Varsó és Berlin nemzetközi koalíciót indít harckocsik szállítására Ukrajnába
Nagy-Britannia, Svédország és Olaszország már csatlakozott is a kezdeményezéshez.
Aki azt állítja, hogy mégis van, az nem mond igazat, aki pedig elhiszi, az – maradva az állatos életképeknél – szamarabb a lónál.
„Történelmileg úgy alakult, hogy térségünk országai eltérő mértékben ugyan, de mind függnek az orosz energiától. Ha ránézünk a térképen mondjuk a Barátság kőolajvezeték vonalvezetésére, rögtön látszik, hogy anno az orosz (szovjet) hatalom számára nem a régió ellátása, hanem a függőség kiépítése lehetett az igazán fontos szempont: a csövek úgy futnak, hogy az érintett országok a lehető legközvetlenebb módon Moszkvára – és ne egymásra – legyenek utalva.
Azaz nem nagyon vannak keresztirányú összeköttetések, és a nafta a lehetséges legkevesebb határátlépéssel Oroszországból jön. Ez a logika, ahogy a különböző Északi, Déli és egyéb áramlatoknál látszik, nem korlátozódik kizárólag az olajra, és azóta is érvényben van. Ami pedig az olajszállítás infrastruktúráját illeti: hívhatjuk nyugodtan Barátságnak, de attól ez még elsősorban kőkemény birodalomépítés, azaz geopolitika, másodsorban kíméletlen üzlet, és legfeljebb harmadsorban kerülnek a képbe egyéb (mondjuk szimpátia) szempontok.
A magyar miniszterelnök február elején azzal jött haza a kilométeres asztal túlsó végén gubbasztó Putyintól, hogy van olcsó orosz gáz, meg van mentve a rezsicsökkentés. Az átlag Fidesz-szavazónál egy fokkal kevésbé elfogult hírfogyasztóban már akkor is leginkább az a kép maradhatott meg, hogy az orosz elnök úgy ült ott, mint a keresztespók a hálója sarkában, tudva, hogy az ügyfelek előbb-utóbb bezörgetnek: az ő vacsorája mindenképpen biztosítva van, mindenki más pedig örülhet, ha épp bőrrel megússza a vizitet.”
Nyitókép illusztráció. Fotó: PATRICK PLEUL / DPA-ZENTRALBILD / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP