„A helyié a jövő!” – a Nemzetközi Építészkongresszuson jártunk

2022. április 20. 9:21
Az ember és a természeti világ együttéléséről, építészeti értékteremtésről, fenntartható városokról és a passzívházak fontosságáról is beszéltek a MÉSZ Nemzetközi Építészkongresszusán, melynek szervezője az Artifex Kiadó (a vezető hazai építész-foylóirat, a Metszet kiadója) volt. Folytatódik tudósításunk!

Nyitókép: a Hadid-iroda terve a zuglói Rákos-patak környékének rendezésére

 

Az építészet jövőjét és a klímaváltozás hatásainak mérséklését, mindebben pedig az építészek felelősségét kutató, számos külföldi előadót felvonultató rendezvényen nyerhettek betekintést fontos témákba a résztvevők, miközben változatos példákon keresztül ismerhették meg a világ építészetének jelenlegi irányvonalait – a 19. MÉSZ Nemzetközi Építészkongresszuson jártunk, melynek szervezője az Artifex Kiadó (a vezető hazai építész-foylóirat, a Metszet kiadója) volt.

Tudósításunk első részét itt olvashatják!

Írta: Móré Levente

***

 

Videó a Kantana Institute-ról

 

Boonserm Premthada, a Bangkok Project Studio vezető tervezője saját építészetéről beszélt, amelyet az érzékek összhatása határoz meg – ebbe pedig még a szagok is belejátszanak. „Az építészet és a művészet azonos tőről fakad” – kezdett bele a projektek tárgyalásába, amelyek közül elsőként a Kantana Institute épületegyüttesét mutatta be.

A filmes képzést adó intézmény épületénél Premthada meg akarta jeleníteni a fiataloknak az állatok természetét, hiszen ennek ismerete is szükséges ahhoz,

hogy megtanuljuk, hogyan legyünk emberek.

„Nagyon fontos számomra a meditáció. tudnunk kell, hogy kicsik vagyunk és legfontosabb feladatunk a harmóniára való törekvés, a köztes terek pedig nagy szerepet kaptak ennek érzékeltetésében” – mondta. Szerették volna megkönnyíteni a diákok számára, hogy megértsék a természetet, ezért az épületek falai sok helyen elvonulásra alkalmas helyeket, vagy épp csak nyugalmat biztosítanak.

Hangtégla (sound brick) című, szintén az intézethez kapcsolódó projektje azzal foglalkozott, hogy a hang és a tégla milyen kapcsolatban állnak egymással. A hang felerősödik a hullámzó falakon, ami misztikus teret teremt; de épültek itt olyan helyek is, amik Buddha nagyságát jelképezik (keskeny átjárókon, a szabad ég alatt közlekedve mindenhonnan látható Buddha szobra olyan nézőpontokból, amelyeket csak így ismerhetünk meg.

Izgalmas feladata volt egy 11x11 méteres, PVC burkolatú faszerkezetű kocka létrehozása, amelyben csigalépcsők szimbolizálják az idő múlását. Az volt a cél, hogy az emberek be akarjanak ide lépni és időzzenek el a lépcsők között. Az épület talán legfontosabb üzenete, hogy

az ember nem utazhat az időben, így az építészetre van szükség ahhoz, hogy emlékezhessünk érzésekre, hangulatokra.

Thaiföldön épült fel a The Artisans – Woman Restaurant, amely egy kis közösség idős hölgyeinek biztosít megélhetést. Csak nők járhatnak ebbe az étterembe, az idős tulajdonosok pedig együtt főznek régmúltból származó, titkos receptjeik szerint a szándékosan elrejtett épületben. Az épületszárnyakat nagymamákról keresztelték el, amellyel jelezni kívánták: átlagember is lehet olyan fontos, hogy nevet adhasson egy épületnek. A házak között is rejtve közlekedhetnek a betérők, akik fakeretekbe csúsztatott üvegtégla-folyosókon járhatnak.

Kísérleteik egyik érdekes eredménye a The Walk – Wonderfruit Festival Chon Buri 2020-as objektje, amelynél azt vizsgálták, milyen fajta füvet érdemes használni a belső kertekben. Egyfajta sajátos mikro-tájépítészetet hoztak létre, amely fölött sétautat alakítottak ki – emelt betonacél úton lehet járni a természet fölött. „Itt nem a fenntarthatóság volt a cél, a struktúra egységessége volt a lényeg.”

Ehhez hasonló a 2021-es thaiföldi biennáléra készített Rice Tower is, amely a természet, a hagyományos építészet és a mai ember kapcsolatát jeleníti meg. Egy állatkert etetőjeként épületük az ökológiai szemlélethez is kapcsolódik, amelynek alakja egy rizsszemre emlékeztet, míg falain megjelennek a környék jellemző állatainak motívumai. Az egymásba kapcsolódó gyűrűkből álló építményben az állatok alul rizsszemeket ehetnek, a madarak pedig fészkelhetnek a felső szinteken. E házban járva átélhetjük, hogy emberként mi is a természet részei vagyunk, ezért nekünk is kapcsolódnunk kell az élővilághoz.

 

Elefánt-világ

 

A művészet általában a fontos kérdéseket kihangsúlyozva tükröt tart a társadalomnak, e gondolatot jeleníti meg az Elefánt-világ nevű projekt, amelynél nem az emberek, hanem az elefántok számára akartak épületeket emelni, így az empátia vált az emberi elemmé.

Olyan faluban építették az együttest, amelynek lakói együtt élnek az elefántokkal,

sőt, családtagnak tekintik őket. Thaiföldön folyamatosan tűnik el az elefántok természetes élőhelye, így lassan csak turistalátványossággá válnak. A helyi önkormányzat úgy döntött, megpróbál élőhelyet biztosítani az elefántoknak. Komoly előtanulmányt követően egy három elemből álló komplexumot hoztak létre: egy téglából épült megfigyelőállomást – „itt azt akartuk elérni, hogy az emberek lassítsanak le és nézelődjenek” – mesélte. Ez egy teljesen nyitott épület, amelyet átjár a szél. „Olyan érzés itt lenni, mintha felmásznánk egy fa tetejére” – tette hozzá. A másik két épület az elefántoké, amelyeknél fontos volt a lábazat kialakítása, ami igazodik az állatok anatómiájához; egyszerű, perforált tetőszerkezetet emeltek, ami jó természetes szellőzést biztosít. Bazaltkövekből két méter széles határövezetet jelöltek ki, ami elválasztja az elefántok területét az emberektől, de mindkét fél számára átjárható. Ehhez kapcsolódik egy tó is, ahol az állatok szabadon pancsolhatnak. Épült továbbá egy elefántmúzeum, ami a helyi közösség és az állatok kölcsönhatását mutatja be, de falai között az elefántok is bármerre mehetnek.

Premthada leszögezte: számára a természet és a kultúra megóvása, az erdők újraélesztése a legfontosabb építészeti feladat, ennek igyekszik megfelelni. Jó példa erre az Elefánt-világ, ami megmutatja, időnként egy-egy állat az egész várost átalakíthatja E projektet igyekszik majd bemutatni idén nyáron a versailles-i biennálén is, ahol elefánttrágyából készített téglákból épült elefántszínházat állít majd ki. Ez és az idén Londonba kerülő objekt az ember természetközeliségének szimbóluma, ami arra figyelmeztet: tanuljunk a természettől, ezáltal pedig új perspektívából láthatjuk meg a környezetünket is.

„Local is the future” (a helyié a jövő)

– zárta előadását az építész, kifejezve abbéli reményét, hogy a globalizáció negatív hatásait sikeresen le tudjuk majd küzdeni a helyi anyagok újrafelfedezésével.

*

Ken Yeang zöld építészeti terve

 

Ken Yeang Kuala Lumpur-i építész az ökológiai design fontosságát hangsúlyozta előadásában, érzékletes példákkal alátámasztva azon törekvését, hogy az épített elemek természetbe való bevonásával a klímaváltozás hatásai jelentősen csökkenthetők, miközben életminőségünk is érdemben javulhat.

E gondolat elméleti alapjának az ökocentrizmus fogalmát választotta,

amellyel a környezeti struktúrák épített környezetbe olvasztását igyekszik kifejezni. Kutatásai nyomán fényt derített arra, hogy a bioszféra és az épített környezetünk között körkörös összefüggések állnak – ebben pedig az anyagok, a technológiák, de még mi, emberek is csak résztvevők vagyunk. E körkörösségben látja a környezeti degradáció fő okát is, hiszen ha akár csak kidobjuk a szemetünket, az valójában a környezetünkben marad, „nincs hová kidobni” – érzékeltette.

Épített környezetünk olyan, mint egy protézis: mesterséges kiegészítések csatlakoznak élő organizmusokhoz. Ha rosszul csatolunk egy protézist, a környező szövetek is sérülnek. Ez röviden azt jelenti, hogy a természetbe szervesen ágyazódó rendszereket kellene alkotnunk, jelenleg azonban külön, emberi ökoszisztémát építünk, ami nem lehet fenntartható. Yeang ezt az „ecomimicry” (a természet utánzása) fogalmával igyekezett leírni, amely azt szolgálja, hogy épített környezetünk ne legyen elkülönítve a természettől.  Az ökoszisztéma biológiai struktúra, amely biotikus és abiotikus összetevők kapcsolatából áll. Ha az ember integrálódik, egyfajta hibrid ökoszisztémát alkot.

Jó példa ilyen hibrid rendszerre egy 2009-es Kuala Lumpur-i terve, ahol egy „vegetációs rámpával” kötötték össze az épületre telepített zöldfelületeket az utca zöldterületeivel.

Meggyőződése, hogy természeti élőhelyeket kell létrehozni az épületekben,

amelyek között zöldtetők és zöld folyosók segítségével összeköttetést kell biztosítani. Egy ilyen rendszer megköti az üvegházhatású gázokat, életteret jelent az állat- és növényvilágnak, de segít a túlmelegedés leküzdésében is. Mindezt ugyan könnyű belátni, de korántsem ilyen egyszerű, hogy egy épületen hol és hogyan érdemes elhelyezni ezeket a természetes élőhelyeket. Yeang kutatásai nyomán úgy találta, erre a tető és a homlokzatok egyes szeletei a legalkalmasabbak.

A Kuala Lumpurban tervezett épületnél azt is meghatározták, milyen élőlényeknek igyekeznek majd élőhelyet biztosítani. Előre kitalálták a flóra és fauna integrációjának módját, majd a végeredményt azóta is vizsgálják, hogy megismerjék, hogyan érdemes továbblépni a következő projekteken. Nagy előny, hogy bár egy mai építésznek szinte tilos díszítést alkalmaznia egy-egy épületen, e zöldfelületek dekorációs célt is szolgálnak, ezzel megkönnyítik az építész, de a befektető dolgát is. Saját példaépületükön dupla héjú függönyfalat készítettek, amin az üvegtáblák között szellőzőket nyitottak. Már önmagában ezzel a lépéssel 70%-kal csökkent az energiafogyasztás egy hagyományos szerkezethez képest, ehhez járul még a kettős héjazat közé, valamint a teraszokra települő növényzet hatása, amely az egész épületet behálózza.

Bár nem épült még meg, terveztek egy olyan toronyházat is, amelynek különböző szintjeit kifejezetten úgy alakították ki, hogy eltérő madárfajoknak megfelelő szintek jöhessenek létre. Ezen az épületen jelent meg a legszembetűnőbben az az igény, hogy a város zöldfelületét horizontálisan és vertikálisan is bekössék az épület szerkezetébe.

„Igyekeztünk kerülni a steril, egyenes vonalakat, hiszen a természet sem úgy építkezik”

– mondta. Égi parkokat alakítottak ki, amelyek lineárisan bejárhatók. Annak érdekében, hogy ezek ne legyenek unalmasak, több helyen teraszokkal nyitották meg a homlokzatot. A legérdekesebb adat, hogy ennek az épületnek a teljes zöldfelületi mutatója 12,2, vagyis 12-szer annyi zöldfelületet teremt, mint amekkora helyet az épület elfoglal.

Az ökoinfrastruktúra a természet, a víz, az emberi társadalom és az épített környezet összessége, amelyeknek mind eltérő komponensei vannak. Akkor járunk el jól, ha e négyet mind egy rendszerbe integráljuk. „Persze azt is el kell mondanunk – figyelmeztetett –, hogy az épületek zöldítése egy meglévő várost már nem tesz zölddé, de élhetőbbé igen.”

Igazi előrelépést az jelenthet, ha a közlekedési infrastruktúránkat is teljesen kizöldítjük. Ökológiai folyosókat kell kialakítani, amiket össze kell kötni meglévő természeti környezetekkel – csak ez működhet hosszú távon –, erre nyilván csak újonnan tervezett városoknál van reális esély. Született egy ilyen jellegű tervük is, amelyben igyekeztek zárt rendszert kialakítani, a várost önellátóvá tenni – többek között tavakból biztosítani a vízellátást.

Mint Yeang kiemelte: jelenlegi városainkban is elérhetünk érdemi javulást, amelyhez

új épületeinknél passzív tervezési módot kell megvalósítanunk.

Ez a gyakorlatban a hőmérsékleti kilengések tompítását jelenti gépészeti rendszerek mellett már a tervezéskor bekerülő építészeti elemekkel – jobb árnyékolók, ügyesebben választott szigetelés, szellőzőaknák alkalmazása nagyon nagy mértékben csökkentheti egy-egy épület ökológiai lábnyomát; de még arra is végeztek kísérleteket, hogy egy épületmagot nyugati vagy keleti oldalon érdemes-e kialakítani.

Véleménye szerint nagyon fontos lenne sokkal több előtetőt építenünk, amely véd a naptól, az esőtől, de akár fedhető napelemmel is. Egy lamellás előtetővel például megoldható, hogy a reggeli nap bejusson az épületbe, de az erős délutáni már ne érje azt, miközben folyamatosan biztosított marad a levegőáramlás. Az előtetőket persze érdemes kombinálni a megújuló energiaforrásokkal (ebbe az újrahasznosítást is beleértve) ahhoz, hogy fenntartható házaink legyenek.

Bár az építészeké a felelősség, hogy az épületeink a lehető legkisebb terhet jelentsék a környezetünk számára, mégis elsősorban nekünk, embereknek kell megváltoznunk ahhoz, hogy sikerüljön zöld városokat létrehoznunk.

*

Hadidék terve a Vörös Khmer áldozatainak emlékhelyére

 

Utolsó külföldi előadóként a már több magyar projekten (köztük a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új campusának pályázatán vagy a Szervita tér átalakításának tervein) dolgozó Zaha Hadid Architects két vezető személyisége mutatta be a fenntarthatósághoz kapcsolódó gondolatait és változatos projektjeit. Patrick Schumacher kifejezte ellenvéleményét azzal szemben, hogy a klímaváltozásra való figyelemfelhívást sokan úgy értelmezik, a gazdaság és a haladás fékezését is jelenti. Meglátása szerint ez nem igaz. A klímaváltozás megállításának érdekében tett lépések számára csak fejlődésként értelmezhetők, hiszen a gazdaság fejlődése nem feltétlenül dolgok gyártásából ered:

a magasabb érték teremtése ugyanazt az eredményt hozhatja, mint a tömegtermelés.

Fel kell gyorsítanunk a klímaproblémák elhárítását, ha nem akarunk a globális gazdasági katasztrófát is előidézni a klímakatasztrófa mellett. „Fontosnak tartom az emberi zsenialitást, amelynek segítségével a szolgálatunkba állíthatunk bármit a világ megmentése életében” – hangsúlyozta Schumacher.

A klímaváltozás megoldása (amiben persze lesznek majd lemondások, ilyen lesz a fizikai utazásaink egy része is) során nem szabad rövidtávú hasznot keresnünk, ugyanakkor fontos tudnunk, hogy miként működtessük a változást, mert ezen múlik majd az is, mennyire lesz könnyű az átállás a fenntarthatóságra. Ebben bár nagy szerepe van az építészetnek, nagyon sokszereplős az ügy. Schumacher véleménye szerint a legfontosabb, hogy keressük meg a saját feladatunkat a problémamegoldásban, ahol lelkesen és hosszútávon tudunk működni.

Gianluca Racana a projektek bemutatása előtt leszögezte: az építészet döntő szerepet játszik városaink élhetővé tételében.

2030-ra az emberek 82%-a lakik majd városi, urbánus környezetben,

ezért az építészek munkájának döntő jelentősége van a többségi társadalom életének javításában. A sok borzalom mellett szerencsés mellékhatás, hogy a Covid felgyorsított bizonyos folyamatokat. Az egyik ilyen, hogy az emberek egészségesebb, világosabb, fenntarthatóbb épületekben szeretnének élni. „Régen az épületek ’porozitásáról’ beszéltünk – fogalmazott –, nyitva kellett lennie az épületnek a környezete, a város felé. Befogadó épületeket szerettünk volna alkotni.”

Izgalmas példa volt erre, amikor egy római laktanya helyére kellett épületet helyezniük. Itt a város képe határozta meg az első épületvonalakat, míg a belső tereket kinyitották az utca felé, hogy a ház együtt tudjon működni az emberek hétköznapjaival. Az angliai Forest Green Rovers Eco Stadionban számos megújuló építőanyagot használtak, miközben az egész épület természetes anyagokból épült. E stadion nagyon közel áll az Ulf Meyer előadásából megismert a japán példákhoz.

Fontos tanulsággal járt számukra, hogy különböző kultúrákkal való együttműködések nagyon érdekes projekteket szülhetnek. Ilyen a kambodzsai Vörös Khmerek áldozatainak emlékére épített ház is, amelyet helyben elérhető faanyagból építettek fel, az épületben pedig elhelyeztek többek között egy víztározót, múzeumot és könyvtárat is. Fontos tanulságként kiemelte továbbá, hogy meg kell bíznunk az adatvezérelt tervezésben. Persze egy építész is kódol és dekódol, tanulmányoz és teremt, mégis egyre több feladatrészt lehet nagy biztonsággal tervezőprogramokra bízni.

Az utóbbi években vált lehetségesé az épületek utókövetése,

egy ideje már ők maguk is mérik, hogyan használják az emberek az épületeket,

és azok hogyan működnek. Ezekből az adatokból kiderült számukra: egy mai épületnél a modularitás a legfontosabb – ezt sikerült a közelmúltban egy londoni projektjükben megjeleníteni, ahol egységes esztétikai jegyekkel ellátott, különálló elemekből építkeztek.

Közlekedni egyre gyorsabb, egyszerűbb, halkabb és kártalanabb lesz – ehhez pedig igazodnia kell a városépítészetnek is. Ennek érdekében dolgoztak geometriai játékokkal és a természet látványelemmé tételével az oslói metróállomásokon is, ahol a napfényt is bevitték a metróba, emiatt pedig egyszerűbb azonosulni a környezettel. Sydney nemzetközi repülőtere már tervezésekor is kapott kritikákat a repülők légszennyezése miatt, okos megoldásai mégis nagyon előremutatók lettek: csak vonattal lehet megközelíteni, nem állhatnak elé autók – kicsit olyan, mint egy pláza, miközben a homlokzat alsó részének nyitottan tartásával oldották meg a természetes szellőzést.

„A városainknak gyalogos- és kerékpárosbaráttá kell válniuk” – szögezte le. Még az ezredfordulón indítottak egy „Walkable London” című kezdeményezést, de sajnos hamar elhalt; akkor még nem érett meg erre az idő, az emberek még nem érezték szükségét. Mára ez alapjaiban változott meg – szerencsére. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy

kompakt városokat kell teremtenünk,

a lakosság elégedettsége és az ingázás ideje között ugyanis egyértelmű összefüggés áll fenn. Egy kompakt város elősegíti, hogy az emberek kerékpárral vagy gyalog közlekedjenek, ami mindenkinek elemi érdeke. A New York-i High Line ugyanerre alapozott projekt, aminek hatalmas sikere jó jel a jövőre nézve. Ez is mutatja: új mintákat kell teremtenünk a parkok kialakítására. Zöld folyosókkal meg kell teremtenünk a parkok közötti összeköttetést, amit amennyire lehet, integrálni kell a természeti környezetbe is.

A benapozásra, a komfortra kiemelt figyelmet kell fordítani ahhoz, hogy élhető épületeink legyenek; ehhez pedig hozzákapcsolódnak a közterek is: az utca ugyanis ökológiai rendszer, amelynek önállóan kell működnie. Most épül Shenzen Bay Super Headquarter irodaháza, amelynek hatalmas épületén olyan megoldásokat alkalmaztak, amelyek pár évvel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna: alapja lépcsőzetes, a torony aljától kertek vezetnek fel, ezzel az épületbe vezetve az épület körüli zöldfelületet; de jó példa Tallinn belvárosának és kikötőjének összekötése is. Itt az volt a legfontosabb cél, hogy decentralizálják a közlekedést és kitiltsák az autókat, így vált sokkal élhetőbbé a város. Ez az autómentes övezet ráadásul gazdasági fejlődést is jelent a város számára.

Zuglói tervek a Hadid-irodától

 

Külön figyelmet kapott Recana előadásában a Zaha Hadid Architects által a Bosnyák tér és a Rákos-patak rehabilitálásával tervezett új városközpont Zuglóban (lásd nyitóképünkön).

A tervezők egyértelmű célja a Rákos-patak zöld folyosójának bővítése

és elindítása a belváros felé. Water Square-re keresztelt projektjük a Rákos-patak ökoszisztémájához kapcsolódik, amelyben nem az épületek lesznek a hangsúlyosak.

*

A Nemzetközi építészkongresszus zárásaként Skardelli György Kossuth-, Ybl- és Pro Architectura-díjas építész, a KÖZTI Zrt. stúdióvezetője az idén januárban átadott és a kongresszusnak is helyszínt adó MVM DOME bemutatása során megismertette a hallgatóságot a tervezés és építkezés részleteivel. Külön érdekesség, hogy az aréna szó szerint a létező összes teremsport számára berendezhető, így szinte bármilyen esemény megrendezhető itt (hokimeccs, de mobilmedencével úszóverseny is, hiszen a gépészetet erre felkészítették).  

A tervezés eredményeként olyan, mintegy húszezer nézőt befogadni képes, multifunkciós épület született, ami felhelyezte hazánkat az eddig Bécs és Köln vonalában záruló nagykoncertek térképére (a Budapest Aréna nagyjából feleekkora befogadóképessége miatt számtalan világsztár kerülte el eddig Magyarországot európai turnéja során). (Skardellivel készült életútinterjúnkat itt olvashatják!)

 

Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés