Nem lehet a törvényt az élet szentsége fölé helyezni! – Frivaldszky Edit és Veres András a Mandinernek

2022. július 10. 18:00
Várható volt, hogy újra kibontakoznak az abortusszal kapcsolatos viták, sőt, a mainál még élesebbek is lesznek – mondja Veres András püspök, aki azonban hisz az ember eredendően jó voltában, ezért bizakodó. Frivaldszky Edit, az Emberi Méltóság Központ igazgatója hozzáteszi: nem tehetünk különbséget „kívánt” és „nem kívánt” gyermek között, mondván, az egyik ember, a másik nem az. Páros nagyinterjúnk!

Melyik az erősebb: az élethez való, vagy a döntéshez való jog?

Frivaldszky Edit: Nyilvánvalóan az élethez való! Ne is az abortusz irányából közelítsünk, vegyünk mindenki által átélt példát: amikor szirénázva érkezik egy mentőautó, nem kérdés, hogy mindannyian félreállunk az autónkkal és segítünk, hogy minél gyorsabban haladhasson. Ha valaki sérülten fekszik a járda szélén, nem sétálunk el mellette szó nélkül, hanem segítséget hívunk. Pedig a kényelmünket, az érdekünket adott esetben az szolgálná, hogy mielőbb a célunkhoz érjünk – mégis, egyértelmű, hogy az élethez való jog elsőbbséget élvez a kényelemmel, a saját érdekkel szemben.

Veres András: Ha elvontabb, teológiai vagy filozófiai szintre emeljük a kérdést, nem kétséges, hogy a döntés mindig viszonylagos. Az élethez való jog azonban, függetlenül a körülményektől, mindenkit feltétel nélkül megillet. Ebben a vonatkozásban is egyértelmű, hogy az élethez való jog megelőzi a döntéshez fűződőt. 

Mégis, 2022 nyugati civilizációjában nagy erejű viták kiváltója e két jog relációja. Az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bírósága által hozott döntés kapcsán pedig ezek a viták új erőre kapnak. Minek tudható be, hogy ez ilyen erőteljes érzelmeket vált ki – sőt, hogy erről egyáltalán vitatkozni kell?

VA: Egy kedvezményt visszavonni sokkal nehezebb, mint megadni. Egyértelműen volt arra szándék, hogy emberek a maguk feltétel nélküli igényeit törvények megerősítése által kívánták volna megvalósíttatni – jelen esetben az abortusz vonatkozásában. A saját kényelemhez való jog élettel szembeni primátusát máshogy nem tudták biztosítani, csak ha törvényileg is megerősítik azt. Így sikerült olyan ítéletet hozni 1973-ban, amely minden államban az egyéni döntés tárgykörébe utalta az abortuszt, holott ez egy emberi szándék törvénybe iktatása – no de az élethez való jog még a törvényt is megelőzi!

Várható volt, hogy a viták újra kibontakoznak, sőt, szerintem a mainál még élesebbek is lesznek, de soha nem lehet a törvényt az élet fölé helyezni. 

FE: Nézzük meg, mi történt nálunk és Nyugaton abban az időszakban! Amerikában a Legfelsőbb Bíróság hozott akkor egy ítéletet, ami hirtelen beárnyékolta az egész Egyesült Államokat. Ennek nyomán nem lehetett attól eltérő tagállami szabályozást elfogadni. Tartottak már ott emberi társadalmak, hogy babákat a sziklaszirtre helyezzenek, vagy hogy vallási közösségeket akarjanak kipusztítani. De az ilyen közösségek nem futnak be olyan pályát, amiben a tisztelet kultúrája érvényesülhet. Emlékezzünk csak, nálunk a kommunisták teremtették meg az abortusz alig korlátozott lehetőségét – és a mai napig viták alapját képezi a döntésük. A többség persze Amerikában és itthon is tisztában van azzal, hogy az élet védelemre szorul, az emberi méltóság érték, de sajnos nem mindenkiben születik meg ez a meggyőződés. Ebből és a tudáshiányból fakadóan erkölcsi hiány lépett fel.
Minden nőnek, akinek gyermeke fogan, nehéz feldolgozni, hogy minden megváltozik. A „Jaj, most mi lesz?!” elbizonytalanodása természetes jelenség, hiszen egy emberi életről van szó. 

Edit kifejezése szerint „beárnyékolta Amerikát” a Roe vs. Wade-ügy. Ezt nevezhetjük sátáni árnyéknak? 

VA: Lelki vonatkozású kérdés, amit mindenki hite szerint értelmez. A gonosz létezik – ezt a tényt nem kérdőjelezhetjük meg. Vannak, akik megijednek még a gondolatától is, és a rosszat inkább emberi bűnökre vezetik vissza, de az eredő ugyanaz. 

„Nem lehet a törvényt az élet fölé helyezni”

Az Egyház fellép a bűn ellen és szeretné Isten felé terelni az embereket – néha kifejezetten úgy, hogy az még a média számára is izgalmassá válik. Nancy Pelosit, az Egyesült Államok Képviselőházának elnökét saját érseke tiltotta el a szentáldozástól, amiért, bár önmagát katolikusnak nevezi, kitartóan kampányol az abortuszszabályozás liberalizálásáért. Európában még nem tart itt a vita, de elképzelhetőnek tartja Püspök úr, hogy hasonló esetekről olvasunk majd tudósításokat?

VA: Mindig a cselekedetet kell vizsgálni. Lépjünk egyet hátra: ha az illető az abortusz harcos propagandistája, a nagy nyilvánosság előtt kampányol és bűnbánat nélkül, folytonosan kiáll az élet szentségével szemben álló nézete mellett, jogos, ha az érseke egy ponton túl úgy dönt, neki is feltűnően kell cselekednie, mert az illető tudatosan bűnben él, másokat is megtéveszt és súlyos bűnre buzdít. Világossá kell tenni a hívek számára, hogy milyen súlyos az illető életellenes cselekedete.

Jézus apostolaitól is feltűnő cselekedetet kért azokkal szemben, akik nem fogadták be az evangéliumot: „még a port is rázzátok le a lábatokról vádként ellenük” (vö. Mt 10,14).

Apró megjegyzés: minden lelkipásztornak kötelessége, hogy a szentáldozást olyan módon szolgáltassa ki, hogy ha biztos tudomása van arról, hogy valaki a bűn állapotában van, vagy olyan súlyos bűnt követett el, amit nem bánt meg, esetleg nem osztja a hitünket, az első alkalommal nem tehet feltűnő jelet, botrányt nem okozhat, de kötelessége a szentáldozás után személyesen felhívni az illető figyelmét a szentségtörő helyzetre, és arra, hogy a következő alkalommal már meg fogja tagadni tőle az Eucharisztia kiszolgáltatását. 

Milyen érvkészlete van az Egyháznak arra, hogy figyelmeztessen az abortusz veszélyeire és érveljen az élet szentsége mellett?

VA: Aki ebben a világban él és hisz, nem mondhatja azt, hogy nincs tudomása arról, hogy az abortusz olyan súlyos bűn, ami automatikusan kizárja őt a szentségek vételéből. De azt is látjuk, hogy korunk mentalitása meggyengíti ezt a tudatot, ezért fontos lelkipásztori feladat, hogy alkalmat kerítsenek a hívek tudatosságának növelésére, tanítására. Belátom, ez nem egyszerű feladat, de katekéziseken, életvédő napokon érinteni kell a témát. Nehéz küldetés ez, emiatt is örülök nagyon Editék tevékenységének, mert megtalálják az alkalmas módszereket arra, hogy az Egyház életvédő üzenete sokakhoz eljusson. És nem csak a hívőkhöz kell szólni:

meggyőződésem, hogy nem kell hitünket gyakorló kereszténynek lenni ahhoz, hogy belássuk: az emberi élet a fogantatástól a természetes halálig tiszteletet és védelmet érdemel.

De látom, hogy sok a tennivaló, mert a kommunizmus idejében elhallgattattak minket, most pedig nem hallatjuk a hangunkat kellőképpen...

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökeként mondja azt, hogy nem hallatják eléggé a hangjukat…

VA: Amikor 1956-ban az abortusztörvény hatályba lépett, a püspöki kar erőn felül tiltakozott. Ezt azóta sokszor megismételtük és Szent II. János Pál pápa életvédő körleveleit is igyekeztünk hangsúlyosan bemutatni. 2020-ban közreadtunk egy körlevelet az élet védelmében, amiben megismételtük a Katolikus Egyház kapcsolódó tanítását, amit hirdettünk, a papok és hitoktatók felhasználtak. A napokban zajlott le életvédelmi napunk a családok világtalálkozójához kapcsolódóan, aminek keretében minden egyházmegyében legalább egy helyen levetítettük a Váratlan élet című filmet (a filmet a Frivaldszky Edit által vezetett Emberi Méltóság Központ megbízásából szinkronizálták – a szerk.) és vállaltuk, hogy további településekre is eljuttatjuk. 

„nem kell hitünket gyakorló kereszténynek lenni ahhoz, hogy belássuk: az emberi élet a fogantatástól a természetes halálig tiszteletet és védelmet érdemel!”

Miért különleges ez a film?

FE: Szükség van kulturális változásra és edukációra – ez a film ezt a két szempontot ötvözi. Egy olyan nő életét mutatja be, aki a legnagyobb amerikai abortuszklinika-hálózat középvezetőjeként 22 ezer abortuszban segédkezett, mielőtt látta volna, mi is ez pontosan.

Amikor szembesült a nyers valósággal, az olyan elemi erővel hatott rá, hogy felmondott és átállt az életvédők oldalára és a mai napig az életpárti mozgalom kiemelkedő alakja Amerikában.

A film nyomatékosan bemutatja, hogy a valóság megismerése képes megváltoztatni az emberek véleményét, azt, hogy ez egy össztársadalmi probléma és azt, hogy nem lehet csak a nőkre mutogatni ebben az ügyben, hanem közös felelősséget hordozunk mindannyian. Érdekes mozzanat, hogy ez az életvédő nap éppen arra a napra esett, amikor az Egyesült Államokban kivették az alkotmányos jogok közül az egyébként nem is létező úgynevezett „abortuszhoz való jogot”. 

Az Európai Parlament a minap egy szélsőségesen abortuszpárti határozati javaslatot fogadott el, amely célul tűzi ki, hogy az abortusz bekerüljön az EU Alapjogi Chartájába és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába. Sokan arra figyelmeztetnek, hogy az öreg kontinens lesz az új harctér ebben a vitában. Mit gondolnak minderről? 

VA: Az interjú elején megfogalmazottak miatt, ez véleményünk szerint nem történhet meg, elfogadhatatlan. Sem Amerikában, sem Európában, vagy bárhol a világban. A megfogant emberi élet jogát nem lehet ignorálni, vagy egy másik élet hatalma alá helyezni. Egyedül a teremtő Isten az élet ura. 

FE: Az Európai Parlamentben történt szavazás leleplezi számunkra, merre tartanak a  képviselőink (azok is, akik a késői időpontban nem maradtak ott szavazni egy ilyen fontos kérdésben). Ez a lépés még nem jelenti azt, hogy az EU kitalálja az „abortuszjogot” és kötelezővé teszi számunkra, de mindenképpen jól láthatóvá teszi, hogy erre tartunk. Fontosabb lenne a nők helyzetének javítása annak érdekében, hogy igent mondjanak az érkező életre! 

„Fontos lenne a nők helyzetének javítása annak érdekében, hogy igent mondjanak az érkező életre!”

Van arra vonatkozó egzakt kimutatás, hogy itthon milyen attitűd jellemzi a társadalom többségét ebben a témában?

FE: Nálunk még nem olyan kiélezett a helyzet, mint a tengerentúlon. Az elmúlt években 24-26 ezer abortuszt végeztek évente, ami azt jelenti, hogy az én generációm harmada nem születhetett meg. De még a keresztények között is hallani olyan véleményeket, amik relativizálják az abortuszt, mondván, „de vannak olyan helyzetek, amikor…”.

Jó, ha tudjuk: ezek a helyzetek: amikor nemi erőszakból fogan a baba, vagy valóban veszélyezteti az anya életét, esetleg vérfertőzés áll fenn, az összes eset mindössze 3 százalékát teszik ki

– minden más esetben kérésre végzik az abortuszt. 

VA: Ezért is tartom rendkívül fontosnak a törvényhozók felelősségének hangsúlyozását. Meggyőződésem, hogy a keresztények körében is részben azért következhetett be annyi abortusz, mert tudták ugyan, mit tanít az Egyház, hallották a „Ne ölj!” tiltó parancsát, de miután az állami törvények megengedőek voltak, szükségszerűen lazult a belső elutasítás és fegyelem. Ráadásul sikerült mindezt a modernitás vívmányaként bemutatni. 

Ezen a ponton már a neoliberális retorikát is kritizálja, hiszen a kommunisták után a liberálisok is támogatják az abortuszt...

VA: Sőt, utóbbi az előbbi túlélése más köntösben. Most olyan divatos, ám teljesen hamis üzeneteket fogalmaznak meg, hogy „az én testem, az én döntésem”. Bagatell példával szoktam élni, ami meglepetésemre sokakat elgondolkoztat, mert ennyire felületesen látják a témát: ha egy nő fiúgyermeket vár, az hogy lenne az ő teste? Persze nem az akkor sem, ha a gyermeke lány, de ez el szokta gondolkodtatni azokat, akik csak a szólamokat hallják. 

FE: A választás jogára építenek, de nem juthatunk el oda, hogy önkényesen döntsünk egy emberi élet létezéséről! 

VA: Érdemes emlékeztetnünk Ferenc pápa szavaira, amelyeket a katolikus jogászokhoz intézett 2021. december 10-én: „Álljunk ellen a selejtezés kultúrájának, és védjük meg minden ember jogát és méltóságát… A jelenlegi gazdasági és társadalmi rendszer látszólag elfogadja a különbözőséget, de valójában rendre kizárja azokat, akiknek nem hallható a hangjuk.” Ne feledjük el:

attól, hogy az anyaméhben növekvő életet kioltjuk, nincs messze az, hogy egy nemrégiben megszületett élet vagy egy betegeskedő felnőtt megölésére gondoljunk megengedően.

Hála Istennek, van még a társadalomban egy egészséges felháborodás akkor, amikor egy kisgyermekkel szörnyűség történik, a világra jött életet még mindenki védendőnek tartja. De egy anyaméhben lévő, kiszolgáltatott és védtelen élet ugyanúgy védelmet érdemel! 

„Nem juthatunk el oda, hogy önkényesen döntsünk egy emberi élet létezéséről!”

Az elmúlt években pozitív tendenciát figyelhettünk meg, de mit lehet tenni az abortuszok számának további csökkenéséért? 

VA: Óriási a felelősségünk, ezért is szorgalmaztam az életvédő napok megszervezését. A lehetőségeink már szűkebbek, mert egy olyan társadalom vesz körül bennünket, amelyben az abortusz sokak számára nem probléma. A nevelést, annak bemutatását, hogy az anyaméhben megfogant életet segítenünk kell, nehéz átültetni a közgondolkodásba. Sok a tennivalónk, és ha tudnám, hogy mi a siker kulcsa, már használtam volna, de közösen kell keresnünk a lehetőségeket az emberi élet tiszteletének és védelmének terjesztésére. Ehhez meg kell nyernünk a politikusokat is. Sok a tennivalónk, mert Magyarországon sajnos az abortusz törvényileg elfogadott.

FE: Nem tennék különbséget keresztény és nem keresztény között, mert az, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik – bocsánat, püspök úr, de – nem vallási, hanem biológiai kérdés.

Nem tehetünk különbséget „kívánt” és „nem kívánt” gyermek között, mondván, az egyik ember, a másik nem az. 

Látnak esélyt arra, hogy a törvényhozás oldaláról közelítve siker koronázza az erőfeszítéseket?

VA: Már évekkel ezelőtt tettem ez irányú lépéseket, de nincs ma Magyarországon olyan párt, amely ezt felvállalná, éppen a politikai túlélés miatt. Azok a kezdeményezések azonban, amik a család védelmében történnek, rendkívül pozitívak, nő a születések száma és csökken az abortuszoké, a családok soha nem látott támogatásokban részesülnek, és ez mind rendkívül pozitív fejlemény. 

FE: Vannak apró jelek és apró lépések, amiket nem hagyhatunk figyelmen kívül, tehát hazugság azt állítani, hogy semmi nem történik. De messze nem történik annyi lépés, mint amennyi szükséges lenne. A családok megerősítése rendkívül fontos, de ha továbbra is él a lehetőség, hogy anyaméhben fejlődő életeket kioltsunk, akkor a demográfiai mutatónk nem fog átfordulni.

Pont annyi gyermeket veszítünk el az abortusz miatt, amennyi szükséges lenne még ahhoz, hogy egészséges, jövőbe tekintő társadalmunk legyen. 

De ha a politika megfontolása ez, akkor az azt jelenti, hogy a társadalom többségét elvesztettük ebben a küzdelemben?

VA: Fájó szívvel mondom ki, de igen... 

Meg lehet fordítani még ezt a folyamatot?

FE: Amíg létezünk, részt veszünk ezekben a folyamatokban, amíg ember él a Földön, változtatni tud a körülményeken. És igenis, vannak pozitív jelek, látok fiatalokat, akik abortuszpárti környezetből érkeznek és életvédők lesznek. 

Látható lesz még valahol a Váratlan élet?

FE: A film hivatalos magyar honlapján is megtekinthető werkfilmekkel, orvosi interjúkkal együtt. A honlapon segítséget is találnak az érintettek, akár abortuszon gondolkodnak, akár már túlestek azon. 

Lesznek még katolikus életvédő napok is?

VA: Mindenképp! Hiszek abban, hogy az ember is és a társadalom is tud változni. Nem adhatjuk fel, bízunk az ember eredendő jó voltában. De éppen ezért nem is hallgathatunk! 

Fotók: Mandiner/Ficsor Márton
 

Összesen 91 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

„Tessék, itt van, őt akartátok megölni?!” – Beszélgetés Béres Lindával

Mesélek egy horrorisztikusat: egy amerikai tinédzser feltöltött a tik-tokra egy képet, amin éppen bulival ünnepli, hogy túl van a második abortuszán. Egy nap alatt több mint ezer like-ot kapott!

Egyébként aktivista társaim a magyar középiskolákban is tapasztalják, hogy 14–15 éves lányok büszkén vállalják, hogy abortuszuk volt – a többiek pedig felnéznek rájuk, hogy milyen bátrak.

https://kepmas.hu/hu/tessek-it..

"Érdekes" tapasztalataid vannak a nőkről. Erről tud a feleséged, lányod, lányunokád is? Egyet is értenek veled?

Inkább a magad fajtáktól, vagyis annamanna fajtáktól kapott Veres András. A magunkfajták védelmükbe vettük a püspök urat és a lombikbébiprogram ellenzőit is, mert ez a hivatalos katolikus tanítás.

A csökkenésről beszélt a katolikus Egyház is, méghozzá azt, hogy lehet, hogy kevesebben vagyunk, de annál elkötelezettebbek.
Már nincs az, hogy illemből, vagy muszájból, hogy meg ne szólják megy valaki templomba.

Ezt írtad: "Egy nő - mégha beleroppan is - soha nem válaszol nyíltan, egyértelműen!!!!!!"
Nem írtad, hogy kivételek a sportolók.

Miért akarnám magamat becsapni?
Miért akarnálak téged, vagy titeket, - kik azok a titeket - becsapni?

"Gyakori, hogy a biológiai apa eltűnik, vagy éppen ő, esetleg a nő családja erőlteti az abortuszt. Mi abban is szeretnénk támogatni az anyákat, hogy akármire is jutnak, az az ő saját döntésük legyen – nem erőltetünk rá senkire semmit, de ott vagyunk velük, hogy más se tudja a saját akaratát rájuk erőltetni.

– Hogyan viseled a gyűlöletet, ami az abortusz támogatói felől az életpártiak felé irányul?
– Kommenteket nem olvasok, úgyhogy inkább személyes beszélgetések során tapasztalok megmagyarázhatatlan indulatokat, és egyébként inkább férfiak részéről, mondjuk olyanoknál, akik elvitték – egy vagy több – barátnőjüket abortuszra. Talán épp a lelkiismeretüket piszkálja fel ez a téma. Kényelmes csak a testi örömöket élvezni, aztán amikor teherbe esik a barátnő, az már nem olyan kényelmes. Érdemes továbbgondolni, hogy mi van az indulatok mögött."

https://kepmas.hu/hu/tessek-it..

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés