Marx mai hívei a kultúrát akarják – bemutatták Rod Dreher könyvét

Rod Dreher bestseller könyvét, a Hazugság nélkül élnit mutatták be nemrég az MCC-ben. A könyvben Dreher keresztény gondolkodók számára ad tanácsokat a nyugati világban való megmaradásra. A beszélgetést Stephen Sholl, az MCC vendégoktatója moderálta, a kerekasztalon a szerzőn kívül részt vett Kovács Ákos Kossuth-díjas dalszerző, író és Pócza Kálmán, az MCC Alkotmánypolitikai Műhely vezetője. A megnyitó gondolatokat Orbán Balázs, az MCC kuratóriumi elnöke mondta el.

Orbán Balázs szerint mi magyarok azért akartunk rendszert váltani, hogy szabadok lehessünk, és ehhez hozzátartoznak a véleménykülönbségek és a viták. A magyarok számára nem elég, ha meghallgatnak, de az is fontos, hogy értsenek minket – dacára annak, hogy a magyar nehéz nyelv, amit kevesen értenek. Rod Dreher minden nehézség ellenére megértette a magyarokat.

A Hazugság nélkül élni sajnos éppen arra világít rá, hogy a magyaroknak fontos őszinteséget és szólásszabadságot nem tisztelik nyugaton. Az eltörlés kultúrája nem kultúra, hanem egymás meghallgatásának kultúráját tünteti el látványosan. Minél inkább elrugaszkodik valaki a valóságtól, annál inkább piedesztálra emeli őt az eltörlés kultúrája. Ha valaki kimondja például, hogy bár elítéljük az orosz agressziót, de nekünk a magyar érdek az első, kígyót-békát kiáltanak rá. Idehaza az eltörlés kultúrája még csak apró jelekben érhető tetten, de a könyv így is figyelmeztetésül szolgál.

Sholl kérdésére, hogy mi inspirálta a könyv megírására, Dreher elmondta, 2015-ben telefonhívást kapott egy amerikai orvostól, akinek anyósát korábban letartóztatták katolikus hite miatt Csehszlovákiában. Az orvos elmondása szerint a hölgy ma már úgy látja, az Egyesült Államokban egyre inkább a kommunista diktatúrára hasonlít a cenzúra és az eltörlés-kultúra. Dreher ezért beszélni akart olyanokkal, akik a kommunizmus alatt éltek Kelet-Európában, hogy meggyőződjön: igazat mondott-e a nő. 

Minél több kelet-európai emigránssal beszélt, annál többen mondták neki, hogy a nyugati liberalizmus a kommunizmusra kezd hasonlítani. Könyvében feltárja, miben hasonlít ez a „puha totalitarizmus” a kommunizmusra, és miben tér el, s végső soron

Kovács Ákos arra a kérdésre reflektált, hogy van-e egyáltalán „puha totalitarizmus”. Szerinte bármilyen barátságos, emberies is elsőre, egy totalitárius rendszer a végén úgyis teljes diktatúrába torkoll. Eleinte azt hihetjük, hogy megélünk alatta, és majd békén hagynak, de ez csak illúzió. A magyarországi kommunizmus is „emberarcúvá” festette magát, de felmerül a kérdés: miféle rendszernek kell ilyen arcot festeni? 

A könyvbemutatón

Kovács Ákos szerint a mai Kína az Egyesült Államok és Nyugat-Európa jövője, ráadásul előbb-utóbb ide is eljöhet ez a rendszer. Mint figyelmeztetett: bár azt mondjuk, mi józanok vagyunk,

Póczának a könyvről az a fajta e-mail jutott eszébe, amelynek a tárgyrovatába „tapintatos figyelmeztetést” írnak. A könyv egy tapintatos figyelmeztetés olyan ügyekben, amelyeket sokan hamis problémának neveznek. De a konzervatívokat is emlékeztetni kell arra, hogy ezek a veszélyek és a woke eszme következményei valóságosak. 

Dreher hozzátette, nem várja el, hogy a liberálisoknak tetsszen a könyv, de az meglepte, hogy egyes konzervatívok is „riogatónak” tartják. A konzervatívok számára ma a kultúrharc kellene a legfontosabb téma legyen, még a gazdaságnál is fontosabb. A mai amerikai fiatalság többsége woke, vagyis faji és nemi téren baloldali radikálisok, és nem érdekli őket a szólásszabadság vagy a gyülekezési szabadság, amely korábban a jobboldal és a klasszikus liberálisok közös ügye volt. 

Rod Dreher szerint ha elveszítjük ezt a harcot, már nem lesz „terünk”, ahol „dolgozhatunk”. Példaként azokat a papokat hozta fel, akik a második világháború vége előtt nem csak a német diktatúrára, hanem a szovjet diktatúrára is elkezdtek felkészülni. Ezeket néhány korabeli keresztény vezető lenézte, mert nem hitték, hogy Kelet-Európába is eljöhet a kommunizmus.

A könyv erősen foglalkozik a kulturális emlékezettel, melyet a totalitárius eszmék el akarnak törölni: hogy az emberek ne emlékezzenek arra, kik is ők, s így könnyebb legyen irányítani őket. A nácik és a szovjetek is a lengyel nemzettudatot és a katolikus hitet üldözték, ezzel szemben a lengyelek földalatti kulturális és vallásos csoportokat alakítottak – ide tartozott a későbbi Szent II. János Pál pápa is. Az ő feladatuk volt, hogy emlékeztessék az embereket: kik is ők, honnan jönnek és miben hisznek.

Kovács Ákos Karinthyt idézve a nyelv elfoglalásáról beszélt, „gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét” . Az ember verbális lény, a nyelven keresztül gondolkodik az eszményeiről. Ha bizonyos szavakat nem használhatunk, vagy eltorzul a szavak jelentése, az eszményeinkhez vezető hidakat robbantják fel  – figyelmeztet az énekes. Márpedig bizonyos szavakat ma már egyszerűen nem lehet használni anélkül, hogy ne vádolnák meg valamivel az embert, állítja.

A Kossuth-díjas dalszerző szerint a woke-izmust Marxhoz kötik, de Marxnál a proletároknak az volt a dolguk, hogy megszerezzék a termelési eszközöket. Szerinte ez a leginkább iparosodott országokban kellett volna, hogy megtörténjen. Ez viszont elmaradt, mert lehetőségük volt az embereknek az anyagi előrelépésre. Marx hívei ezért ma arra jutottak, hogy a kulturális termelési eszközöket kell megszerezni. Ez a folyamat zajlik ma nyugaton, és kezd beszivárogni Európába is.