Patchwork – Programajánló

2022. február 2. 14:06

Rejtélyes kiterjedés

| Győrffy Ákos |


Fotó: Jelenkor Kiadó

A költőként és regényíróként egyaránt ismert Lanczkor Gábor legutóbbi, Sarjerdő című kötete több szempontból is rendhagyó. Ezeket a szempontokat itt nem érdemes mind sorra venni, elég csak egyet említeni, ami talán a leglényegesebb. Azt, hogy milyen formában beszél a halálról. Ez a könyv ugyanis leginkább a halálról szól. És mellette az életről is. A halálról, az elmúlásról való érvényes beszéd csak mélyen az életbe ágyazódva képes működni. Ha nem így tesz, óhatatlanul mesterkéltté, modorossá válik. Lanczkor versbeszéde nem ilyen, egyáltalán nem. Első ránézésre talán túlságosan is tárgyszerűnek tűnhet, hidegnek, érzelemmentesnek. Íme egy példa, a kötet Bernhardt Károly, Balatonhenye című verse: „Másfél hónapja halt meg a szomszédom, elhamvasztották, temetése nem volt. Bejött a tavasz, mióta legutóbb Henyén jártunk. Amint múltkor a részvétnyilvánítás után, most is megkérdeztem az özvegyet, miben lehetek a segítségére. Megkért, álljak arrébb az autójukkal, hogy alatta is le lehessen nyírni a füvet. Ő nem tud vezetni. Beültem a kocsiba, ráadtam a gyújtást, megszólalt a rádió, kikapcsoltam.” Lanczkor a halált, az elhunyt hűlt helyét egyfajta keretként használja. Olyan keretként, amelyben sok minden elfér. Szinte minden. 

Az idézett versben az autóban megszólaló rádió nagyon erős utalás arra, aki eltávozott. Mert azt még ő hagyta úgy. Miközben az autó alatt nő a fű, az élet konokul, részrehajlás nélkül hömpölyög tovább. A Sarjerdő versei temetőket járnak be Farkasréttől a Himalájáig, a Vajdaságtól a Felvidékig. Sírkövek – és gyakran jeltelen sírok – ennek a kötetnek a médiumai. Minden halál mögött egy beláthatatlan élet rejtőzik. Lanczkor érzékeli ezt a beláthatatlanságot, minden egyes élet rejtélyes kiterjedését. Ez a könyv – amely sírok környékén született – minden sorával erről a rejtélyről beszél. 

(Lanczkor Gábor: Sarjerdő. Jelenkor Kiadó, 2021)

***

Ne mondj le semmiről!

| Muray Gábor |

„Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni”

A posztmodern utáni átmeneti kor emberét úgy alakítja a világjárvány, mint a Balaton-parti nyárfákat a nyugati szél. Be kell látni, meghajlottunk, kényszerűen módosult a világ- és önképünk az elmúlt két évben. Weöres Sándor kultikus műve, A teljesség felé már csak azért is csodálatos, mert játékosan beszél a lényegről, és fejti le, hántja le jólesően az emberről az individualizmus kényszerbetegségeit, ha úgy tetszik, a fogyasztói társadalom felesleges díszeit. Gryllus Dánielt negyven évvel ezelőtt Weöres műve vitte rá, hogy kiadót alapítson. Mint korábban mesélte rovatunk hasábjain: „1981-ben kezdtem el írni kékesi magányomban A teljesség felé dalait. Többször próbálkoztam az állami lemezkiadó vállalatnál, de nem sikerült keresztülvinni, hogy megjelentessék. 1988-ban, Weöres hetvenötödik születésnapja előtt aztán megelégeltem, kibéreltem saját költségre a stúdiót, felvettem az egészet, és bevittem, hogy adják ki, pénzt sem kérek érte. Így jelenhetett meg Weöres Sándor köszöntésére.” Weöres még életében hallhatta Gryllus dalait, amelyeket évtizedekkel később Gryllus Samu hangszerelt újra az édesapja hatvanadik születésnapjára. A bő tíz évvel ezelőtti meglepetés-előadásból igazi sztárparádé született, most ezt lesz lehetősége újraélni annak, aki a pandémia dacára sem mond le a katarzis iránti ősi vágyáról, és részt vesz Gryllusék koncertjén az újonnan átadott Magyar Zene Házában. A február eleji koncerten közreműködik többek között Balogh Kálmán, Bognár Szilvia, Both Miklós, Palya Bea, Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Szalóki Ági, Szirtes Edina Mókus és Gryllus Samu.

(Weöres Sándor – Gryllus Dániel – Gryllus Samu: A teljesség felé. Magyar Zene Háza, február 5. 20.00)

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés