Távozik posztjáról a német családügyi miniszter asszony, a Zöldek politikusa. Vajon tényleg jól járnak a nők a női kvótákkal?
„Mindössze négy hónappal azután, hogy megalakult az 50 százalékban nők alkotta német szövetségi kormány, végkielégítéssel távozik a családügyi miniszter asszony, a női kvótát precízen alkalmazó Zöldek politikusa.
A dolog előzménye, hogy a posztra sikerült azt az Anne Spiegelt kiválasztani, aki tartományi környezetvédelmi és klímaügyi miniszterként az Ahr-völgy környékének katasztrófavédelméért is felelt a végül 134 áldozatot követelő tavalyi árvíz idején – ami eleve kérdésessé tehette volna vezetői és helyzetfelismerési képességeit (különös tekintettel arra, hogy a katasztrófa előtti órákban kiadott közleményben a »nem várható extrém áradás« mondatot jóváhagyta, arra ugyanakkor felfigyelt, hogy az egyik főnév nem volt gendersemlegesen írva), most azonban az is kiderült, hogy a mentési munkálatok kellős közepén négyhetes szabadságra utazott családjával Franciaországba.
Már ezen a ponton is elbizonytalanodhatunk: vajon tényleg jól járnak-e a nők a női kvótákkal, ha a minimum 50 százalék eléréséhez boldog-boldogtalant pozícióhoz kell juttatni, hogy azután látványos kudarc legyen a vége főműsoridőben, pont megerősítve a felszámolni kívánt előítéleteket? Nem kívánatosabb-e (adott esetben) 30 százaléknyi vállalható női szerepmodell, mint 50 százalék kvótanő, köztük 20 százaléknyi alkalmatlan karrieristával, akiknek ostoba mondataival tele minden hírportál? (Szerencsére nálunk legalább nemzeti egyetértés látszik kirajzolódni a témában: bár Szabó Tímea – a lágy, kompromisszumkész női politizálás nagyasszonya – 2014-ben még törvényjavaslatot is előterjesztett, hogy a pártlistákon szigorúan felváltva szerepeljenek nők és férfiak, az aktuális ellenzéki listán a Párbeszéd első négy jelöltje mégis mind férfi – nyilván nem ócska hímsovinizmusból, hanem mert ők voltak a legmeggyőzőbb embereik. MZP, Karácsony Gergely és Kocsis-Cake „Holnaptól ne vegyünk gázt” Olivio. Milyenek lehetnek akkor a nők???)”
Nyitóképen Anne Spiegel távozó német családügyi miniszter. Fotó: ANNETTE RIEDL / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A szélsőbalos halálos fenyegetéseket Charlie Kirk meggyilkolása óta nem árt komolyan venni.
A nemzetközi sajtóban továbbra is folytatódik a volt lengyel miniszter elleni politikai boszorkányüldözés.
A nyugalmazott német katonatiszt szerint már több százezer orosz katona sorakozott fel az európai országok határain.
Az AfD politikusa felhívta a képviselők figyelmét, hogy a jogállamisági jelentés nem más, mint véleménybíráskodás Magyarországgal szemben, amiért Brüsszelnek nem tetsző kormány áll az ország élén.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Súlyos kritikát kapott a német sajtótól, a Die Welt sem finomkodott.
