Néhány héttel ezelőtt teljesen véletlenül egy benzinkúton futottunk össze kárpátaljai barátainkkal, és arról beszélgettünk, hogy miként tudjuk még több magyar fiatal számára elérhetővé tenni az MCC tehetséggondozó képzését a térségben. Hogyan tudunk esélyt adni a beregszászi régió mellett a munkácsi, ungvári, felső-Tisza-vidéki magyar diákoknak is arra, hogy bekapcsolódhassanak az anyaország szellemi vérkeringésébe.
Különösen fontos volt kárpátaljai barátainknak, hogy minden rezdülésünkkel, helyi építkezésünkkel azt sugalljuk: a maroknyi magyar közösségért, az ő szülőföldjükön való boldogulásukért dolgozunk. Hogy a könnyen lángra lobbantható ukrán nacionalizmusnak ne jelentsünk gyúanyagot. Hogy értse Kijev is: a tudáshálózat a teljes térség felemelését is szolgálja.
A nyilvános rendezvényeinkre szeretettel vártuk az ukrán gyerekeket is,
igyekeztünk tekintettel lenni Kárpátalja sokszínű és a rendkívül érzékeny társadalmi kontextusára.
Természetesen az elmúlt hetek vihara mindent felülírt, a legrosszabb balsejtelmek igazolódtak be, kitört a háború. Kétségbeesve telefonáltuk kárpátaljai barátainknak, hogy megtudjuk, biztonságban vannak-e, hogy lássuk, hogyan is nyújthatunk segítő kezet.