Hatalmas intézményes bővülés volt a katolikus egyházban

(...) „Hol tart a világegyház? 

A világegyházban mások a folyamatok. Nyugaton nem volt radikális tiltás vagy államosítás, viszont volt egy fokozatos elkényelmesedés és érdektelenné válás. A közömbösség lassanként magába az egyház belső életébe is beszivárgott. Ugyanakkor a világegyház sokarcú, van egy erőteljesen fejlődő, de még nem igazán kibontakozott afrikai egyház, és van egy nagyon ígéretes és szépnek mutatkozó távol-keleti katolicizmus. Ebben az utóbbiban hatalmas szellemi, lelki és akár anyagi, fizikai erőtartalékok vannak. 

Az elmúlt két évben nagyban befolyásolta a világunkat a pandémia. Mit gondol, magunk mögött tudhatjuk a koronavírus-járványt? 

Teljesen nem, de járványok mindig is voltak az emberiség történetében. A járvány súlyosságához mérten mindig volt rá a hitnek is egy válasza, mert az ember ilyenkor határhelyzetbe kerül. Ha a legszűkebb körből, a hozzátartozók vagy kollégák közül egyesek meghalnak egy járványban, az mégiscsak elgondolkodtatja az embert. Persze a pandémia sem lehet ok arra, hogy rettegésben éljük az életünket. A járvány idején is mindig eszünkbe jutott a régi római közmondás, hogy hajózni kell, élni nem kell. Az emberiségben benne rejlik ez a fajta bátorság is, és adott esetben vannak olyan feladatok, amelyek azt is megérik, hogy az ember kockáztasson értük.”

Nyitókép: Ambrus Marcsi – IEC2020