Az első kívülről jön, és mindenáron azt szeretné elültetni a köztudatban, hogy a vallás szigorúan magánügy, erkölcsi követelményrendszere és az ebből fakadó közéleti fogalomtár nem befolyásolhatja az egyes emberek demokratikus döntéseit. Ezzel persze minden, többek között a nemzettudat, lelkiismereti szabadságjogok sora, az oktatás, a teljes élet megóvása és sok egyéb idetartozó kérdés, mely elsősorban vallási indíttatásból fakad, háttérbe kerül.
A másik az egyes keresztények félreértett szeretetfogalmán alapul, amely a békességre hivatkozva mindentől visszavonul, ami akárcsak az érzések világában is konfliktusforrás lehet. A művészek rendkívül plasztikusan fejezik ki Istent. Azok a művészek pedig, akik Isten jelenlétében élnek, még inkább. Ilyen művész lelkű író volt a skót baptista Oswald Chambers, aki eredetileg szobrásznak készült. Legismertebb műve a Krisztus Mindenek felett! c. könyv.
A mai – szeptember 7-i – elmélkedés címe »A Jóindulat forrásai«
»Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog.« (Jn. 4,14.) »Nem véletlen, hogy Urunk nem csatornához, hanem forráshoz hasonlítja életünket. … Ha életedből nem tör elő ez a teljesség, te vagy a felelős érte, mert akkor a kiáradást gátolja valami.« A jóindulat forrása az ima. Minden válság – így a keresztény identitásválság kiindulópontja is a transzcendens iránti érzék elvesztése. A teremtmény eltávolodása a Teremtőjétől. Térjünk vissza a forráshoz!
»Imádkozzunk az egyéni lélek mélyén, a család szentélyében és hívek közösségében, a magyarság legyen az imádság nemzete.« (Mindszenty József)”