Szent István koronájának közelében tovább gyarapodott a szókincsük. Következett a Budapest, a tetves zsidó, a ganéval táplált gomba. És még mindig nem volt vége. Kint Marxnak avattak szobrot, itthon meg bátran übereltek. A rendszerről mondták, hogy autokrata rezsimmé vált, hogy vezetőik antiszemita populisták, majd fasiszták és nácik! Legyetek elégedettek: óriásiak vagytok.
Futballpályán sok jót és rosszat tapasztaltam. Örvendtem szabálytalan gólomnak, provokáltam ellenfelet és bírót, felemelve felejtettem talpamat, szimuláltam… De ellendrukkereknek – mert a kétharmad számotokra az – a lelátóra soha semmit ki nem mutattam. Ellenfelet soha-soha le nem köptem, meg nem aláztam. Márpedig ti ezt teszitek! Szembeköpitek a népetek több mint felét, de a csapattársaitokat is. Mert biztos vagyok abban, hogy azzal, amit tesztek, hatsávos soraitokban sokat megbotránkoztattok. Undorító, amit a fiataloknak és a hezitálóknak üzentek. Lenne olyan, akit ez vonz?!”
Nyitókép: Ficsor Márton