Amerika ma egy rothadó társadalom, amely a polgárháború szélén tántorog.
„»Donald Trump tudta, hogy hívei felfegyverezték magukat, és ez kifejezetten tetszett neki« – ez a »hír« ordít a 444-en, és már napok óta ezt ragozzák ezek az amerikai ügynökök, egyebek mellett így: „Hallod, nem érdekel, hogy van fegyverük. Nem azért jöttek, hogy engem bántsanak – idézte fel Donald Trump 2021. január 6-án elhangzott mondatait keddi rendkívüli meghallgatásán Cassidy Hutchinson, Mark Meadows elnöki kabinetfőnök első titkára. Beszámolójából egyértelműen kiderült, hogy Trump és környezete tisztában volt vele, mi készül január 6-án, amikor a washingtoni Capitolium épületében a képviselőház és a szenátus ceremoniális együttes ülésén készült kihirdetni a 2020-as elnökválasztás eredményét, Joe Biden győzelmét.«
Trump már két éve nem elnök, de még mindig vele kell foglalkozniuk, amit persze megértek. Hiszen az Egyesült Államok a végét járja, legalábbis mint világbirodalom.
Bogár László helytálló elmélete szerint nagyjából a XV. századtól, nyugatról keletre haladva, mindig más és más nemzet lépett elő világbirodalommá, gyarmatbirodalom-teremtővé, kezdve a portugáloktól egészen az angolokig, majd amikor a németek következtek volna, inkább beleájultunk az első világháborúba, amely után új világbirodalom született és emelkedett fel, az óceán túlpartján, messze nyugaton: az Egyesült Államok.
És igen, ezek a birodalmak nagyjából száz évig tartották magukat. Az Egyesült Államok világbirodalmi státusa is nagyjából százéves. Szükségképpen közeledik tehát a vége felé. Ezt bizonyítja külpolitikai tehetetlenségük és erőtlenségük vagy éppen a tragikus és semmivel sem magyarázható afganisztáni kivonulásuk módja, amihez fogható szerencsétlenkedést, ostobaságot, aljasságot, becstelenséget és árulást még talán senki sem követett el a történelemben, »békeidőben«.
És ezt bizonyítja az Egyesült Államok belső állapota is. Amerika ma egy rothadó társadalom, amely a polgárháború szélén tántorog. Az európai nemzetállamokhoz hasonlítható, hagyományokon, évszázadokon vagy éppen évezreden átívelő histórián s ebből fakadó összetartozáson alapuló nemzettudata nem volt sohasem, ezt a jólét volt hivatott pótolni, s a tudat, a bizonyosság, hogy a »gyerekeim még nálam is jobban fognak élni«.
És ez igaz volt, egészen mostanáig. Ám ennek vége. S a társadalom mindjárt szét is hullott. Széthullott faji ellentétek mentén, ideológiai antagonizmusok szerint. A redneckek és a keleti-nyugati metropoliszok woke idiótái nem kompatibilisek egymással. A kultúrharc s ennek részeként a cancel culture szétfeszít minden maradék kohéziót.”
Nyitófotó: Földházi Árpád
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A németek már rémeket látnak.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A rangsor figyelembe veszi a katonák létszámát, a hadsereg finanszírozását, a fegyverzet meglétét és az ország stratégiai helyzetét.
Trumpék stratégiája kíméletlen diagnózis, de legalább kimondja: a nemzetállami rendszer nem a múlt, hanem a jövő egyetlen életképes kerete.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
