Eddig sem voltam nagy véleménnyel Novák Katalinról

2022. január 25. 17:46

Juszt László
Facebook
...de most különösen kiverte nálam a biztosítékot.

„A blogján a következőket írta: »Nekünk, magyaroknak két születésnapunk is van. Augusztus 20-án az országét, a magyar kultúra napján a nemzetét ünnepeljük. Kölcsey Himnusza a magyar fájdalom, a magyar remény és áhítat. Elválaszthatatlan tőlünk. Ateista rezsimek is csak addig merészkedtek, hogy szövege helyett inkább csak a zenéjét engedték játszani. De a diktatúra éveiben nagyapáink, szüleink, s mi magunk, csukott szájjal is tudtuk énekelni.«

Először: legyen az ő dolga, hogy számára csak ez a két születésnap létezik, s a saját, vagy gyermekei születésnapja nem. Ez nem érdekel.

Másodszor: élünk még itt néhány millióan, akik pontosan emlékszünk arra, hogy az általános iskolában kötelező volt kívülről megtanulni, s felmondani a Himnuszt az irodalom órán. Mint ahogyan arra is, hogy minden iskolai, majd később munkahelyi vagy más rendezvény a Himnusz eléneklésével kezdődött, s a Szózattal fejeződött be. S nem csukott szájjal, hanem teli torokból! És ez így volt – például – az »ateista« Csillebérci úttörőtáborban is a zászlófelvonásnál.”

Nyitókép: MTI/Földi Imre

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 166 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Engem a Himnusz eléneklésért rúgtak ki Kádár egyik főiskolájáról.
Tud valaki másról a világon, akit a saját nemzeti himnuszáért megvontak a tanuláshoz való jogától?

A féligazság is hazugság.

Juszt László 1952 évben született. Így nem ismerhette, vagy ha mégis valami folytán ismerte a Rákos-rezsim időszakát akkor javaslom kezeltesse magát.

Az igazság pedig ez.

,,A szabadságharc leverése után viszont csak elvétve szólalhatott meg a Himnusz. Ismét a Gott erhalte-t erőszakolják a nemzetre. Csak 1903-ban sikerült törvényileg elfogadott himnusszá válnia az Erkel-műnek.

A II. világháborút követően a magyar címert „szovjetesítették”, a Himnuszunknak viszont nem tudtak ártani, bár megpróbálták. Révai József és Rákosi Mátyás tervbe vette, hogy Illyés Gyulával új himnusz-szöveget írat, és azt Kodály Zoltánnal megzenésítteti, ám nem sikerült átverniük ezt az akaratukat. Illyés nem vállalta, a kommunista rendszer által respektált Kodály pedig egy születésnapi fogadáson, amikor Révai unszolta, hogy írjon új himnuszt, állítólag csak ennyit mondott: „Minek, jó a régi!”. Hogy miért hagyták annyiban ezt a szembeszegülést, nem tudni, minden esetre maradt a „régi” Himnusz. Igaz az 50-es évek első felében csupán hangszeresen, szöveg nélkül hangozhatott el.

Az 1956-os szabadságharcnak szinte zenei szimbóluma volt a Himnusz, a Szózat, a Boldogasszony anyánk és Beethoven Egmont-nyitánya. A Kádári adminisztráció aztán már elfogadta a Himnuszt és a Szózatot, ami persze legtöbbször a szovjet himnusszal és az Internacionáléval együtt szólalt meg.,,
https://ng.24.hu/kultura/2010/..

Ebből pedig egyértelműen következik, hogy Novák Katalin igazat írt, amikor azt rögzítette: ,,De a diktatúra éveiben nagyapáink, szüleink, s mi magunk, csukott szájjal is tudtuk énekelni.,,

A különbség igazán akkor feltűnő, ha Szilárd megszólal. Kellemes hangja van, értelmeseket mond, amit ír, az is nagyon jó. Hallottam, olvastam, nekem tetszett. Mindezt otthoni hátszél nélkül, ami viszont Jusztnál nagyon is megvolt. És a viselkedésében is, Jusztnak, van valami mű. Dobreves.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés