Sajnos a háború popkulturális termék lett – Dopeman a Mandinernek

2022. május 11. 18:00
„A mai ellenzék olyan, mint a Rapülők – annyi közük van a valódi politikához meg a lázadáshoz, mint Gesztinek – aki amúgy egy világbajnok pali – a rappeléshez” – mondja lapunknak Pityinger László. A zenésszel, influenszerrel beszéltünk a választási eredményről, a parlamenti bojkott hitelességéről és az ukrán-orosz harcokról is. Interjúnk.

Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Pityinger László Dopeman zenész, influenszer.

***

„Srácok! Jobb, ha felfogjátok: az egész ország fideszes” – üzented az egyik választás utáni videódban az ellenzéknek. Komolyan gondolod?

Lehetne az egész ország „baloldali” is akár, amennyiben ők nyernek. Akik ugyanis nem mennek el szavazni, lényegében azt az állapotot hagyják jóvá, amit a választás eredménye hoz. A hallgatás beleegyezés. Ha ellenzéki szavazók lennének a távolmaradók, igenis behúzták volna oda az ikszet, hiszen azt előre lehetett tudni, hogy nagyjából mi fog történni a voksoláson. Nem tették. Lehet ezen hőbörögni, ám most ezzel a helyzettel kell valamit kezdeni.

Akkor így kérdezem: miért fideszes az egész ország? Egy évtizede halljuk, hogy diktatúra és nyomor van.

A világon nincs olyan diktatúra, sőt, még demokrácia sem, ahol olyan emberek ülhetnek a parlamentben, akiknek a pártja önállóan a bejutási küszöböt sem lépné meg.

Sem a Párbeszéd, sem az LMP nem tudott volna bejutni az Országgyűlésbe, ha nincs az összefogás,

most pedig még frakciójuk is van, komoly pénzügyi lehetőségekkel. Ahol ilyen jól fizető pozíciókba kerülhetnek tök súlytalan véleménnyel és eszmeiséggel rendelkező politikusok, azt a berendezkedést nem nevezném elnyomásnak. Én egyébként éltem diktatúrában – az nem ilyen.

Akkor nézzük a másik kampányvádat a kormánnyal szemben: rosszul él a magyar, vagy legalábbis élhetne jobban.

Először is: a kormányok legfeljebb reflexiók bizonyos életszituációkra. Általában egy kormány nem ráerőszakolja magát egy emberi közösségre, ami alatta nyűg, hanem abban kvázi tükröződik maga az ország. Erről értekezett annak idején Széchenyi is. Ha a magyarok nem kérnének Orbánból, kőkemény tüntetések, utcai harcok lennének.

Vagy egyszerűen kiszavaznák a hatalomból.

Pontosan. De még ennyi sem történik. Az a gazdasági és társadalmi krízis, amivel menten ijesztgetnek, a háború következtében legfeljebb most fog bekövetkezni, ha egyáltalán. Amúgy – ahogy azt már többször elmondtam – kifejezetten emelkedő pályára került az ország. Egyre jobbak a fizetések, több a lehetőség az érvényesülésre. Ami meg az inflációt illeti, az nemzetközi jelenség. Egyébként a mostani háború és a kifacsart vírushelyzet is megmutatta: a globalizmus révén az országok össze vannak kötve, sőt, szinte már egybe is nőttek, egy testnek a részei. Márpedig az nem szokott egészséges lenni, amikor mondjuk a saját karommal ütöm a fejemet. Ha elvágjuk a láncokat, nem fog működni a rendszer. Tehát biztosan lesznek kihívások, lesz alkalom tesztelni, mire képes valójában Orbán Viktor. Viharban vagyunk, de nem reménytelen a helyzet, a vikingek is szinte csónakokban jutottak el a világ legkülönbözőbb pontjaira. Egyébként a Nyugat mintha nem akarná megérteni, hogy mindig van lehetőség megállni a lejtőn, nem kötelező leesni a szakadékba.

Akkor a háborús környezet miatt szavaztak ilyen sokan az eddigi kormányzatra?

Alighanem. És persze az ellenzék totális nívótlansága is benne volt. Ez a csapat legfeljebb azok számára lehet megfelelő, akik esetleg szexuális vonzerőt éreznek iránta. Képtelenség az egész. Magam is ismerek olyanokat, akik kifejezetten nem szimpatizálnak a Fidesz csomó húzásával, most mégis rá szavaztak. El kell ismerni, vannak komoly haszonélvezői is a rendszernek, akik kegyetlenül urizálnak. Ez sokaknak nem szimpatikus. A választás után azonban csak igazolást nyert, hogy az ellenzékre bizonyosan kár lett volna voksolni.

Szintén egy idézet tőled, ezúttal a Momentumról: „Kinyalt, kikent, kifent, milliárdos esküvős, Brüsszelből hazatért, ilyen-olyan NGO-k által támogatott nyalka-falka huszárkák.” Ennyire utálod őket?

Dehogy utálom őket, sőt, szeretettel vagyok irántuk.

Azért egy ilyen jellemzésért még talán Bayer Zsolt is elkérné a receptet.

Igen? Van az a pénz, amiért oda tudom neki adni. Ami az említett pártot, illetve az úgynevezett baloldalt illeti: ez már nem is identitás-, hanem entitásválság. Aki barna ingben végigverte a harmincas években Berlint, arról tudom, hogy náci. Aki a cári hatalmat megdöntve, Lenint követve lövöldözött Oroszországban, az meg bolsevik.

A mai ellenzék forradalmárnak képzeli magát, miközben a lehető legtávolabb van ettől a meghatározástól.

Olyan, mint a Rapülők – annyi közük van a valódi politikához meg a lázadáshoz, mint Gesztinek – aki amúgy egy világbajnok pali – a rappeléshez. Kijövök holmi dinasztiákból, betesznek a legjobb sulikba, tejben-vajban fürdetnek, aztán meg eljátszom, hogy forradalmár vagyok? Hiteltelen! Ráadásul azt is elfelejtik, hogy mind haszonélvezői a NER-nek. Nevetséges, hogy egy vidéki polgármester nyavajgását kell hallgatom, aki egyébként milliókat keres, nem is beszélve a zsebbe csúszó fejlesztési pluszpénzekről.

Ugyan, Márki-Zay Péter a tiszta kezek koalícióját hirdette meg!

Persze. Aki magát tiszta kezűként határozza meg, nem fogja meg a piszkos kezet. Nem lehet Gyurcsánnyal összefogni Orbán ellenében. Hagyjuk ezt!

Hogyan tovább ellenzék? Már minden lehetséges konstrukciót kipróbáltak, talán a versengő együttműködést nem.

Pedig az lenne az egészséges. Vannak is már néhányan, akik ilyesmit pedzegetnek. A világhelyzet egyre súlyosabb, válság fenyeget, lenne értelme az együttműködésnek. Ehelyett jellemzően továbbra sem az ország problémáiról és a lehetséges megoldásokról beszélnek az ellenzéki politikusok, hanem arról, milyen gyakran járjanak be a parlamentbe, hogyan tudnának megmaradni a politikai piacon. Egy bizonyos foglalkozási körbe tartozó emberek azon ügyeskednek, hogy megtartsák az egzisztenciájukat. Ehelyett az lenne a dolguk, hogy megfelelő hangnemben és színvonalon korrigálják a kormány munkáját, javaslatokkal éljenek. Elismerem:

miután tizenkét évig hülyét csináltak magukból, nem lesz könnyű elérni, hogy komolyan vegyék őket.

Külön probléma az is, hogy már egymást is elárulták. Tehát az első lépés mégiscsak az öntisztulás lenne, csak az úgy nem megy, hogy be is mennek, meg nem is a parlamentbe, de a pénzt azért elteszik. Egyébként miért ne tennék el? Politikusnak mentek, szükségük van egzisztenciára. Gyurcsány közben megnézte a Walking Dead-et, csak nála nem Negan, hanem Gyurcsány mindenki. Elmachinálgat. A saját közegében nincs nehéz dolga, de szerintem ennél nagyobb hatalommal számolt.

Visszatérve a háborúra: milyen kimenetelre számítasz?

Hiányolom a sok „jó embertől” az atomfegyverellenes tüntetéseket, a békepárti hippi megmozdulásokat és gesztusokat. A dalai lámának vagy Ferenc pápának oda kéne mennie a frontra, hogy személyes kiállásukkal véget vessenek a harcoknak. Na, az tetszene.

Mondjuk Bono énekelt egy kijevi metrómegállóban!

Nem látom tisztán, hogyan vezethet az amazonasi esőerdőktől az ukrán hadseregig az út. Sajnos a háború popkulturális termék lett, a maga tragédiájával együtt. Ellaposodott a közvetlenül nem érintett, külső szemlélők számára, ami rendkívül szomorú, hiszen közben továbbra is emberek halnak meg. Az energiaszankciókkal és embargókkal való dobálózás sem vezet megoldásra, sőt. A nyugati civilizáció rövid- és középtávon nem alkalmas arra, hogy a Kelet felett győzedelmeskedni tudjon.

Ha már szankciók: morálisan helyes lépés, ha lemondunk az orosz energiaforrásokról, jelentősen gyengítve ezzel az európai meg a magyar gazdaságot, ettől remélve a háború mihamarabbi lezárását?

A szanckiókkal nem támogatjuk az ukránok harcát. Attól, hogy mi fázunk, az oroszoknak nem lesz rosszabb. Ők a számukra fontos, az egykori birodalom visszaállítását jelentő célokért képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ezzel szemben a nyugati ember a kényelem kulturájában él, nem bírjuk a strapát, nálunk sajnos még a szép nagydarab fiúk is meghalhatnak negyvenéves korukban – ahogy azt az elmúlt napokban sajnos itthon láthattuk. Európa most olyan versenybe akar benevezni, ami már nem való neki.

Látszik a brüsszeli reakciókból, hogy ebben a „műfajban” nincsenek otthon. Európa az egész konfliktusnak csak a vesztese lehet.

Az ukránok és az oroszok motivációit értjük, Kína csak profitálhat a háborúból, ahogy az amerikaiaknak sem lesz gondjuk. Az USA amúgy mindig is ezt csinálta: szabadságot meg demokráciát emlegetve harcokat szított a világ különböző pontjain, majd lelépett, és maga után hagyta a Mad Max-et. Az lenne a legjobb, ha az egészet abbahagynák, de erről nemcsak Putyint, hanem Zelenszkijt is meg kellene győzni. Ahol emberek halnak meg, ott nincsenek jófiúk.

fotók: Földházi Árpád

Összesen 91 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés