„Tűhegynyi lyukon át hatol be a fény” – nagyböjt IX.

2022. április 14. 5:00

Szeghy Ernő
Mandiner
Az ember nem tehet jobbat, minthogy teljesíti Isten akaratát.

„De ha már a halálra való készületről van szó, kérdezzük meg a szenteket, hogyan végezték ők ezt a fontos dolgot. Amikor a compiegne-i kármelita nővéreket elindították utolsó útjukra, a nyaktiló alá, perjelnőjük

pénzzé tett egy prémgallért, és annak árán minden nővér számára csokoládét hozatott.

Ez volt a készület, és meg kell vallanunk, hogy nem tehetett volna okosabbat. A meghaláshoz lélekerő kell, arra pedig rendes körülmények között csupán megfelelő testi erő mellett lehet számítani. A nővérek aznap még semmit sem ettek, pedig már délelőtt tíz óra volt. A bölcs főnöknő tehát gondoskodott számukra némi erősítésről, mielőtt a bárd alá hajtanák nyakukat. Minden más készület teljesen fölösleges lett volna azoknál az istenszeretettől amúgy is lángoló lelkeknél.

Szalézi Szent Ferencről mesélik, hogy egyik ebéd utáni üdülőóráján sakkozott. Környezetében valaki felvetette a kérdést: »Vajon mit csinálnánk, ha megtudnánk, hogy fél óra múlva meghalunk?« Egyikük azt felelte, hogy azonnal elmenne gyónni, a másik, hogy elrendezné vagyoni ügyeit, a harmadik, hogy elbúcsúzna barátaitól, és így tovább. Megkérdezték a szentet, s ő nyugodtan azt felelte: »Tovább sakkoznék.« 

Nem lévén készületre szüksége, nyugodtan azt folytatná, ami az üdülőórán éppúgy Isten dicsőségére szolgál, mint más időben bármely kötelességteljesítés, vagy akár a szentmise bemutatása reggelenként. Hiszen az ember nem tehet jobbat, minthogy teljesíti Isten akaratát,

márpedig az Úr akkor azt akarta, hogy Szent Ferenc sakkozzék.

Amikor a Tower parancsnoka reggel beszólt a fogva tartott Fisher bíboroshoz, hogy készüljön, mert hét órakor fejét veszik, arra kérte, engedjék még egy kis ideig aludni, mert rossz éjjele volt. Azzal a fal felé fordult, és édesen aludt tovább. Előzőleg azonban meghagyta inasának, hogy költse őt fel fél órával a kivégzés előtt. Akkor aztán rendesen megmosdott, felöltözött, s kérte inasától a meleg nyakkendőt: – Odakint hideg van, és félek, hogy meghűlök. – No, hisz sokat számít az a meghűlés, kegyelmes uram, amikor úgyis levágják a fejét. – Ne beszélj, fiam, egészségem őrzését rám bízta az Úr, tehát óvnom kell az utolsó pillanatig! Íme, ez volt az ő készülete.”

(Részlet Szeghy Ernő kármelita szerzetes [1872-1952] Gondolatok az élet késő alkonyán című könyvéből)

 

*

Fotók: R.J.
A sorozat képei lyukkamerával [camera obscura] készültek. A sötét cipősdobozba egy tűhegynyi lyukon át hatol be a fény, így a fényérzékeny papíron a kép negatívja jelenik meg. A negatív felvételek pozitív megfelelői előhívás után, digitális utómunkával jöttek létre. A képek élessége a lyuk átmérője, az expozíciós idő és a fényviszonyok függvénye. A kísérletezésekből is váratlan szépségű felvételek születhetnek.
(Sorozatszerkesztő: Kemenes Tamás)

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés