A tömeges szexuális elbizonytalanodás és útkeresés valódi okainak a feltárása helyett egy olyan ideológia vált uralkodóvá, amely ezt a válságjelenséget egyenesen az egyéni szabadságtörekvések úttörőjeként értelmezi. Ez egyenértékű üzenet azzal, hogy Európa lemond önmaga reprodukciójának történelmi feladatáról. A szexuális elbizonytalanodás jelensége iránti tapintatot és érzékenységet meg nem tagadva, de mégis fel kell tenni a kérdést: hogy fog itt gyerek születni. S ahelyett, hogy a döntéshozók megkongatnák a vészharangot, hogy a történelmi családmodell szétesésével Európa ki fog halni, a könnyen kiszámítható demográfiai katasztrófa semmilyen szinten nincs tematizálva, sőt a krízistünet úgy van bemutatva, mint valamiféle történelmi haladás szükségszerű következménye. Kicsit drámaian fogalmazva, de a valóságalapot nem nélkülözve, azt kell mondjuk, ez az ideológia a megtervezett kihalás programszintű támogatása.
S itt van most a háborúra adott szankciós-politika, amely tökéletesen alkalmas Európa gazdasági kifektetésére, annak minden fizikai és lélektani hatásával együtt. Ez a tél nem fogja megerősíteni az európai tudatot a szolidaritás amúgy szép eszméjével, hanem soha nem látott depressziós hullám veheti kezdetét. Sokat el lehet tűrni, ha van lelkesültség. De ha az Európa-eszme kiürül, akkor a várható megpróbáltatások egy megállíthatatlan illúzióvesztés, dekadencia és anarchia felé nyithatják meg az utat. Ne legyen igazam.
S végül, de nem utolsó sorban itt van ez a közelgő woke-őrület, amely a tengeren túl már tombol, s amely mindennek a betetőzése, a teljes meghasonlás. Mint arra már többen is rámutattak, kibontakozóban van egy új ideológiai diktatúra, amikor már a valóság néven nevezése is kockázatos lesz, s civilizációnk alapfogalmait dobhatjuk a szemétbe. A woke-ideológia tökéletesen alkalmas eszköz az amúgy is már rogyadozó eszmetörténeti alapok teljes szétverésére.”