„Miután minden oldalról megismerhettem már, hogy az április választás szempontjából mit jelent Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója, valamint hogy a kétezres évek közepén milyen szerelmesen nézett Gyurcsány Ferenc Putyinra (zavarba ejtően), és hogy hányszor járt Orbán Viktor őnála (túl sokszor), meg hogy ki helyeselte egy-két éve is Ukrajna NATO- és EU-csatlakozásának blokkolását (az összes párt kivéve a Momentumot), ismételten kénytelen vagyok megállapítani, hogy a magyar közvéleményformálók túlnyomó többségének agyi kapacitásait egy rohadt nagy »elkúrtuk«, illetve egy gigantikus »O1G« foglalja le.
Értem én, hogy egymás basztatása és a törzsi okokból eleve elhatározott oldalválasztás egyre kínosabb önigazolása fontosabb, mint önmagában egy háború, és főleg az, hogy ezzel kapcsolatban van-e valami eldöntenivaló, én mégis utóbbi tisztázását tartanám jónak. Sokirányú szekértolás következik.