Természetesen rendkívül nagy arccal szállította a maga fölényes és érvénytelen puskáspetiségét.
„Álljon itt egy beszámoló a Puskás Petivel kapcsolatos személyes élményemről: egy YouTube-tehetségkutatóban zsűriztünk, ahol természetesen rendkívül nagy arccal szállította a maga fölényes és minden téren érvénytelen puskáspetiségét. Nem is nagyon lehetett levágni, hogy komolyan gondolja-e azt, amit beszél, vagy épp gúnyolódik, de nagyjából mindegy volt, mert egyik értelmezési tartományban sem mondott soha semmit, az viszont valamennyi zsűrivideójából átjött, hogy nagyon magasról lesz@rja azt a versenyzőt és produkciót, akit és amit épp a szájára vesz.
Volt azonban valami, ami még tőle is váratlanul irritáló volt, mégpedig az, amilyen szemérmetlenül szerepeltette személyes szponzorát, a Red Bullt valamennyi megszólalása alkalmával. Amikor épp nem ivott az aluminiumdobozból, a kamerát ravasz influenszer módjára mindig arra fókuszálta. Pár hét elteltével úgy érzetem, hogy ez már nyílt provokáció. Nem gondoltam, hogy különösebben magamra kéne vennem azt, hogy ez a kis takony semmiféle tiszteletet nem tanúsít a versenyzők iránt, de azt már nem bírtam szó nélkül hagyni, hogy egy műsort, amiért amúgy fizetést kap, ilyen gátlástalanul tegyen a szponzora promóciójává, úgyhogy szóvá tettem a hülyegyerek arcpirító pofátlanságát. A hatás nem maradt el: Puskás Peti a következő zsűrivideójában már nem szerepeltette a fémdobozt, hanem szerzett egy másfél literes Red Bullt, és azzal flexelt.
Ez az élmény idéződött fel bennem, amikor Bakács Tibor kimondta a nyilvánvalót, hogy ennek a Puskás Petinek nincs személyisége. Amikor pedig elolvastam a konzumkölyök válaszát, amely szerint ő vegán, Bakács viszont túlságosan szereti a szalámit, azonnal nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez a hitvány kis sz@rházi semmit nem változott.
A hazai celebmezőny gyorsan reagált, és minden elérhető felületen Puskás Peti védelmére kelt, hisz mindannyiuk szájából a semmi semmizik ki évtizedek óta: hosszasan ismertették, hogy mennyire jóságos ember is ez a Peti gyerek, akinek még a szülei is meghívtak vendégségbe, mintegy nyilvánosan kifejezve, hogy a hatalmas pofával közlekedő nagyfiuk még mindig apuka és anyuka védelmére szorul.
Számomra az esetből meg az ahhoz tartozó melodrámából mindössze az derült ki a korábbiaknál is egyértelműbben, hogy a hazai hírességeket senki nem konfrontálja azzal a szereppel és kulturális minőséggel, amit a magyar nyelvű nyilvánosságban megjelenítenek. Ez a hisztéria akörül, hogy az RTL ünnepelt celebfiúcskájára mit merészelt mondani a csúnya, rossz Bakács meg a sikertelen és irigy, gyűlölettől megkeseredett Puzsér, a Napnál fényesebben világítja meg azt, hogy Magyarországon egyáltalán nem létezik semmiféle ellenkultúra a televíziócsatornák által termelt konzumhulladékkal szemben.
Én a kereskedelmi mainstreamet illető kritika létjogosultságát egyedül nyilván nem bírom megteremteni. Amit vállalni tudok, az annyi, hogy az eddigieknél alaposabban követem a hazai bulvárközeg jelentéktelennek tűnő történéseit, mert Puskás Peti önérzetes pózolásából és Majka papa agresszív fenyegetőzéséből annyi világosan kivehető, hogy kulturális termékeknek képzelik magukat, s csak nem akarják tudomásul venni, hogy nem több a funkciójuk, mint hogy a nézőik egy kicsivel igénytelenebbül és ízléstelenebbül érkezzenek meg a következő reklámblokkra, mint ahogy az előzőről távoztak.”
Nyitókép: MTI/Krizsán Csaba
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Miután Puzsér tüntetést hirdetett vasárnapra a Szőlő utca miatt, Magyar gyorsan beelőzte és szombatra szervez ugyanilyet.
Elkezdődött a napról napra egyre valószínűbbnek tűnő, újabb kormánypárti győzelem magyarázása.
A tényekkel elég nehéz bőgő bika hangon, mániákus depressziót jelző gesztikuláció kíséretében, hülye és hazug lózungokat üvöltözve vitatkozni.
Bárány gólja döntött, nem állt vissza a tabella élére a Fradi.
Lezárult egy korszak.
