Az ötödik hadoszlop

„Ismert fogalom, még az 1936-os spanyol polgárháborúból származik – Ernst Hemingway, híres amerikai író tette közismertté. A Szovjetunió által szervezett nemzetközi brigádok a szélsőbalos spanyol szocialistákkal, kommunistákkal karöltve fel akarták számolni a spanyol nemzetet, az ősi hagyományokat és ott is egy bolsevik típusú diktatúrát akartak létrehozni.

Ebben komoly szerepet játszott a hazájukért küzdő nacionalista polgárok, parasztok közé beépülő rejtett csoport, amelynek célja nemzetük kiárusítása, aláásása. Furcsa módon eredetileg egy spanyol nacionalista tábornok az ostromlott Madridban lévő saját szimpatizálásra használta először a kifejezést és tőle vette át a baloldali propaganda.

Az ötödik hadoszlop tehát titokban szimpatizált a spanyol többségi társadalom ellenségeivel, képes volt szabotázsakciókat is végrehajtani, nem riadt vissza a kémkedéstől, a rémhírterjesztéstől sem. A Franco-féle nacionalizmus a tömegek támogatásával megakadályozta, hogy Spanyolországban kommunizmus legyen, és azt is, hogy részt vegyenek a második világháborúban.

Sajnos nekünk sem ismeretlen az ötödik hadoszlop. Huszadik századi történelmünk tele volt rejtett csoportocskákkal – Galilei kör, Szabó Ervin és Lukács György hívei, Jászi Oszkár és a szabadkőműves páholyok bomlasztó tevékenysége, nem beszélve a »spanyolosokról«, Rajk László, Gerő Ernő, Zalka Máté (Frankl Béla), Tömpe András… virtigli bolsik –, akiknek célja volt, hogy megbukjon a kiegyezéskori történelmi Magyarország. Az, hogy szétszórják a magyarságot, és miközben szították a nemzetiségeket a magyarok ellen, sunyin a hatalom megszerzésén dolgoztak, munkájuk végeredménye lett a Véres Kommün.

Az 1919-es Tanácsköztársaság is kitermelte a maga ötödik hadoszlopát, így Károlyi Mihályt, Kun Bélát, Jászi Oszkárt, Lukács Györgyöt, Pogány Józsefet, Szamuely Tibort, Bőhm Vilmost, Vágó Bélát…, akik életük végéig mind-mind áskálódtak külföldön Magyarország ellen és komoly kárt okoztak hazánknak.”