Ellenérdekelt felekként csak Renzi nagy frakcióval, de csak 3 százalékos támogatottsággal rendelkező szakadár pártja, az Olaszország Él maradt, illetve az ötcsillagosok – utóbbiak viszont a Decreto Aiutival kapcsolatos keménykedéssel valószínűleg túl nagyot kockáztattak. Giuseppe Conte, a pártonkívüli miniszterelnökből lett ötcsillagos vezér eszkalált először, miután azt nyilatkozta: „vagy lesznek valódi, strukturális és fontos válaszok, vagy senki nem kapja meg a szavazatainkat”.
Az általuk indított lavinára ugyanis felült az előrehozott választásokban érdekelt Demokrata Párt: a Decreto Aiuti szenátusi szavazása előtt bizalmatlansági indítványt kezdeményeztek (azaz jogilag „a többség ellenőrzését”) azzal a nem titkolt céllal, hogy szétrobbantsák a koalíciót. Enrico Letta PD-vezér világossá is tette: „vagy nem akadályozzák a kormányt, vagy megyünk szavazni”, ha az ötcsillagosok kilépnek a kormányból, ők is az előrehozott választás pártjára állnak.
A szavazást ugyan túlélte a Draghi-kormány, de a várakozások szerint az ötcsillagosok nem jelentek meg. Így politikai értelemben kimondhatóvá vált, hogy az Öt Csillag nem csak a Decreto Aiutit, de a kormányt sem támogatja már. A 74 éves Mario Draghinak, aki már januárban is csak azért nem ment el köztársasági elnöknek, mert a koalíció képtelen lett volna jelöltet találni a helyére, már régen elege van az egész kuplerájból,
szíve szerint menne vissza Umbriába boldog nyugdíjaséveit tölteni.
Így bár a törvényjavaslat is átment, illetve a bizalmatlansági indítvány is megbukott, tehát Draghinak egyáltalán nem lett volna muszáj lemondania, mégis bejelentette: benyújtja lemondását. „A mai parlamenti szavazások politikai szempontból nagyon jelentős tényt képviselnek. A nemzeti egység többsége, amely megalakulása óta támogatja ezt a kormányt, nincs többé” – fogalmazott bejelentésében Draghi.