Az ukránok hetek óta keményen ellenállnak, az oroszok pedig lassan haladnak csak előre: történhet-e áttörés a kelet-ukrán fronton, vagy ebbe is beletörik az oroszok bicskája?
Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól.
***
Beidegződött, régi szokások – különösen, ha korábban sikeresnek bizonyultak – nehezen leküzdhetőek. Ez kiváltképp igaz az olyan konzervatív szervezetekre, mint amilyenek a hadseregek. Fentiek azzal kapcsolatban jutottak eszembe, ahogy a Kelet-Ukrajnában zajló harcokról készült térképeket néztem.
Ezt a megoldást a Vörös Hadsereg fejlesztette ki és használta nagy sikerrel a 2. világháborúban. A megoldás lényegét egy-egy, a céltól távolabbról induló támadás képezi, amelyek az ellenséges állásokat áttörve egyszer csak elkanyarodnak és támadásuk bekeríti a tényleges célpontot, elvágva annak utánpótlását. Ilyen hadművelet volt a 2. magyar hadsereg megsemmisüléséhez vezető voronyezsi katasztrófa, vagy éppen a sztálingrádi hadművelet, az Uránusz. A szovjet megoldás különlegessége, amelyben jelentősen eltér a hagyományos kettős átkarolásoktól az az, hogy a bekerített alakulatok köré nem egy, hanem két gyűrűt von.
Így például azok az alakulatok, amelyek Voronyezsnél nem bomlottak fel visszavonulás közben újra és újra szovjet alakulatokba ütköztek. Több más ok mellett a Sztálingrád felmentésére indított művelet is ezen a megoldáson bukott el. De szintén nagyrészt a kettős gyűrű miatt jutottak át olyan kis számban a híres budapesti Kitörés túlélői.
A megoldás egyértelmű hátránya azonban, hogy jelentős számú élőerőt igényel, hiszen két gyűrűt kell kialakítani, ráadásul a második sokszor több tíz kilométerrel az első mögött húzódik, így nagy területre kiterjedő védelme jelentős létszámot igényel.
Mivel az orosz fél szerint hivatalosan különleges katonai művelet zajlik, korlátozott a bevethető alakulatok száma. A február 24-ei támadás során bevetett 120 zászlóalj harccsoportból hírek szerint mindössze 92 bevethető, amely tény egyben meg is magyarázza a Kijev, Harkiv és Csernyihiv környéki csoportosítások visszavonását. Így az orosz átcsoportosítások ellenére előállhatott az a helyzet, hogy még így sem tudtak a terület megtartásához szükséges élőerőből fölényt kialakítani.
Fentiek fényében különösen érdekesek Rubizsnye és Vojevodivka elestéről szóló hírek (lásd a térképet). Ezek a települések ugyanis nem a nyolc év alatt, a szakadár „tagköztársaságokkal” szemben, szinte bevehetetlenné kiépített állások szárnyain, hanem a védőállásokon belül, a legjobban védett területeken találhatóak. Természetesen egy, az ókori Cannaéhoz hasonló teljes átkarolás eléréséhez szükség van az ellenfél szemből való lekötésére, de ezek a támadások csak annyira kell, hogy erősek legyenek, hogy a másik fél ne hagyhassa figyelmen kívül őket. Ezzel szemben a szárnyakon, ahol a hosszú felkészülés után logikusan a legnagyobb orosz sikereket várná az ember, alig van előrehaladás.
A 2. világháborúban a szovjet előrenyomulás két szárnya, egy páncélos alakulat egy, de legfeljebb két nap alatt meg tudta volna tenni a Popászna és Bilohorivka közötti 65-70 kilométert,
Jelenleg két lehetőség tűnik valószínűnek. Még mindig a blitzkrieg részét is képező helyi támadások folynak, amelyeket egy kisebb áttörés elérésével később fejlesztenének átkarolássá, vagy nem is a bekerítés a fő cél, hanem a felőrlés. Ez utóbbi lehet kétélű fegyver is, hiszen a hivatásosokból és önkéntesekből álló orosz alakulatok moráljáról sem éppen pozitív hírek érkeznek.
A térképről leolvasható információk azonban megtévesztőek lehetnek. Ugyanis számtalan olyan fontos információt nem árulnak el, mint a harcoló alakulatok feltöltöttsége, utánpótlásának szintje vagy éppen fáradtsága. A környéken a háború megindulása óta súlyos küzdelmek zajlanak, és az oroszok lassan, de fokozatosan rombolták az ukrán hadsereg legerősebb alakulatainak hátországát. Ilyen hosszú harctevékenység után már az olyan legalapvetőbb katonai felszerelések is karbantartásra, sőt cserére szorulhatnak, mint a kézifegyverek vagy a rádiók.
Egyelőre az bizonyosnak tűnik, hogy
Arra a kérdésre, hogy hogyan tovább egyelőre még korai válaszolni, viszont 4-5 hét múlva már jobban lehet látni az eredményeket. Most annyit merek megkockáztatni, hogy a következő egy hónapban várható a háború csúcspontja.
Ha a hosszas ukrán könyörgést, követelőzést, fenyegetést és zsarolást követően elküldött nyugati nehézfegyverzet és a rá kiképzett személyzet megérkezik az országba, az jelentős változásokat hozhat. Amennyiben addigra Kelet-Ukrajnában nem változik jelentősen a helyzet. Ha ugyanis addigra az orosz szárazföldi erők nem érik el céljukat, azaz a kelet-ukrán csoportosítás bekerítését és felszámolását, akkor Putyin elnök, számára meglehetősen kellemetlen helyzetbe kerülhet. Amennyiben a most megindított művelet nem éri el a célját kénytelen lesz beismerni, hogy ténylegesen háború dúl Ukrajnában.
Hogy erre a helyzetre hogyan reagálna, szinte lehetetlen megmondani.
Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
A magyar történelem nagy alakjának uralkodását Erdélyben és Lengyelországban is a múlt aranylapjai közé sorolhatjuk. Most Horn Ildikó történész segítségével mutatjuk be az izgalmas korszakot.
Amerikai és európai partnerekkel fog tárgyalni az ukrán elnök.
Az orosz központi bank nem várt: azonnal pert indított, amire a belgák vészfékezéssel reagáltak. Brüsszel most példátlan ultimátumot adott a többi tagállamnak.
Közösségi oldalán üzent az ukrán elnök.
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
A Keleti Pajzs nevű programhoz csatlakoznak.
„Ezt viszem magammal jövő héten Brüsszelbe, ahol hangot adok a csendes többség véleményének” – írta a miniszterelnök.
Terrorcselekmény, fegyveres rablás, emberölés, 12 éven aluliak elleni nemi erőszak.
