„»Donald Trump tudta, hogy hívei felfegyverezték magukat, és ez kifejezetten tetszett neki« – ez a »hír« ordít a 444-en, és már napok óta ezt ragozzák ezek az amerikai ügynökök, egyebek mellett így: „Hallod, nem érdekel, hogy van fegyverük. Nem azért jöttek, hogy engem bántsanak – idézte fel Donald Trump 2021. január 6-án elhangzott mondatait keddi rendkívüli meghallgatásán Cassidy Hutchinson, Mark Meadows elnöki kabinetfőnök első titkára. Beszámolójából egyértelműen kiderült, hogy Trump és környezete tisztában volt vele, mi készül január 6-án, amikor a washingtoni Capitolium épületében a képviselőház és a szenátus ceremoniális együttes ülésén készült kihirdetni a 2020-as elnökválasztás eredményét, Joe Biden győzelmét.«
Trump már két éve nem elnök, de még mindig vele kell foglalkozniuk, amit persze megértek. Hiszen az Egyesült Államok a végét járja, legalábbis mint világbirodalom.
Bogár László helytálló elmélete szerint nagyjából a XV. századtól, nyugatról keletre haladva, mindig más és más nemzet lépett elő világbirodalommá, gyarmatbirodalom-teremtővé, kezdve a portugáloktól egészen az angolokig, majd amikor a németek következtek volna, inkább beleájultunk az első világháborúba, amely után új világbirodalom született és emelkedett fel, az óceán túlpartján, messze nyugaton: az Egyesült Államok.
És igen, ezek a birodalmak nagyjából száz évig tartották magukat. Az Egyesült Államok világbirodalmi státusa is nagyjából százéves. Szükségképpen közeledik tehát a vége felé. Ezt bizonyítja külpolitikai tehetetlenségük és erőtlenségük vagy éppen a tragikus és semmivel sem magyarázható afganisztáni kivonulásuk módja, amihez fogható szerencsétlenkedést, ostobaságot, aljasságot, becstelenséget és árulást még talán senki sem követett el a történelemben, »békeidőben«.
És ezt bizonyítja az Egyesült Államok belső állapota is. Amerika ma egy rothadó társadalom, amely a polgárháború szélén tántorog. Az európai nemzetállamokhoz hasonlítható, hagyományokon, évszázadokon vagy éppen évezreden átívelő histórián s ebből fakadó összetartozáson alapuló nemzettudata nem volt sohasem, ezt a jólét volt hivatott pótolni, s a tudat, a bizonyosság, hogy a »gyerekeim még nálam is jobban fognak élni«.
És ez igaz volt, egészen mostanáig. Ám ennek vége. S a társadalom mindjárt szét is hullott. Széthullott faji ellentétek mentén, ideológiai antagonizmusok szerint. A redneckek és a keleti-nyugati metropoliszok woke idiótái nem kompatibilisek egymással. A kultúrharc s ennek részeként a cancel culture szétfeszít minden maradék kohéziót.”
Nyitófotó: Földházi Árpád