Ez is fasizmus, csak éppen zöld

2022. január 12. 8:19

Veczán Zoltán
Mandiner
A görögdinnye nem csak hogy kívül zöld, belül vörös, de bizony barna magok is vannak benne.

Vannak dolgok, amiket az ember egészen egyszerűen un. Mármint nem olyan értelemben, mint például a Dokik újranézését vagy a bejglit január közepén, mert azt korábban akár szerethette is, csak megunta. Hanem akképpen, mint mondjuk a vonat késését, a forgalmi dugót, a sör vizezését, vagy éppen az Aktuális Világmentő Eszmét, amelynek hívei annyira elszántan szeretnék felszámolni a(z általában) tragédiába torkollott Előző Világmentő Eszme minden maradékát, annyira totálisan az ellentétét próbálják csinálni mindenben,

hogy lényegében megalkotják annak a tükörképét, ami pont ugyanolyan.

Mert, kérem tisztelettel, volt itt egy olyan dolog, amit fasizmusnak neveztek, persze, főleg az utókor (na igen, a fasizmus emlegetése szintén olyan dolog, amit az ember un hallgatni), s amely minden utána következőnek a leghasznosabb szolgálatot tette Előző Világmentő Eszmeként, lehetett utálatosképként köpködni, meg kivetíteni rá minden felszámolandó emberi gyarlóságot. Hiszen, ha azt mondja ma a főprogresszív, hogy színük, nemük, nemi orientációjuk meg egyebek miatt megkülönböztetni embereket, az amolyan fasiszta (posztmodernül: kirekesztő) dolog, a fasizmus (kirekesztés) meg legyőzhető, akkor ezek a dolgok is legyőzhetőek, s leszünk egy boldog család, csak ezt a csúf fasizmust (kirekesztést) kell valahogy jó alaposan elgyepálni, élve elásni, sóval behinteni.

Meg azokat, akik hasonlítanak azokra, akik hasonlítottak azokra, akik azok voltak, a tudjukkik. Kicsit döccen a dilemma miatt az IFA, miután a platójára felpuskatusozták ezeket az alakokat: hogyan tovább? Most akkor megmaradjanak kalodába zárva a popkultúra főterén, filmekben rémképnek, a két perc gyűlölet kedvéért, vagy az emlékük is töröltessék? Fekete Akhilleusszal meg Boleyn Annával és barna Hófehérkével projektálják vissza az Aktuális Világmentő Eszmét a múlt történeteibe, meséibe, avagy képzelt bosszú állassék elszabadult Djangók hadával? Támadni kell-e az ellengendernagy vezényletével a népi kultúra kirekesztőnek mondott gyakorlatait, vagy ellenkezőleg, LMBTQ-sítva, progresszív értelemben körbe kell pisálni a táncházakat is? Megannyi kérdés, megannyi válasz, a megfelelő aláhúzandó.

Kicsit messziről indultunk, de amire ki szeretnék lyukadni, az ugyancsak a fasizmus, csak éppen nem fehér meg vörös, hanem aktuálisan zöld lobogó alatt masírozik – évtizedes konzervatív megállapítás, hogy

ez a zöld amolyan görögdinnyeszerű zöld, belül ugyanis vörös.

Én viszont egyre inkább úgy látom, hogy a különféle kommunista-szerű ideológiai vonások mellett akadnak itt a köznyelvben ugyancsak fasizmusként emlegetett nemzetiszocializmusból is csodálatosan átemelt elemek. Előbbiek persze egyértelműbbek: a Világgazdasági Fórum által is propagált ne legyen semmid, bérelj mindent és boldog leszel-elv a tulajdonos-középosztály generációkon át épített és örökített vagyonának a felszámolásával, afféle újragondolt padlássöpréssel szolgálja a masszaember-utópiát, a legutóbbi világboldogító ötlet, a Metaverzum pedig a kiterjesztett, virtuális valóságra kívánja lecserélni a jelenlegit, ahol minden korábbinál jobban érvényesítheti totális erőfölényét az elmékkel szemben, s ahol az átlagember egy, a Mátrix című filmből ismert, löttyel teli kádban infúziózva-bekatéterezve képzelheti magát oda a jólét és az önmegvalósítás csúcsára, és részesülhet minden bitből szükségletei szerint, s lehetőleg elszakítva hús-vér tapasztalatoktól, amiket mondjuk olyan hagyományos (tehát: kirekesztő) dolgok határoznak meg, mint a fizika, biológia, kémia, matematika.

Mindezek mellett engem is meglepett, amikor merő véletlenségből meglékeltem ezt a progresszív Világmegmentő Eszme-görögdinnyét, és bizony – ha már képzavar, legyen kövér – a zöld héjjal rejtett vörös húsból csúf, barna magok potyogtak ki. Hogy ne csak rébuszokban beszéljek: egészen konkrétan a budapesti közlekedés biciklisávokkal való megbolondítása kapcsán zajlott egy jókora vita az online térben, esetemben egy fővárosi fiatalokat tömörítő, meglehetős progresszív dominanciájú csoportban, amely két táborra oszlott: az egyik szerint előbb fel kell négyelni, aztán meg kell nyúzni, majd kerékbe kell törni az autósokat, a

másik szerint viszont elfogadhatatlan ez a sorrend, mert akkor nem szenvednek eleget a rohadékok.

Ennek kapcsán gyorsan előre is bocsátanám, egyik oldalon sem vagyok igazán érintett, általában nem csúcsidőben közlekedem, általában villamossal vagy busszal; autót belülről hetente körülbelül egyszer látok, bringát, már persze nem belülről, annyit se. Mellesleg szerintem, ahogy a pofozkodó lányok és a pofozkodó fiúk, úgy a sötétzöld kivagyi bringások és az index nélkül közlekedő szürkeimport BMW-s kopasz urak is tökéletesen megérdemlik egymást, nem beszélve a különféle színű fasisztákról; csak a normális embereket hagyják ki az egészből, ha szabad kérni, közlekedjünk akár autóval, bringával vagy gyalog, zárójel bezár.

Pechemre beszálltam tehát a diskurzusba, ahol hamar kiderült, hogy én már azzal a véleményemmel is szélsőségesnek számítok, miszerint oké, ha van rá igény, jöjjön a kerékpáros közlekedés fejlesztése, de a város átalakításának megtervezésébe be kellene vonni a bringások mellett úgy mindenkit, aki érintett. Jellemző volt a – mérsékelt zöldeket is elnyomó, mélyzöld – közhangulatra, hogy Karácsony Gergely éppen azért kapta az ívet e progresszív közösség vélemény és érzeményvezéreitől,

mert szerintük túl gyáva az autóslobbival szemben.

Naná, csak azért nem használnak többen kerékpárt (tényleg nem használnak), mert nincs meg rá az infrastruktúra, bezzeg, ha ki lenne kényszerítve, az autósok meg gatyára adóztatva, akkor a buta paraszt magyar is rájönne, hogy lehetne itt is Amszterdam. Csak egy kis forradalmi terror kell addig, ez a harc lesz a végső, miegymás – oké, ez még a vörös hús.

S amikor felmerült a kérdés – túl azokon a kirekesztő fizikai tényezőkön, hogy Amszterdam városa feleakkora, mint Budapest, cserébe totál sík az egész –, hogy például mit csináljon az, aki a három gyerekét szeretné vinni az óvodába, iskolába, tán induljon neki hajnali négykor, csattant a bakancs: akkor ne szüljön három gyereket. S hogy mi legyen azzal, akinek mondjuk az egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy biciklizzen autó helyett? Hát majd most megedzi magát, vagy nem kell a városban lakni, szólt a válasz.

Eszem a kis Mengele-szíveteket

– ahogy egy volt kollégám mondaná: petrezselymes krumplival –, tudtam is már, honnan ismerős ez az elv, hogy vesszen, aki gyenge, aki nem méltó árja progresszív fajunkhoz! Az már döfi, így felszámolni a kirekesztést, gondoltam, milyen humánus, végtére is a nácik a fogyatékosokat vitték mindenféle táborokba, itt meg, ha megvalósul a zölddiktatúra, mindenki hullhat, aki elmúlt mondjuk ötven, vagy nem tíz éve ízeltlábú félprofi bringásként rója az utakat, hanem csak olyan átlagos magyar (az ilyen jobb, ha gyereket se vállal, az amúgy is bolygógyilkos dolog, akkor már inkább egy csivava, arra is lehet szép pulóvert adni, és nem is biztos, hogy beledöglik, ha vegán kaján tartják).

Köztük például azok, akik ezt a települést üzemeltetik, és a megfizethetőbb peremkerületekből vagy az agglomerációból járnak be, hogy mondjuk felseperjék a bringasávokat, elkészítsék a szójalattét, varrják a mosható pelenkát, álljanak a zöldségespult mögött, csapolják a kézműves sört, vagy fenntartsák a rendet a szent Városban a kiválasztottaknak, akik a belkerületi vagy dzsentrifikált negyedbeli loftlakásaikból undorral ki-kinézve edukálják a pórnépet. Például elmagyarázzák, hogy ha a büdös proli nem akar dugóban ülni, akkor bringázzon még mindehhez vagy két-három órát naponta, és egyen kevesebb húst. Továbbá az elmúlt évtized anyagi gyarapodását véletlenül se fordítsa, teszem azt, arra, hogy kicsit körbenézzen a világban, mert ők, a kiválasztottak már elpöfögtették a kerozinkvótát, amikor a phuketi meg cacúni meg New York-i szelfiket készítették, senki többet harmadszor, kimaradtál, lemaradtál.

Abban is van valami perverz, ahogy

a Világmentő Eszme legelszántabb hívei akarják az átlagembereket kioktatni ökológiai lábnyomról,

miközben egy olyan használtautó-ára készülékekről pötyögnek, ami az évi húsz-negyven millió tonna széndioxidot kibocsátó Apple gyáraiban készült, és valószínűleg ugyancsak nem vízidisznók vontatta katamarán hozta ide nekik a tengerentúlról sem; vagy ahogyan bírálják a húskedvelő magyar konyha károsanyag-kibocsátását a húsfogyasztás által, miközben éppen egy olyan macskajajűző mangós smoothiet kortyolgatnak, amihez tízezer kilométerről hozzák nekik a gyümölcsöt.

A nép helyett fogyasztani, egészen progresszív gondolat, kár, hogy az Eggyel Előző Világmentő Eszme nevében már ellőtték ezt a patront az elvtársak… de persze emberileg érthető ez a méla undor, amivel zöldfasisztáink szemlélik a tömeget. Úgy hívják, hogy másnaposság, és mindenféle arrogáns okoskodásra készteti emberünket, aki már kipörögte magát, és pihenne, erre odajönnek a bunkó melósok az ablaka alá, és ciccentenek egy déli sört. Mégis mit képzelnek ezek?

Nos, hát igen, visszatérve az unalomra: talán a legunalmasabb dolog, amikor az ember a saját önzése köré gyárt ideológiát. Idegesítővé akkor válik, amikor másokra is megpróbálja ráerőltetni.

Nyitókép: MTI

Összesen 44 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés