Tenger nélküli ország lévén nemigen gondolunk erre, de az ukrajnai háborúban alapvető jelentőségű a Fekete-tenger hadszíntere, a blokádozó orosz flottával és a törökök által uralt Boszporusz kérdésével. Háború, közelről cikksorozatunkban ezúttal a tengeri hadviselésre fókuszálunk!
Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól.
Nyitóképen: orosz hadihajó a Boszporusz hídja alatt 2017-ben (Vitaliy Ankov / Sputnik / Sputnik via AFP)
***
Nemcsak Magyarországon, hanem a nálunk szerencsésebb helyzetben lévő, tengerparttal rendelkező országok esetében is elsikkad az orosz-ukrán konfliktus egy jelentős aspektusa, mégpedig a Fekete-tengeren létrehozott orosz blokád.
Hazánknak 102 éve nincs tengerpartja, pedig a Monarchia-korabeli elit életéhez éppúgy hozzátartozott az abbáziai nyaralás (ma Opatija), mint a többnyelvű Fiumébe, a magyar szabad királyi városba vezető üzleti út (ma Rijeka). Ha nagyon akarja az ember, láthat valamicske rációt Orbán Viktor interjúja nyomán a horvátok felhorgadásában. De körülbelül annyira keveset, mint egy réges-régi görögországi nyaralásunkon a szállodatulajdonos érvelésében, aki a domboldalra néző, de tengeri kilátással meghirdetett szobánál azt találta mondani, hogy ha kihajolunk az erkélyen, akkor balra nézve láthatjuk a tengert. Ugyan Horvátország (Hrvatska) tagadhatatlanul különálló részét képezte a Magyar Királyságnak, önálló parlamenttel, a száborral, attól még magyar korona uralma alatt állt a terület több mint 800 évig. És akkor az 1779-től de iure is Magyarországhoz tartozó Magyar Tengermelléket, Fiumét (ma Rijeka) nem is említettem.
Ugyan feleslegesnek tűnik ez a kitérő, de azért fontos, mert
A nagy tömegű ömlesztett áruk szállítása a mai napig ezen a módon a legolcsóbb. Márpedig Ukrajna kivitelének jelentős részét az ömlesztve szállított gabonafélék, illetve az acél és a nyersvas, valamint egyéb ércek tették ki.
Ezek az áruk elsősorban Ogyesszában és kisebb mértékben a többi kikötőben, többek között Marjupolban kerültek hajóra. Ahogy a Moszkva cirkáló elsüllyedéséről szóló cikkben is említettem, április 14-éig a blokád fenntartása nem ütközött komolyabb gondba, olyannyira, hogy a szárazföldön és a levegőben hevesen és sikeresen ellenálló ukrán fegyveres erők inkább saját maguk süllyesztették el zászlóshajójukat. A hírekben szereplő, minimális méretű Kígyó-sziget fennhatóságáról szóló és egymásnak ellentmondó hírek is a tenger feletti ellenőrzés szempontjából értelmezendők.
És hogy a NATO vagy valaki miért nem tesz a blokád ellen? Nos a haditengerészeti ügyek, saját tenger híján, már jó ideje nem szerepelnek a magyar közvélemény érdeklődésére számot tartó témák között. Ami nagy kár, ugyanis a tengeri szállítási útvonalak ellenőrzésével kapcsolatos konfliktusok olyan szárazföldi országok életére is kihatnak, mint Magyarország. Elég csak a Tajvan, és a Dél-kínai tengeren felépített kínai támaszpontok ügyére gondolni.
Fentiek miatt kicsit távolabbról kell kezdenünk a magyarázatot. Winston Churchill, aki már fiatal korában is kora egyik legjelentősebb politikai szereplőjének tartotta magát, 1915-ben éppen a First Lord of the Admiralty titulust viselte, azaz a haditengerészeti miniszter volt, amikor egy szerinte kitűnő ötlettel állt elő. Tervei szerint egy angol-francia flotta csapatokat tesz partra a törökországi Gallipoli-öbölnél, majd onnan elindulva térdre kényszeríti a Központi Hatalmak oldalán frissen hadba lépett Törökországot.
és a hadművelet több tízezer elvesztegetett élet, valamint számos elsüllyedt hadihajó után egy jelentős fiaskóval, illetve Churchill felmentésével ért véget. A szövetséges csapatok gyötrelmei, amelyek a Gallipoli című ausztrál film ábrázolt érzékletesen, a török oldalon jelentős pozitív hatásokat generáltak. Itt aratta első jelentős katonai sikereit például a később a modern Törökország alapjait lerakó Kemál pasa.
Napjainkra kissé furcsának tűnik, de az Oszmán Birodalomból Török Köztársasággá alakuló országot a montreaux-i konvenció csak 1936-ban hatalmazta fel az országon áthaladó jelentős tengeri kereskedelmi útvonal, a Dardanellák és a Boszporusz szoros feletti ellenőrzés jogával. A kisszámú, folyamatosan betartott nemzetközi egyezmény közé tartozó megállapodás alapján a Fekete-tengeren tengerparttal nem rendelkező országok például legfeljebb 21 napig állomásoztathatnak meghatározott darabszámú és vízkiszorítású hadihajót a beltengeren. Ráadásul
amelyet február 28-án meg is tett.
A fenti okok miatt azonban a Fekete-tenger azóta gyakorlatilag elérhetetlen mindenki számára. Nyilvánvalóan a háborúra készülve az oroszok még az agresszió megkezdése előtt partra szállító hajókat csoportosítottak át Szevasztopolba. A már ott állomásozó erőkkel együtt az összesen hat darab kétéltű hajó képes lehetett volna egy teljes tengerészgyalogos dandár partra szállítására. Célpontjuk várhatóan Ogyessza lett volna, azonban az egyiken bekövetkezett robbanás, amely súlyosan megrongált két másik partra szálló hajót is, valamint a zászlóshajó már említett elsüllyesztése miatt ez a terv már nagy valószínűséggel nem kivitelezhető.
Fentiek miatt
Moszkvának, és az Ukrajnának már most is jelentős károkat okozó blokád fenntartását is jelentősen megnehezítené.
Ezért volt jelentős – az a később hamisnak bizonyult – híradás, amely az Admiral Makarov fregatt elleni sikeres támadásról szólt. Az ukránok számára nagyobb méretű hadihajók híján ugyanis a blokád feltörésének egyik lehetséges eszköze a partvédelmi rakéták lehetnek.
A konfliktus eszkalációjának jelentős veszélyét hordozza azonban az a segítség, amit a NATO, azaz elsősorban az Egyesült Államok a tengeren nyújt a hazájukért harcoló ukránoknak. Ugyanis az már a Moszkva cirkáló elleni támadás után nyilvánvaló volt a szakértők számára, hogy legalább a hajó megtalálásában jelentős segítséget kapott az ukrán fél. Hamarosan meg is érkezett a hivatalos beismerés, amely szerint a román szárazföld (!) felett cirkáló, modern P-8 Orion típusú amerikai tengerészeti járőrgép meg nem határozott módon segítette a támadást. Ez utóbbi segítség valószínűleg nemcsak a felderítésre szorítkozott, hanem a célra vezetésben is szerepet játszott.
amely tovább növeli az eszkaláció veszélyét.
Összefoglalva a fentieket az orosz-ukrán háború e keveset tárgyalt hadszíntere, a neki szentelt figyelemnél sokkal jelentősebb mértékben befolyásolja ezen konfliktus világra gyakorolt hatását. Ezért érdemes minden innen érkező hírt figyelemmel, de ugyan akkor egészséges kétkedéssel fogadni.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Meg a Barátság kőolajvezetéket is elzárták, meg a Török Áramlatot is támadják.
A Tisza Párt propagandakatonája szakmailag és emberileg is nullának bizonyult. Minden bizonnyal Ukrajna volt, aki terrortámadást akart elkövetni a Vajdaságban a gázvezeték ellen.
Oroszország figyelmeztetett, hogy felülvizsgálja álláspontját Kijev uniós tagságával kapcsolatban, mivel az uniót veszélyesebb katonai szövetségnek tartja már, mint a NATO-t.
Robbanószert találtak a Szerbiát és Magyarországot összekötő kritikus gázinfrastruktúránál.
Heorhij Tihij szerint nem azt a kérdést kell feltenni, hogy mikor indul újra az olcsó orosz energia a vezetéken, hanem hogy „hogyan szabaduljunk meg az orosz olajtól Európában, amely fenyegeti a kontinens biztonságát”. Az ukránok is derékba törnék a magyar rezsicsökkentést, és a védett üzemanyagárakat.
Nagyon reménykednek az ukránok, az Európai Bizottság pedig gyártja a forgatókönyveket.
Meg a Barátság kőolajvezetéket is elzárták, meg a Török Áramlatot is támadják.
Az Orbán-kormányok vezető szerephez jutottak a mélyállami birodalmi szerveződés lebontásában.
