Arról azért alkothat véleményt, hogy szükség van-e ennyi ellenzéki pártra.
Erről a választópolgároknak kell dönteniük, nehezen tudom elképzelni, hogy lesz olyan párt, amely önként félreállna.
De legközelebb csak két év múlva dönthetnek erről az emberek, akkor lesz az európai parlamenti választás, ön szerint tehát addig maradnia kellene ennek a pártstruktúrának. Nem sok a hat, illetve a Mi Hazánkkal együtt hét ellenzéki párt a Parlamentben? Nem örülne például annak, ha az MSZP beolvadna a DK-ba?
Nem látok a jövőbe, hosszabb távon elképzelhető, hogy fuzionál egy-két párt, a Magyar Szocialista Párt beolvadása azonban jelenleg nincs napirenden. Egyébként meg nem az a lényeg, hogy két, három vagy négy demokratikus ellenzéki párt működik-e, mert a Mi Hazánkat nem tartom annak...
Miért nem? Pár éve még a Jobbikot sem tartották demokratikusnak, most meg a legszorosabb szövetségesük.
Az a párt, amely megvonná a választójogot az írástudatlan emberektől és Szibériába száműzné a bűnözők egy részét, az minden, csak nem a demokratikus elveket tiszteletben tartó politikai alakulat. A Jobbik pedig alaposan megváltozott az elmúlt években, szélsőjobboldali, radikális pártból mérsékelt, konzervatív, a demokratikus alapelveket magáénak valló, ezáltal vállalható párt lett. Többek között egyébként éppen ezzel a változással magyarázható, hogy miért pártolt el tőlük több százezer szavazó. De visszatérve az előző gondolatomhoz, tehát
nem az a fontos, hány demokratikus ellenzéki párt lesz a közeljövőben,
hanem az, hogy ezek képesek lesznek-e olyan jövőbe mutató, progresszív, befogadó, igazságos perspektívát nyújtani, amely elfogadható a választópolgárok többségének, vonzó alternatívát nyújt a Fidesz retrográd, igazságtalan, kirekesztő, a hatalom megszerzésére, megtartására épülő erőpolitikájával szemben.
A választások után rendkívül tanulságos és érdekes, ugyanakkor gyakran szórakoztató elemzések, nyilatkozatok jelentek meg arról, hogyan vált ketté az ország politikai szempontból, és miként döbbentek rá a fővárosiak arra, hogy vidéken nem ufók laknak, hanem ugyanolyan emberek, még ha számos kérdésben másképp is gondolkodnak, mint a budapestiek. Ön „nagykörúton belüli” értelmiségiként miként vélekedik minderről?
Annak ellenére, hogy belvárosi polgármester vagyok, kilátok Budapest határán túlra is. S pontosan tudom, hogy nem vidék–főváros ellentétről vagy törésvonalról beszélhetünk – nagyon káros is ez a szembeállítás –, ennél sokkal árnyaltabb a kép. Hiszen a nagy-, de a kisebb városokban, sőt, a falvak egy részében is sokan szavaztak az ellenzékre, ugyanakkor a fővárosban is meglehetősen nagy számban sokan támogatták a Fideszt: egyes dél-pesti választókerületben a vártnál sokkal szorosabb lett az eredmény, a XVII. kerületben pedig nyert is a kormánypárti politikus. Tény, hogy a tájékozódás, az információhoz való hozzáférés lehetősége is befolyásolja az egyes rétegek prioritását, de elsősorban a társadalmi státusztól, a szocializáció szintjétől függ, hogy az embereknek a biztonságuk, anyagi jólétük megteremtése mellett mennyire fontosak az olyan értékek, mint a jogállamiság, az emberi és szabadságjogok érvényesülése. Akik számára ez utóbbiak lényeges szempontnak számítanak, azok nagyobb számban szavaztak az ellenzékre.
(Nyitókép: Niedermüller Péter, a VII. kerület DK-s polgármestere beszédet mond az egy éve elhunyt Börcsök Enikő Jászai Mari-díjas színésznő emléktáblájának avatásán 2022. január 28-án.MTI/Koszticsák Szilárd)