Ez a hajó már elment Németországban – Boris Kálnoky a Mandinernek

Ha az új német állampolgársági, bevándorlási törvény hatályba lép, a 2015-17-es migránsválság idején Németországba érkezett bevándorlók zöme német állampolgár lesz. Miért írja, hogy ez örökre megváltoztatja Németországot?

Mert ez ösztönözni fogja a további bevándorlást. Sokkal könnyebb lesz állampolgárságot kapni Németországban, így érdemesebb lesz próbálkozni. Várható, hogy még több bevándorló érkezik majd.

Eddig is rengeteg bevándorló érkezett Németországba, az új berlini kormány szerint csak tiszta jogi helyzetet teremtenek.

Igen, az lehet, hogy ez egy tiszta, átlátható jogi helyzetet fog teremteni, viszont akkor is csak az a valóság, hogy könnyebb lesz az állampolgárság megszerzése. A jelenlegi nyolcról öt évre csökkentik azt az időt, amelyet az országban kell tölteni ahhoz, hogy valaki jogosult legyen a német állampolgárságra.

beszél németül, van munkája és nem követett el bűncselekményt. Van egy török tömb a német társadalmon belül, ők a német és a török szabályozás miatt eddig nem lehettek kettős állampolgárok – most élni fognak ezzel a lehetőséggel.

Másfél millió török él és dolgozik legálisan Németországban német állampolgárság nélkül. A kettős állampolgárság ígérete elsősorban nekik szólt?

Első lépésben az új szabályozás biztosan az ottani törököknek kedvez, mert sokan szeretnének német állampolgárok lenni. Eddig azért nem lettek azok, mert nem akarták felmondani a török állampolgárságukat, ugyanis sokan közülük nyugdíjas éveikre haza szeretnének majd térni Törökországba, jó ingatlant szeretnének venni otthon a Németországban keresett pénzükből. Valakik pedig egyszerűen nem akartak lemondani török identitásukról, azért.

Boris Kálnoky

Másfél millió török munkavállaló és majdnem egymillió új migráns, akik 2015 után érkeztek a világ minden részéről, többnyire a közel-keleti háborús régiókból természetesen. Ez 2–2,5 millió új szavazó... Nagy súllyal esett latba ez az SPD és a Zöldek részéről?

Stimmelnek a számok, de azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Történelmileg a bevándorlók többségükben valóban a baloldalra vagy a zöldekre szavaznak, hiszen ezen pártok mindig is azt ígérték, hogy győzelmük esetén bevezetik a kettős állampolgárság intézményét. Ezt az ígéretet most beváltják a jelek szerint, ami jó pont nekik, ugyanakkor

A tipikus muszlim bevándorló pedig szociális szempontból inkább konzervatív: vallás, család, sok gyerek, saját lakás, elegendő pénz és egy Mercedes. Ezért nagy kérdés, hogy ha ez az ígéret megvalósul, akkor a jövőben a szocdemek és zöldek számára megmarad-e ez az előny.

A szabályozás liberalizálásával, illetve a kettős állampolgárság lehetőségével sok külföldi válik majd német állampolgárrá, a német származásúak aránya így csökkenni fog a német állampolgárok között. Ha belevesszük, hogy a bevándorló családok több gyereket vállalnak, akkor a német demográfiai jövő pontosan látható. A multikulturalizmus végleg maga alá gyűri Németországot?

A bevándorlást két szemszögből szokták nézni: az egyik az, hogy a gazdaság pörgéséhez szükséges a munkaerőhiány pótlása, és a bevándorlók ezt az űrt kitöltik; a másik pedig az, hogy kulturálisan mennyire változik meg emiatt az ország. Szerintem nagyon megváltozott kulturálisan Németország, ez a hajó már elment. Ha megnézzük a nagyvárosok iskoláit, azt látjuk, hogy Németország egy bevándorló-, multikulturális országgá változott, egyre kevesebb arányaiban a német származású német állampolgár. Ez pedig kulturális, szociális és politikai változásokhoz vezethet.

Biztos van egy pont, ahol a német társadalom befogadóképessége véget ér.

Az AfD egy bevándorlásellenes párt, és 10 százalékos a támogatottsága.

De van ilyen reflex a németekben még? Hogy a többségi társadalom egyszer úgy látja, hogy eljött az a pont, ami után ez a folyamat már nem tartható?

Beszélnek róla, de ez nem fog politikai cselekvéshez vezetni. Szerintem ezt a németek békésen fogják tűrni.

A szavazóhelyiségek magányában azonban tudnak dönteni erről. A merkeli migrációs politika elhibázottságának egyértelmű jelei, következményei vannak. Nem épp most lehetne az a helyzet, amikor a CDU-CSU pártszövetség ezen a téren fordulatot vesz, hogy elveszített szavazóit visszanyerje?

A CDU nagyon nehéz helyzetben van a migráció és az atomenergia kérdésében is: mindkét területen ő vezette be a jelenlegi politikát, ezért önmagával kerülne szembe. Ha keményebb álláspontot alakítana ki a bevándorlás ügyében, akkor támadási felületet adna ellenfeleinek. Közeledne az AfD álláspontjához, és azt mondhatnák rá, hogy ez már proto-fasiszta nézet.

A gyakorlatban ugyanis a menekültstátuszt nem kapott, vagyis illegálisan német területen tartózkodó bevándorlókat nem toloncolják ki. Itt tehát a CDU egy keményebb álláspontot is elfoglalhatna.

Kívülről nézve nem teljesen érthető, hogy a németek minden ebből fakadó társadalmi konfliktusuk ellenére miért ragaszkodnak a multikulturalizmushoz.

A német társadalomban a II. világháború óta egy identitás-változás ment végbe: ők már nem németek, hanem elsősorban európaiak. A nemzeti identitásukat, a kulturális büszkeségüket az európai identitásukban akarják megtalálni. A közép-európaiak kritikus szemmel nézik az Európai Uniót, a németek nem, mert ők egyek vele; így az olyan lenne, mintha saját magukat támadnák.

Nehéz ezt megérteni, hiszen a német egy konzervatív, hagyományőrző társadalom, több száz éves nemzeti tradíciókkal.

A közvélemény-kutatások hosszú évek óta azt mutatják, hogy a német már nem egy konzervatív társadalom. Legalábbis a többségi társadalom nem az. A bevándorlók konzervatívabbak. Ezért nem ritka, hogy német hölgyek éppen emiatt, a családcentrikusságuk miatt bevándorló férfiakhoz mennek feleségül, ezért egyre több a vegyes házasság. És ebből adódóan egyre inkább összemosódik az ország kulturális identitása.

Azt viszont a terhes világháborús múlt miatti bűntudattal és túlkompenzációval sem könnyű megmagyarázni, miért válik Németország Európában a túlzásba hajtott progresszió zászlóshajójává: LMBTQ-jogok, marihuána-legalizáció, abortusz-könnyítés... stb.

A II. világháború után minden, ami nemzeti, tabuvá vált. Nem lehetett róla beszélni. Utána jött az európai integráció, abban pedig bajnok lett Németország: mindig bizonyította, hogy a németnél nincs európaibb ember.

Aztán jött a ’68-as mozgalom, jöttek a zöldek, és nem szabad elfelejteni, hogy a hidegháború éveiben a németek rettegtek attól, hogy országuk egy atomháború csataterévé válik: volt egy hatalmas békemozgalom is a ’70-es évektől. A nemzeti identitás tehát a németek számára hosszú ideig nem volt elsőrangú kérdés, inkább a magánszférában keresték a boldogságukat.

Kívülről nézve tehát nem értjük néha a németeket, sok külföldi pedig azt nem érti, hogy ha diktatúra van Magyarországon, akkor a magyar szavazók miért tartják hatalomban az Orbán-kormányt. Ön szerint miért?

Azért, mert a kormány feltérképezi a társadalom igényeit, beazonosítja azokat a problémákat, amelyekre a szavazók megoldásokat szeretnének látni, és igyekszik ezeket megoldani. Ilyen a családtámogatási rendszer, a határkerítés, az adócsökkentés és sok más politika –

Magyarország imázsa rossz a német sajtóban. Csak a német újságírók elfogultsága miatt?

Újságíróként mindketten pontosan tudjuk, hogy a jó hír sokszor nem is hír. A sajtó a provokatív híreket keresi, mert azok vonzzák az olvasókat, és az olvasottságból él meg a sajtótermék. Ha Magyarországon kleptokrácia, rasszizmus vagy antiszemitizmus van, arra a hírre sokkal többen klikkelnek, mintha egy német újság azt írná, hogy jól dolgozik a magyar kormány. Két narratíva van a magyarországi helyzetről: az egyik az, hogy romlik a demokrácia, nem működik a fékek és ellensúlyok rendszere, egy autokrácia épül; a másik az, hogy jól megy a gazdaság, jobban élnek az emberek, csökken a munkanélküliség, stabilitás van. A német média az elsőt hangoztatja, a másik narratíva egyszerűen nem érdeke, a német sajtót az ideológiai szempontok érdeklik.

Miért?

Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy

És ez a törekvés csak felerősödött azzal, hogy a jobboldalnak is van víziója arról, hogy miként lehetne jobbá tenni az EU-t. Most ezzel próbálják fegyelmezni azokat az országokat, akik nem úgy táncolnak, ahogy ők fütyülnek. Van egy politikai törekvés, hogy az Európai Unióból egy integráltabb struktúra legyen. Ehhez kell egy ideológia, egy koordináta rendszer, ahol mindenki elhelyezhető, és ha kilóg, számonkérhető. Ez a szemlélet uralkodik sok német újságíró tudatában.

Ha egy német tudósító néhány napra Magyarországra jön, borítékolható, milyen képet fog festeni az országról. A kritikákban szerintem is van sok pontos elem, de mégis, mintha a riportereket nem a teljes kép érdekelné, hanem a prekoncepciójuk igazolása. Mivel magyarázza ezt?

Az elfogultság abból származhat, hogy a német újságírók zöme baloldali irányultságú.

A Németországban kompromittálódott nemzeti értékek egy német számára tabuk, de a magyar kormány éppen ezeket képviseli. Vagy: Magyarország minden uniós döntés előtt megvizsgálja, hogy van-e értelme, összhangban van-e a magyar érdekkel; Németország azonban más, szinte mindent jónak fogad el, ami az EU felől jön.

A magyar közmédiát rengeteg kritika éri. Működésében és szemléletében mi a különbség a német és a magyar közmédia között?

Egyiket sem ismerem közvetlenül. A német közmédia mellett működik egy politikai felügyelő testület, amelyben minden parlamenti párt képviselője jelen van. Nem szólnak bele a programba, hanem arra vigyáznak, hogy ne legyen aránytalanság, túlsúly, a közmédia a teljes német társadalmat szolgálja, és törekedjen az objektív tájékoztatásra. Az anyagaikban azonban tapasztalható egyfajta uniformitás, de ez a teljes német médiára jellemző egyébként. Ennek a gyökere egy szabályozás, amelyet szintén a II. világháború után hoztak: a szövetségesek kötelezően betartandó általános elveket, értékeket fektettek le (demokrácia, emberi jogok... stb.), és aki ezek betartását vállalta, az kapott engedélyt a médiatevékenységre. A német sajtó ezt azóta is betartja, emiatt

Nem jellemző az sem, hogy a mindenkori kormánnyal szemben kritikát fogalmazzon meg a német közmédia.

A Corvinák oldalán megjelent cikkében azt írja, hogy az újságírás szerepét máshogy látják a nyugaton és máshogy a volt kommunista államokban, így Magyarországon is. A magyar médiaviszonyok hagyományosan a politikai hatalmi játszmák erőterétől függnek, írja, vagyis nem optimálisak. A magyar sajtószabadságnak mik a gyenge pontjai?

A magyar média túlságosan átpolitizált. Mindkét oldal, a jobb- és a baloldal is a saját narratíváit nyomja, politikai ügyért dolgozik majdnem mindenki. Az ideális újságírás az, amikor egy cikkből az olvasó megismeri egy adott témában a valós helyzetet, megkapja a fontos, hiteles információkat. Az ideális állapot szerintem az, ha egy ténycikk olvasása közben nem jövünk rá, hogy a szerző magánemberként egyébként milyen álláspontot érez magáénak. Mindezek ellenére optimista vagyok a magyar médiával kapcsolatban, mert nem szabad elfelejteni, hogy a kiindulópont egy diktatúra médiaviszonyai voltak. A régi kommunista hálózatok megmaradtak, a régi rendszer újságírói megőrizték pozícióikat a rendszerváltás után is, amikor megjelentek a külföldi befektetők. Az elmúlt években a jobboldal felépített egy saját médiabirodalmat, így a médiaellensúly beállt. Remények szerint előbb-utóbb normalizálódnak majd a médiaviszonyok.

A Corvinák a Mathias Corvinus Collegium online tudományos ismeretterjesztő folyóirata. A folyóirat itt olvasható.

fotók: Ficsor Márton