Megkongatta a vészharangot az európai demokráciák felett a neves elemző
Ivan Krastev szerint 1989 már nem tűnik a liberalizmus fénypontjának.
Már csak az Európai Unió intézményei tudnak valós ellensúlyként működni a kormánnyal szemben.
„A negyedik kétharmad árnyékában egy ellenzéki pártnak legalább két fontos feladata van. A kormány által előidézett gazdasági visszaesés és a tervezett megszorítások következtében a korábbiaknál is több magyart érhet el a súlyosbodó megélhetési válság. Erre válaszokat, megoldásokat kell találnunk, a kormányt pedig minden erőnkkel rá kell kényszerítenünk arra, hogy ne a legnehezebb sorsúakkal fizettesse meg az elhibázott gazdaságpolitika és a választás előtti osztogatásuk árát.
A másik feladatunk, hogy a kormány valódi ellensúlyt képező ellenzékeként működjünk. Ez utóbbit a magyar parlamentben nyilvánvalóan nem lehet megtenni, erre ma csak az ellenzéki vezetésű önkormányzatokban és az Európai Parlamentben van lehetőségünk. Hiszen jelenleg már csak az Európai Unió intézményei tudnak valós ellensúlyként működni a kormánnyal szemben.
Éppen ezért mától kezdve nem kevesebb, hanem még több európai politizálásra lesz szükség az ellenzéki oldalon. Igen, értem a kritikát, hogy az EU kevésbé cselekvésorientált, inkább egy bürokratikus szervezet – de ne gondoljuk, hogy létrejött volna a jogállamisági mechanizmus, vagy számonkérné a helyreállítási pénzek visszatartásával az antikorrupciós vállalásokat az Európai Bizottság a magyar kormányon, ha nem helyezünk rá minden eszközzel politikai nyomást.
EP-képviselőként pont azért veszek részt az EU jogállamisági vizsgálataiban, hogy a legnehezebb időkben se tévesszük szem elől, hogy milyen Magyarországot akarunk: olyat, amelyben nem minden egyetlen ember akaratán múlik. Az Európai Parlament most fogadta el azt a jogállamisági beszámolót, amely az én javaslataimat is tartalmazza. Egyrészt kiemelten kell foglalkozni a civil társadalmak helyzetével, hiszen a civil szféra állapota jól jellemzi egy országban a jogállam helyzetét; másrészt végre egyértelmű és átlátható kapcsolat kell legyen az éves jogállamisági jelentés és a jogállamisági mechanizmusok elindítása között, hogy minden tagállam számára egyértelműek legyenek a határvonalak.”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd