Ukrajnának vagy Oroszországnak kedvez az elhúzódó háború?

Hosszú elemzést jelentetett meg az ukrán-orosz háború kilátásairól a The Economist. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy a háború már most is elhúzódónak számít, hiszen 1815 óta a világon a háborúk medián időtartama alig több három hónapnál, Amerika szélsebesen, 20 nap alatt megdöntötte az iraki kormányt 2003-ban, de a 2020-as azeri-örmény háborúval is végeztek 44 nap alatt.

„Az invázió kezdetének napjaiban a Nyugat attól félt, hogy az ukrán erőkön gyorsan felülkerekedik Oroszország fölényes tűzereje, és az ellenállás összeomlik. Most más a félelem tárgya: hogy Ukrajna nem igazította stratégiáját egy hosszan tartó kifárasztásos háborúhoz, hogy kifogy katonából és munícióból, hogy a sanyargattatás hónapjai alatt összeomlik a gazdasága”, de „Oroszországot is számos hatás érinti ezek közül, miközben a konfliktus felemészti fiatal férfijait, megcsapolja gazdaságát, és gyorsítja diktatúrává züllését” – foglalja össze a jelenlegi kockázatokat az Economist szerzője.

Szerinte Oroszország – ha lassan is – de halad előre a harcmezőn, az orosz tüzérség teljesítménye messze meghaladja az ukránét, s Luhanszk megye utolsó kiszögellésének védelmében „sok megsemmisült Ukrajna legtapasztaltabb és legjobban kiképzett egységei közül, hogy helyüket zöldfülűbb tartalékosok vegyék át”. Brit titkosszolgálati értesülések szerint ezért jelentősen csökkent az ukrán hadsereg morálja is, egyre többen dezertálnak. Azonban silányul az orosz embererő is: az Economist úgy tudja, „az újonnan hadrendbe állítottak csak pár nap kiképzést kapnak, mielőtt bevetnék őket a harcban”, a titkosszolgálat tisztek és katonáik közötti fegyveres összecsapásokról adott hírt – s a Szlovjanszk-Kramatorszk vonal jelentősen erősebb, mint a Szeverodonyeck-Liszicsanszk vonal volt.

Oroszok: fegyver van, ember nincs?

A lapnál úgy látják, Oroszország is csúcsra járatja fegyveriparát, és számukra is eljöhet a fegyverínség ideje – ugyanakkor „Oroszország jelentős raktárkészletekre támaszkodhat régi tankokból”, ha pedig hiány lesz, az nem a bevethető fegyvermennyiség csökkenéséhez, hanem

Jelentősebb problémát jelenthet viszont az emberanyag kérdése, hiszen Oroszországban hivatalosan nincs hadiállapot, így a sorozás sem opció. Az Economist Michael Kofman amerikai elemzőt idézi, aki szerint a hadsereg új emberek toborzásával alkot tartalékos zászlóaljakat, de ilyeneket a mediánbér háromszorosára rúgó illetményért is csak nehezen talál. A Duma ezért fel is húzta a katonai szolgálat felső korhatárát 40-ről 65 évre, és aktívan toboroznak a nemrég leszerelt katonák körében is. Ukrajna esetében viszont a háború honvédő jellege miatt eleve kevésbé súlyos emberhiányon valószínűleg lazít majd Boris Johnson azon ígérete, hogy 120 napos turnusokban 10-10 ezer katonát képeznek majd ki Nagy-Britanniában hamarosan. Erre alapozhat Zelenszkij is, amikor azt állítja: „ha megfelelő mennyiségű nyugati segítség érkezik, Ukrajna a tél beállta előtt megnyerheti a háborút”.

Ukrajna: ember van, lőszer nincs?

Az ukrán hadsereg mumusa azonban a muníció lehet: mint az Economist írja, „Ukrajna erői elhasználták muníciójuk zömét, és a pótlásokhoz szükséges hazai gyártási kapacitás híján teljes mértékben külföldi jótevőkre van utalva”, ráadásul pont akkor, amikor lőszerzabáló tüzérségi háború folyik. „Oroszország, amely jelentős tartalékokkal rendelkezik, annyira gondolkodás nélkül lövöldöz, hogy Amerika egész éves termelése is csak két napig tudná ellátni lövöldöző fegyvereiket” – nyilatkozta az Economistnak Alex Vershinin leszerelt amerikai katonatiszt. Ebben a környezetben mindegy, mennyi lőszert kap a Nyugattól Ukrajna, semmi nem lesz elég – ráadásul nem is feltétlenül van mit adni, hiszen

„Néhány nyugati ország elkezdett amiatt aggódni, hogy Ukrajna megpróbálja darabra ellensúlyozni Oroszország fegyvereit, így bámulatos sebességgel égeti el a lőszerét” – írja a lap, amely szerint a nyugati szándék most már az, hogy „Ukrajnát arra buzdítsák: használja a rakétavetőket és más nagy hatótávolságú eszközöket az eredeti rendeltetésüknek megfelelően, azaz arra, hogy »mélységi harcot« folytasson, fontos orosz célpontokat támadjon, így például vezetési pontokat és vasúti csomópontokat, kilométerekkel a frontvonal mögött”. Az Economist úgy látja, a nyugatiak most ezt tartják egy olyan stratégiának, amely ha győzelemre nem is, de legalább patthelyzethez vezetheti Ukrajnát, amely ezáltal „visszaszerezhetne kis csomagokban területeket, káoszt gerjeszthetne Oroszország hátában, és fenntarthatatlan veszteségeket okozhatna úgy ember mint anyag tekintetében egy hosszú fronton vékonyan eloszló orosz hadseregnek”.

Putyinnál az idő és a pénz

Ehhez azonban továbbra is kell majd pénz – abból pedig Ukrajnának nincs túl sok. A GDP-csökkenés akár egyharmados is lehet ebben az évben, miközben „a kormánynak bőségesen kellett költenie nem csak a fegyeres erőkre, de arra is, hogy humanitárius segítséget nyújtson a sebesülteknek, munkanélkülieknek, menekülteknek, miközben az adókat csökkentette, hogy segítse a gyengélkedő gazdaságot”. Mindez havi ötmilliárd dolláros (!) deficitet eredményezett, illetve az Ukrajnának nyújtott hitelek teljes kiesését. Ukrajna ezt egyelőre úgy oldja meg, hogy „a központi bank az invázió kezdete óta egyre nagyobb sebességgel vásárol államkötvényeket, miközben a hrivnya stabilizálása érdekében égeti a devizatartalékait”.

Összegezve az Economist megállapítja: úgy tűnik, „Putyin úr biztos abban, hogy az idő és a pénz az ő oldalán állnak. Még ha Oroszország erői nem is haladnak gyorsan, sikeresen blokád alá vették Ukrajna kikötőit, hozzájárulva ezáltal gazdaságának megfojtásához”. Eközben „minél tovább tart a háború, és minél magasabb a költsége a kínzó energiaárak és a lassuló gazdaságok képében, annál kevésbé lesznek Ukrajna szövetségesei hajlandók arra, hogy végtelenül biztosítsanak fegyvert és pénzt.”