos.

Vagy dékásként lehet szidni a Momentumot, kormánypártiként viszont még jobbító szándékú észrevételeket se lehet megfogalmazni az ellenzék totálisan kontraproduktív működésével kapcsolatban, abban a makacs reményben, hogy mégis létrejöhetne már 2060 előtt is egy értelmes alternatíva, amely tényleg, de tényleg jobb, és így a „bértollnok” végre felemelkedhetne az ellenzéki publicisták menő kasztjába?

Válaszolni természetesen nem muszáj, ha nem jut rá energia a saját porta előtti szorgos sepregetés közben.

(Nyitókép: Perintfalvi Rita Facebook-oldala)

Összesen 84 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ahogy mondani szoktuk, talált, elsüllyedt. Ettől persze a sátánasszony és egzaltáltjenő nem fogja zavartatni magát. Arrafelé igen vastag bőr járja.

Hihetetlen, hogy mindig az első sorban tolongtok, hogy _alátámasszátok_ azt, amiről a cikk szól.
Ennyire szeretnétek még pár 2/3-ot? Nekem nincs ellenemre.

Na végre, ez egy találat. Mert amúgy pontos írás a poszt, de tényleg két nevét vállaló személyről írta egy névtelen, és ez nem oly elegántos.

Névvel rágalmazni szabad? Nyilván van egy szürke sáv a tiszta tényközlés és a rágalmazás között, és legtöbb kommunikációnk pont ebben a sávban mozog: véleményezünk, értékelünk.

Nehéz vitatnom, hogy a "genetikai hulladék" jelző tényszerű lájkolása Perintfalvi részéről csak mérsékelten keresztényi hozzáállás, de ez mégiscsak egy vélemény egy névtelen szerző részéről (és pl. az én részemről, aki szintén névtelen vagyok).

Annyit tennék hozzá, hogy Perintfalvi nem ismeri a Bibliát, nem hogy eredetiben, de magyrul sem.
Ennek saját maga adott tanúbizonyságot, amikor az egyik legismertebb példabeszédet is rosszul tudta.

Ami a kereszténységét illeti, Perintfalvi eretnek!!!
Perintfalvi nem keresztény!
Perintfalvi nem katolikus!
Peintfalvi Egyházellenes!

Perintfalvi kiírta magát a keresztények közösségéből.

"Amennyiben a Bibliát oda-vissza eredetiben is ismerő hivatásos kereszténynek ennyi jön le Jézus Krisztus tanításából,"

Az orgoványi erdő egy logikus szövegkörnyezetből lett kivéve.
Nem Bayer kérkedik azzal, hogy ő egy teológus, hanem ez a Perintfalvi nevezetű sátánfajzat.

Ez nem bátorság kérdése. Akkor az a sok író sem volt bátor, aki álnéven írta a műveit?
Ha belenézel ellenzéki médiákba azt láthatod, hogy egy jópárnál nem adják meg a cikkíró nevét.

Francesca írásait szeretjül, mert jó és igaz, amit ír.

Nem attól tisztességes valaki, hogy odaírja a nevét, vagy sem. Attól, hogy név szerint írja, mint Perintfalvi, aki márcsak hiúságból sem írna álnév alatt, mert akkor nem tudná begyűjteni a lájkokat, hiszen Perintfalvi egy hírhedt lájkvadász, ettől még Perintfalvi egy gazember.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés