A 11 éves megállapodás
Oroszország és Norvégia az északi sarkvidék két jelentős szereplője, és a térség értékes természeti erőforrásaira tekintettel 2010-ben megállapodást kötöttek a Barents-tengeren lévő tengeri határaik rögzítéséről, amellyel egy negyvenéves vitát zártak le. A 2011-ben ratifikált megállapodás a Moszkva és Oslo közötti kapcsolatok újraindításának lehetőségét kínálta,
de a két ország politikai kapcsolatai azóta nagyon feszültté váltak, különösen az Ukrajna orosz katonai támadás óta.
Oroszország azzal vádolta meg Norvégiát, hogy június végén megakadályozta a norvég sarkvidéki Svalbard-szigetcsoporton dolgozó orosz bányászok ellátására küldött rakomány átszállítását a területen, ezért Moszkva megtorlással fenyegetőzött.
Oslo azzal védekezett, hogy nem sértett meg semmilyen korábbi megállapodást, és hogy Moszkva más úton is elláthatja a Svalbardban dolgozó orosz bányászokat. Az Északi-sarktól mintegy ezer kilométerre fekvő Svalbard-szigetcsoport hovatartozását egy különleges, 1920-ban Párizsban aláírt szerződés szabályozza, amely elismeri Norvégia szuverenitását a területen, de garantálja az összesen 46 részes állam, köztük Oroszország állampolgárainak, hogy „teljesen egyenrangú félként” bányásszák az ottani természeti erőforrásokat. A Szovjetunió, majd jogutódjaként Oroszország is évtizedek óta szenet bányászik ezen a területen, amely a Föld legészakibb lakott helyei közé tartozik.