Afrika népességrobbanása át fogja rajzolni a bolygót

Az Európai Unió migrációs és gazdasági jövőjéről tartottak beszélgetést az MCC-ben, együttműködésben a lyoni ISSEP (Institute Social Studies Économiques & Politiques) intézményével. Az első beszélgetésen Pierre-Emmanuel Thomann politológus, a német-francia kapcsolatok kutatója vett részt, továbbá az MCC részéről Boris Kálnoky, az MCC Média Iskola vezetője, Demkó Attila, a Geopolitikai Műhely vezetője és Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója. A beszélgetést Rodrigo Ballester, az Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője moderálta.

Az első kerekasztal-beszélgetés felütése az volt, hogy

és Magyarország a diskurzus egyik fő hangadója.

Thomann szerint a lengyel-belarusz krízis rávette az EU-t arra, hogy kicsit másképp gondolkodjon, és rájöttek arra, hogy a migráció fegyver is lehet. Korábban Törökország is zsarolta az EU-t ezzel, de a törökök NATO-tagok, így nem illett őket kritizálni. 

Demkó szerint valóban látható némi változás a belorusz helyzet óta, de persze tisztázni kell, hogy Oroszország már 2015-ben is zsarolta Finnországot és Norvégiát migránsokkal, ez volt a hírhedt „biciklis incidens”. A tényt, hogy a migrációt nyomásgyakorlásra is lehet használni, ideológiai okokból nem fogadták el eddig. Brüsszel egyébként máig azt hiszi, hogy a migráció jó Európának, dacára a negatív hatásoknak. Ezt a hitet nehéz áttörni, de vannak már eredmények, Dánia például mára szigorúbb migráció terén, mint Magyarország.

Kálnoky először a német sajtót vette szemügyre, arra jutva, hogy ma már ott is olyanok beszélnek falak építéséről és önvédelemről, akik 2015-ben még felháborodva mutogattak Magyarországra. Az új német kormány viszont azt mondja, hogy bevándorló ország vagyunk, el kell ezt fogadni. Bejelentették, de még nem fogadták el a kettős állampolgárságról szóló törvényt, ez korábban tilos volt. Az EU-t továbbá föderális állammá akarják alakítani, tehát itt a laza migrációs politikáról és a föderális törtetésről egyszerre van szó. Beszélnek a határvédelemről és a jogosulatlan menekültek visszaküldéséről, de ez a gyakorlatban szinte sose történik meg, mert a német bíróságok decentralizáltak és néha még Magyarországra sem küldik vissza az embereket, mondván, nálunk nincs demokrácia. Akkor hogyan küldenének valakit vissza Afganisztánba? 

Marsai kifejtette, hogy a migrációs válság valójában nem 2015-ben, hanem 2013-ban indult, mégpedig Líbiában, tehát lassan tíz éve tart a folyamat. Olaszország egyenesen két évvel korábban szembesült a jelenséggel, mint Magyarország. A geopolitikai helyzet azóta nem sokat javult, némi változást lehet látni egyes EU-s tagállamok politikájában, de például még mindig nem találtunk megoldást a hazatelepítések kérdésére. Ha az ember bejut a Schengen-zónába, akkor 80-85% esélye van, hogy itt is marad – ez jobb, mint a lottó. A hazatelepítésekre a jutalom és büntetés elvét kell alkalmazni. Európa geopolitikai szomszédsága nem néz ki jól, gondoljunk Afganisztánra és a Száhel-övezetre.

Thomann megjegyezte, hogy Franciaország még De Gaulle alatt erődként tekintett Európára, erős határokkal és önvédelemmel. Franciaországban ugyan él még ez a hagyomány, de Macron egyre többet ad fel belőle. Németország pedig mindenkit be akar engedni, noha az ország keleti fele nem amerikanizálódott annyira a múltban, erre még lehet építeni. Oroszország és Kína nem fog segíteni, viszont az emberek egyre inkább jobban értik a helyzetet, mint a politikusok, és ezért változást akarnak az európai civilizáció megóvása érdekében.

Demkó szerint Franciaország gyarmattartó hatalomként más történelmi hozzáállást képviselt, de a magyar álláspont sincs nagyon messze De Gaulle víziójától. Nemrég Egyiptomban járt, ahol az építőipartól és a turizmustól eltekintve nincs munka. Eközben a lakosság rohamosan nő, de Nigéria lakossága egyenesen 400 millió főre duzzadhat 2050-re. Ezek hatalmas országok, és ha destabilizálódnak, akkor hatalmas emberhullám indulhat el Európa felé. Akkor az ideológia nem fogja tudni tovább tagadni a valóságot, mert az önvédelem mindenek felett áll majd, és a legnagyobb liberálisok sem érvelnek majd úgy, hogy „fogadjunk be harmincmillió embert”. Ilyen értelemben Líbia és Szíria csak apró előrejelzése volt annak, ami még előttünk állhat.

Kálnoky szerint Macron a szuverenitás szót az EU kapcsán használja, tehát nála az EU szuverén, nem pedig a nemzetállamok. Németország és Franciaország új európai identitást épít, miközben Németország úgy csinál, mintha a franciák vezetnének. Franciaországnak erős üzenetei vannak, de nem tudja behajtani akaratát. Németország ennek az ellentéte, finoman beszél, de erősen cselekszik. A németek voltak az oroszokkal és kínaiakkal való gazdasági kapcsolatok úttörői, de ők nem beszéltek róla, és ezért nekik ezt elnézték. Most éppen lekapcsolják az atomerőműveiket, és így még inkább függenek majd az oroszoktól. Elmúlt az időszak, hogy mind Franciaország és Németország a világ vezetői hatalma, ezért most együtt dolgoznak.

Marsai hozzátette: kérdéses, mekkora vízióval rendelkezik Macron. Egy bizonyos ponton túl a V4-ek ellensúlyként léphetnek fel az EU-ban. Franciaország nem csak gazdasági és politikai, de katonai hatalom is. Afrikában nem Németország vagy Olaszország rakott össze erős katonai koalíciót, hanem a franciák.

Végül arról beszélt:

politikusaik pedig gazdasági és geopolitikai erejükhöz képest nagyobb súlycsoportban küzdenek. 

Fotó: Unsplash