Nem látszik az a szükséges orosz haderő, ami végre tudná hajtani egész Ukrajna lerohanását.
– Ukrajnában egyre nagyobb feszültség alakult ki az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között. Mi a krízis központi kérdése?
– Ukrajna 1991 után egészen 2014-ig a nyugati világgal és Oroszországgal is szóba álló, üzletelő ország volt. Ukrajnának nagyon erőteljes gazdasági kapcsolatai maradtak Oroszországgal. Jórészt megmaradt a két gazdaság a szovjet, sőt az orosz birodalmi időkben kialakult összefonódása.
Ettől még nem voltak az oroszok bábui az »oroszbarátnak« bélyegzett politikai erők sem, folyamatosan épültek a nyugati kapcsolatok például Viktor Janukovics uralma alatt is.
A mai uralkodó ukrán elit célja viszont az, hogy Amerikai Egyesült Államok segítségével az orosz kapcsolatrendszert a múlttá tegye. Ukrajna egyértelmű, végleges átsodródása a nyugathoz viszont stratégiai jelentőségű, Oroszország számára elfogadhatatlan változást jelentene. Ma a fő kérdés abban áll, hogy az USA jegeli-e az ukrán nyugatosítási projektet, vagy folytatja, Moszkvát még inkább Kína karjába tolva. Hogy a lakosság többsége mit akar, az a nagyhatalmakat nem érdekli.
Az oroszok egyébként megkérdőjelezik, hogy az ukrán népesség többsége valóban ezt az utat szeretné járni, és látni kell, szó sincs arról, hogy az erőteljes nyugati elkötelezettség a társadalom egészét átjárná.
Az orosz kisebbségen túl is milliókat fűznek rokoni, kulturális vagy gazdasági szálak Oroszországhoz.
– Mi a valóság abból, hogy Putyin le akarja rohanni Ukrajnát?
– Nem hiszem, hogy az orosz fél részéről ez a terv. Nem látszik, hogy mi is lenne az orosz érdek abban, ha Ukrajnával szemben nagyarányú támadást indítanának. Tény, hogy az ukránok kapnak fegyvereket az amerikaiaktól, de mindez nagyon messze van attól, hogy megfordítsa az erőegyensúlyt Oroszország és Ukrajna között. Mindaz, amit tapasztalhatunk akár lehet inkább egy orosz–amerikai alkudozás része – az ukránok feje felett.
Ha igaz, hogy csupán 100 ezer katona van csoportosítva az ukrán határ mellé, akkor kimondható, hogy ez a krími és a szeparatista területeken állomásozó erőkkel együtt sem elég egy Ukrajnát legyőzni képes hadműveletre.
Azaz közel sem látszik, hol az a szükséges orosz haderő, ami végre tudná hajtani egész Ukrajna lerohanását vagy akár a Dnyeper vonal biztosítását. Egy ilyen erő persze képes jelentős hadműveletre, de csak egy régióban. Ukrajna nagy ország, nagy hadsereggel.
– Akkor a politikai narratívák és a harcászati tények nincsenek összhangban?
– Úgy látom, hogy nincsenek. Van egy nagyon erőteljes háborús retorika, ami nem áll arányban a valós fenyegetéssel. Nyugatról folyamatosan azzal vádolják Oroszországot, hogy azonnali támadásra készül, és Moszkva is keményen fenyegetőzik és meglehetősen lehetetlen követeléseket támaszt. Ez akár egy kompromisszum előkészítése is lehet.”
Fotó: Wolfgang Schwan / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP
Az ukrajnai békét célzó tárgyalások újabb körében Kijev puhíthatott az amerikai béketerv számára fájó pontjain – ezt viszont Oroszország utasíthatja el, folytatva a háborút saját céljai teljes eléréséért.
Nemcsak anyagilag mentek messzire Ukrajna támogatásában. Retorikailag is – fogalmazott a védelmi miniszter.
A beszámolók szerint a katonák gyakran saját zsebből kénytelenek fedezni olyan alapvető dolgokat a fronton, mint a benzin, a felszerelés vagy a szállásbérlés.
Szokásához híven nem köntörfalazott a tárcavezető.
„A 28 pontos béketerv valójában orosz diktátum” – mondta Judy Dempsey.
A fenyegető geopolitikai környezet ellenére még mindig kevés jel utal arra, hogy Európa készen állna önállóan garantálni saját biztonságát.
A Mandiner megkeresésére Komjáthi Imre reagált.
Az ukrajnai békét célzó tárgyalások újabb körében Kijev puhíthatott az amerikai béketerv számára fájó pontjain – ezt viszont Oroszország utasíthatja el, folytatva a háborút saját céljai teljes eléréséért.
