Tiszta beszédet Ukrajnával!

2022. május 26. 17:31

Greczula Levente László
Mandiner
„Valami történne?” Ahol ilyen fenyegetéseket megengednek maguknak, az az ország nem való sem az EU-ba, sem a NATO-ba.

Egészen merész húzással a kilencvenes évekbeli maffavilág szavajárására váltott az Ukrajna nevű ország Olena Zerkal nevű egykori külügyminiszter-helyettese. Zerkal azt fejtegette, hogy Magyarország miatt nem jött létre az olajembargó Oroszországgal szemben, és hogy Kijevnek van egy „csodálatos” eszköze arra, hogy jobb belátásra térítse hazánkat: a Barátság kőolajvezeték.

Az egykori külügyminiszter-helyettes,

jelenleg energiaügyi miniszteri tanácsadó szerint nagy kár lenne, ha „valami történne” a Barátsággal.

Zerkal azt is kijelentette, hogy szerinte „nagyon helyes lenne, ha történne vele valami”, de ez természetesen elnöki hatáskör, ő csak a véleményét mondja, de azért Orbánnal szemben olyan nyelvet kellene használni, amit a magyar miniszterelnök is megért.

De mégis mi köze van Ukrajnának a Magyarország és az Európai Unió közötti gazdasági vitához?

Azt hiszem,

ideje lenne, hogy Magyarország is olyan nyelvet használjon Ukrajnával szemben, amiből Zelenszkijék is értenek.

Ugyanis Magyarországnak is vannak ütőkártyái, amikkel örökre az Európa és Oroszország közötti senki földjére ragaszthatja ezt az országot – ahová való.

Érdemes lenne végre átlátnunk az ukrán propagandán: a fenti „valami történne” jellegű, klasszikus maffiózós üzengetés egészen biztosan nem az európai értékek körébe tartozik, amikért sokak szerint Kijev harcol. Ehhez a tragikus háborúhoz Kijev saját, elhibázott geopolitikai döntései is hozzájárultak, és nem tudják ennek összes cechjét fizetni azok az európai országok, akiknek semmi közük ahhoz, hogy ki az úr a Donyec-medencében.

Az elmúlt hónapok világossá tették, hogy Ukrajna a hangos sikerpropaganda ellenére a nyugati fegyveradományokkal együtt is csak elhúzni képes ezt a konfliktust, aminek nyomán az egész európai kontinens még mélyebb politikai és gazdasági válságba süllyed. Legyen ebből elég!

Nem lehet politikai és gazdasági közösséget vállalni egy olyan országgal – és nem lehet eladósodást sem vállalni érte –, amelynek kormányzati szereplője nettó bosszú-szabotázzsal fenyegeti szomszédját.

Ahol ilyen fenyegetéseket megengednek maguknak, az az ország nem való sem az EU-ba, sem a NATO-ba.

Nem kívánjuk megfizetni annak a konfliktuspotenciálnak az árát, amit ennek az országnak a nyugati szövetségi rendszerbe történő integrációja jelentene.

A fenti, Magyarországot és a magyar emberek mindennapi létbiztonságát kikezdő fenyegetések után ki tud magyar részről továbbra is jóindulattal fordulni Kijev felé? Ideje olyan nyelvet használnunk vele szemben, amit Kijevben is megértenek. Ennek ára lesz, igen. De meggyőződésem, hogy Magyarországnak nem szabad tovább tűrnie, hogy egy maffiózók nyelvét használó állam próbálja lépten-nyomon megalázni.

 

Nyitókép: AFP / Kisbenedek Attila

Összesen 139 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az oroszok nem értünk, hanem a Gazprom tulajdonáéban lévő vezeték, egy üzleti kapcsolatba történő beavatkozásért jutalmaznák meg Zelinszkijt.

Egyetértünk, de eddig is, enélkül a megnyilatkozás nélkül is tudtuk, hogy kik ezek. Szerintem Orbánék évek óta tudják, de nem vállalhatunk mindig minden konfliktust magunkra. Különösen nem abban a helyzetben, amikor a politikai szempontból legfontosabb szövetségesünk hályoggal a szemén, esztelen módon, egyelőre akár háborút is kész vállalni ezeknek a maffiózóknak az oldalán, mert a régi történelmi nagyságát érzi visszatérni általuk. Arról nem is beszélve, hogy a NATO vezető állama közvetlenül, katonailag és gazdaságilag is érdekelt a háborúban.

Ki kell várnunk, amíg az oroszok eltakarítják ezt a mocskos ukrán elitet vagy legalább örökre letörik a birodalmi ambíciójukat. Át kell vészelnünk azt az időszakot, amíg helyreáll a nyugati világ realitásérzéke, éppúgy, mint annak idején, amikor kisantantos utánérzések alapján a szerb maffiaállamot támogatták. Ma már senki sem emlékszik rá, de a nyugat ellenezte Jugoszlávia széthullását és feláldozta volna a horvátokat. Egyedül Antall kormánya nyújtott segítséget az önállósult horvát államnak. Ez most sajnos tovább fog tartani.

És sokan meg csodálkoznak, hogy nem az ukránoknak szurkolunk. Régóta ekkora nagy a pofájuk velünk szemben.

Persze most már a németeknek is beszólogatnak, szóval nem mi vagyunk az egyetlenek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés