Minden nap egy utazás

2022. január 26. 10:07

Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban

Áll egy talpig melegítőbe öltözött fiatalember (Borsi-Balogh Máté) az Örkény Színház aprócska stúdiószínpadán, körülötte aligdíszlet, az ajtó nélküli szoba túloldaláról szól a zongora, az elhagyott szerelmes a világba énekli magányát, nincs felesleges duma, csak a dalok egymás után, az ének meg is bicsaklik néha, de nem baj, zuhanunk bele szépen a Winterreise szomorúságába, a létezés hideg, kegyetlen, majd előbb-utóbb csak megjön a tavasz is. A Tarnóczi Jakab rendezte „zenés monológ” érdekes kísérletként pozicionálja újra Schubert dalciklusát, kitágítva ezzel a monodráma formai lehetőségeit, az európai kultúra fő melankóliatoposza pedig nem is rímelhetne jobban a mai, karantén szabdalta, négy fal közé szorult tréningnadrágos létezésünkre.

És áll egy másik fiatalember (Szántó Balázs) a Vígszínház Házi Színpadának aprócska terében, körülötte aligdíszlet, és egyre csak mondja és mondja bele a világba a magányát Tokió egyik toronyházának papírvékony falú szobájából. A Szélvész után is szép vagy című előadás mintha az inverze lenne az örkényi Winterreisének, árad a szó, talán a darabban többször idézett Macuo Basó egy csodálatos haikuja tágul a szemünk előtt végtelenné, vagy egy Murakami Haruki-regény sűrűsödik össze a közel két óra alatt. Apropó, Murakami, életem első könyvajánlóját éppen az ő regényéből, a Kafka a tengerparton-ból írtam, tizenvalahány éve valószínűleg semmit nem értettem belőle, és ma sem biztos, hogy sokkal többet, de nem baj, mert nem kell mindig mindent érteni, elég megtanulni érezni, ha akad hozzá elég bátorság.

(Cseh Dávid: Szélvész után is szép vagy. Vígszínház, Házi Színpad)

Nyitókép: Juhász Éva

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés