„Szia, KATA voltam”

2022. július 12. 9:32

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Egy fair, megalapozott kata-adóemeléssel, ám a rendszer fenntartásával nyert volna a költségvetés, és továbbra is kiszámítható keretek között ment volna tovább a vállalkozó kedvű százezrek élete. De most nem ez történik.

Volt egyszer egy kata. A Fidesz-kormányzás egyik legjobb, legokosabb, nagyszabású adópolitikai döntése, ami százezrek számára teremtette meg az önálló vállalkozás elindításának és felépítésének, a fenntartható szabadúszó életmód megteremtésének a lehetőségét.

Egy jó és gyarapodó élet, egzisztencia megteremtését egy hektikus korban. 

Lehetett kicsiben csinálni, lehetett nagyban száguldani. Lehetett főállás mellett kis mellékest keresni, és lehetett egész életpályát, éveket, karriert tervezni rá hosszú időre. 

Mert olyan egyszerű volt, mint a faék, kiiktatva minden fölösleges papírozással, bürokráciával, elszámolósdival járó nyűgöt, a drága idő pazarlását és a fölös pénzkidobást. És mert olyan kedvező volt, hogy az adózás szintje olajsejkségekkel vagy karibi adóparadicsomokkal vetélkedett. 

Ha főállású voltál, havi ötvenezret, ha mellékállású, havi huszonötezret utaltál a NAV-nak és kész. Így kezdődött.

Aztán persze voltak finomhangolások, és persze

egyet lehet azzal érteni, hogy közel egy évtizeddel később reformra érett a rendszer,

már csak az örvendetesen elszálló jövedelmek és a sajnálatosan elszálló infláció, pénz-elértéktelenedés miatt is.

*

Úgy vélem, sem a döntéshozók, sem a kata-adózás használói és élvezői nem értékelték a kellő mértékben a katázást. Nekem meggyőződésem, hogy a katás működés – az általános, alacsony egykulcsos jövedelemadó mellett – erősen hozzájárult a kétezertízes években a középosztály megerősödéséhez, kiszélesedéséhez, és pláne a fiatal, professzionális, pályakezdő vagy a karrier első szakaszában járó vállalkozói, szolgáltatói réteg látványosan gyors felemelkedéséhez. Ami a Fidesz alapvető társadalmi filozófiájának a megvalósulását is jelentette, egyébként.

Programozóktól az ügyvédekig, designerektől a mérnökökig, építőipari szakiktól a kézművesekig, kozmetikusoktól egyes szociális-oktatási területeken dolgozó szakemberekig tömegek találtak rá egy olyan vállalkozási módra, ami rendkívül rugalmas tudott lenni.

Ami bőségesen jutalmazta azokat, akik kemény munkával, szorgalommal egyről a kettőre, kettőről a háromra akarnak jutni.

Ellenben nem büntette azokat sem, akik valami miatt visszaestek, vagy épp visszafogták magukat a túlhajtás miatt. És ugyanúgy kedvező volt azoknak is, akik egy stabil főállás mellett vállalták a plusz munka terhét, hogy így tudjanak gyarapodni, előre jutni, életterveket megvalósítani.

Állítom: a katázás nagymértékben hozzájárult a tömeges, gyors egzisztenciateremtéshez, ezzel a családalapítási és az építkezési kedv növekedéséhez, az első, második, harmadik és a többi gyermek bevállalásához, és a nagyobb szabású egyéni-családi pénzköltésekhez, újautó-vásárlásoktól a nyaralásokig, mindenféle rendű és rangú szolgáltatások igénybe vételéig.

Az eredmény: egy gyorsan gyarapodó ország, benne egy gyorsan gyarapodó középosztállyal,

amihez felzárkózott egy új, sikeres, önmagát és a gazdaságot, társadalmat építő, szorgalmas, hajtós, előre jutni akaró – és jövőjét itthon elképzelő (!) – fiatal új-középosztálybeli réteg. 

A nyerő formula a Covid betöréséig jól működött, aztán jött a gazdasági hullámvasút, aztán jött a háború, most pedig az egymást érő válságjelenségek sora – tudjuk.

De a kata még mindig tervezhető jövőt jelentett sokak számára, hiszen – ahogy fentebb is írtam – extrém rugalmassága miatt szűkebb hónapok vagy netán évek kibekkelését is el lehetett képzelni e rendszerben.

És az extrém rugalmassága azért is előnyös volt, mert kereslet és kínálat nagyon könnyen tudott találkozni benne, mindkét oldalnak volt elég mozgástere. És pláne egy fiatal, rugalmas, mobilis vállalkozónak, bármely területen is dolgozott az építőipartól a művészeti-kulturális életig, megvolt a lehetősége, hogy különböző „mixeket” összeállítva kialakítson egy megélhetését és gyarapodását biztosító portfoliót – amin szükség esetén könnyen tudott változtatni is.

A vállalkozói lét, a kispolgári kapitalizmus legjobb oldala volt ez.

S ami még szintén nagyon fontos: a gazdaság további kifehérítését jelentette. 

Semmi értelme nem volt már ezután a számlaadás, az adózás elkerülésének,

ha amúgy is csekély, fix összegű adót kellett fizetni. A korábban a szürke- és feketezónában működő (kényszer)vállalkozók tömegei végre mindent lepapírozva, adót megfizetve, fair és tisztességes rendszerben, tisztán, fehéren tudtak működni. Az adóelkerülések, a kispályás csalások testet, lelket, lelkiismeretet felőrlő csapdahelyzetének is vége szakadt.

*

És hogy megérett a reformokra a kata? Igen: a bújtatott foglalkoztatást ki kellett valahogy szűrni, mert a katázás nem erre lett kitalálva. De e kiszűrésre is voltak próbálkozások, ugye. És igen, mostanra aránytalanná vált az, hogy milliós havi jövedelem mellett valaki 50 ezreket adózzon (ha nem akart többet), tehát az arányosság érdekében kellett volna valamennyit emelni az adózáson. Akár a jövedelemtől függően sávosan, akár a minimélbérhez arányosítva, és így tovább.

Egy fair, megalapozott kata-adóemeléssel, ám a rendszer fenntartásával nyert volna a költségvetés,

és továbbra is a kiszámítható keretek között ment volna tovább a vállalkozó kedvű százezrek élete.

De nem így történt, és a kata mostani, gyakorlatilag kivezetése nem hogy állatorvosi ló, hanem egy komplett ménes. 

Sokat kellene még dolgozni rajta, meg, izé, nem ártana talán társadalmilag megvitatni egy a társadalom több százezer fős csoportjának életét, karrierjét, kilátásait mélységében érintő és a tervezett változtatásokkal átszabó javaslatot. Különösen úgy, hogy alig pár napja hangzott el az EU-val folytatott viták kapcsán a kormány részéről, hogy a kormányzati jogalkotást megelőzően lesz idő társadalmi konzultációra, a speciális gyors jogalkotás arányát pedig csökkentik. 

Ehhez képest tegnap délutánra kijött a javaslat, és valószínű, hogy mire ezeket a sorokat olvassa az olvasó, már el is fogadta a parlament.

Érthetetlen és értelmetlen változtatások várnak a katára – gyakorlatilag

egyszerűbb és tisztább helyzetet teremtett volna, ha azt mondják, hogy a katának vége.

Mert mi az indok arra, hogy megszűnik a mellékállású katázás? Kinek jó ez? Tömegeknek szűnik meg az a lehetősége, hogy havi 25 ezer forint befizetésével, szorgalmas munkával tovább gyarapodjanak ebben a rendszerben. Az állam pedig elesik ettől a fix bevételtől.

Mi az indok arra, hogy a katások a továbbiakban nem szerezhetnek bevételt más vállalkozásoktól? Alig van olyan terület, ahol ne fordulna elő, hogy az adott katás vállalkozó ne találkozna céges megrendeléssel, nyelvtanároktól az építőiparig. Mi értelme volt kiszakítani ezt az opciót, keresztbe-kasul szabdalva a katázás lényegét: a rugalmasságot, a kereslet és kínálat egyszerű találkozását, a tiszta, tervezhető vállalkozói működés alapjait?

Mi az indok arra, hogy a kata ellehetetlenítésével újra csak bürokratikusabb, bonyolultabb opciók jöhetnek számításba a vállalkozóknak, ráadásul úgy, hogy

a legtöbben valószínűleg csak sokkal magasabb szintű és bonyolultabb adózással tudják így folytatni a munkájukat

– ami már gyakorlatilag az egykulcsos, alacsony szja-hoz ragaszkodó Fidesz-kormányzás filozófiájával megy szembe.

És mi az indok arra, hogy a kata felszámolása mindenkit érint, kivéve a gyevi bírót, izé a taxisokat?

S mindezt egy nap alatt, adóév közepén, társadalmi megvitatás nélkül, tisztább helyett csak bonyolultabb helyzetet teremtve a vállalkozóknak, ami majd a bürokratikus terhek egyértelmű növekedésével – és sajnálatosan a szürke- és feketegazdaság valószínűsíthető visszaerősödésével – járhat majd. Mert lesznek olyan területek, ahol majd ismét megéri a feleknek okosba' megoldani az egészet.

Tényleg örökké tartanak a kilencvenes évek?

 

Nyitókép: MNB Facebook

Összesen 161 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Orbán egy seggfej, szétveri a kisvállalkozásokat, s nem érti meg, hogy a kormányát támogatók között nagyon sok embernek érintett lehet valamelyik gyermeke, családtagja. S itt nem az idősekről, hanem a fiatalokról van szó, akiket eddig sem volt képes a Fidesz megnyerni. Orbán, ha nem lép vissza, százezrek támogatását veszítheti el, vagy szándékosan bukni akar? Nincs egy normális tanácsadója?
Publio Valerio, "Publicola", - a nép barátja - néven vonult be a történelembe. Tömegek szenvednek az áremelésektől, az inflációtól, nem kevesen félnek a háborútól, a bizonytalanságtól, féltik gyermekeiket, azok családfenntartó vállalkozásait, magasan van a tömegek lázgörbéje, s ezt érzékeli Orbán?
Ha gond van, felezzék meg a képviselői fizetéseket, ne legyen tűzijáték, felezzék meg a pártok támogatását, s bizonyára sokaknak van még ehhez hasonló ötlete. Nem gondoltam, hogy ennyire meghülyül a kormány.

Időnként egyetértek Veled.

"Csak a szépre emlékezem..."

Rajcsányi megfeledkezik arról, hogy milyen durva visszaélésekkel is párosult a KATA a valóságban.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés