Elhunyt Jean-Luc Godard

2022. szeptember 13. 12:48
A legendás filmrendező 91 éves volt.

91 éves korában elhunyt Jean-Luc Godard, a francia-svájci filmrendező, a Nouvelle Vague nevű filmművészeti mozgalom kulcsfigurája, amely az 1950-es és 60-as évek végén forradalmasította a filmművészetet – számolt be a Guardian Libération című francia lapra hivatkozva.

Godard az 1960-as években rögtönzött filmezési stílusával és hajthatatlan radikalizmusával tette le a névjegyét. Olyan alkotásokat jegyzett, mint a Film/Szocializmus vagy a Búcsú a nyelvtől. 

Godardtól Emmanuel Macron francia elnök is elbúcsúzott a Twitteren. Macron azt írta:

„Egy nemzeti kincset veszítettünk el, egy zseni szemét. Godard a mozi „mestere volt, a Nouvelle Vague legikonisztikusabb alakja”.

A filmesek is lerótták előtte tiszteletüket, a Last Night in Soho rendezője, Edgar Wright „az egyik legbefolyásosabb filmkészítőnek” nevezte.

Godard 1930-ban Párizsban született, és a svájci Genfi-tó partján fekvő Nyonban nőtt fel és járt iskolába. Miután 1949-ben az iskola befejezése után visszaköltözött Párizsba, Godard megtalálta a helyét a francia fővárosban, a háború után virágzó szellemi „moziklubokban” és a francia újhullámban

Godard a kezdetektől fogva elgondolkodtatott, védte a hagyományos hollywoodi filmkészítést, és népszerűsítette Howard Hawks-t és Otto Premingert is. Godard tisztelte Humphrey Bogartot is, aki első játékfilmjében, a Kifulladásigban is feltűnt 1960-ban.

A Velencében díjazott Éli az életét azt mutatja be, miként választja egy szép és tehetséges fiatal lány a prostituált életet. A háttérben kitapintható Godard meggyőződése, hogy a modern társadalomban mindenki „prostituált”, aki nem azzal foglalkozik, amit belső meggyőződése kíván. A főszerepet első feleségére, Anna Karinára osztotta, aki kiváló alakítást nyújtott. Godard második felesége Anne Wiazemsky, a harmadik Anne-Marie Miéville volt, életművét „a három Anne-korszakra” is szokták osztani.

1965-ben készült a Bolond Pierrot Belmondóval és Anna Karinával. A road movie-ban hőse családját és a fogyasztói társadalmat hátrahagyva kel útra egy nővel, akihez különös lelki kapcsolat fűzi, de ámokfutásuk a szabadság felé tragédiába torkollik. 1965-ben forgatta Alphaville című filmjét is. A szürreális disztópia olyan számítógépek uralta világot elevenít meg, amely üldözi a művészeket és a szerelmeseket.

Godard volt talán a legmerészebb a francia újhullám rendezői között.

Hollywoodból is megkeresték

A hatvanas évek közepén Hollywoodból is megkeresték, felajánlották neki a Bonnie és Clyde rendezését, de ő nemet mondott. Ezekben az években készült filmjei (Made in USA, Két-három dolog, amit tudok róla, A kínai lány) általános kiábrándultságot jeleznek, s a rendező közeledni kezdett a baloldali eszmékhez. Az 1966-os Hímnem-nőnem Maupassant műveinek motívumait felhasználva készült, de sokszor dokumentarista eszközökkel él, és hevesen kritizálja kora társadalmát, politikai életét. Még tovább feszítette húrt 1967-es Weekend című filmjében: a fekete komédiában elszabadulnak az indulatok, a szereplők azonnal és végletesen élik ki vágyaikat, lepattog róluk a civilizáció máza, minden anarchiába fullad.

Godard 1968 tavaszán tevékenyen részt vett a párizsi diáklázadásokban, alkotásait „nem a show, hanem a harc részének” nevezte. A fordulat miatt sok híve pártolt el a rendezőtől, de őt sem ez, sem az nem érdekelte különösebben, tetszenek-e művei a közönségnek.

Egy súlyos motorbaleset után két év kihagyásra kényszerült, felépülve – a hetvenes évek végén – visszatért a hagyományosabb alkotásokhoz, amilyen például a Minden rendben. Grenoble-ba költözött, és főleg a televíziónak dolgozott, majd a műfaj formanyelvét teljesen lecsupaszító nagyjátékfilmeket forgatott neves színészekkel (Mentse, aki tudja, Misztériumjáték, Keresztneve Carmen, Üdvözlégy, Mária). Emellett Amerikában és Afrikában, Mozambikban vett részt különféle filmes vállalkozásokban.

Alain Delonnal a főszerepben 1990-ben készítette az Új hullám című filmet, amelyben éppen annak a módszernek fordított hátat, amelyet az új hullám képviselői – köztük ő maga – a hatvanas évek elején kialakítottak. Néhány éve Truffaut filmjeiről szólva azt mondta: „Nem rosszabbak, mint más filmek... De nem azok, amikről álmodtunk”.

Újjászületett a karrierje 2010-ben

Karrierje a 2010-es években megújult. A 2001-es A szerelem dicsérete című filmje visszatérést jelentett, hiszen beválogatták a cannes-i filmfesztiválra, míg

Film/Szocializmus 2010-es megjelenését megelőzte a 2010-es tiszteletbeli Oscar-díj.

Godard ezt a díjat nem vette személyesen át. 

A 2014-es Búcsú a nyelvtől című filmjéért a cannes-i zsűri díját vehette át, a 2018-as cannes-i filmfesztiválra beválogatott Képeskönyv pedig egyszer kiadott „különleges Aranypálmát” kapott – idézte fel a Guardian.

Nyitókép: MTI/EPA/Keystone/Jann Jenatsch

Összesen 33 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Veled ellentétben ő legalább volt valaki.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés