Fontos állomáshoz érkezett a haladás és azon embertársaink elképesztő patriarchofasiszta elnyomás alóli felszabadítása, akik nem az elnyomó cisznemű toxikus-maxikus férfinorma heterotív többséghez tartoznak, hanem valamelyik szexuális kisebbség tagjai.
Azon olvasóknak, akik eddig egy patriarchális kő alatt éltek, és itt egy kis gyorstalpaló, milyen sokszínű is e vidám közösség.
A 444 szerepe történelmi szükségszerűség okán az, mint egy Starbucksé egy elmaradott, mucsai mezővárosban: ők a kultúra hordozói, utolsó kis Mécs láng a nagy sötétségben. Most is ők adtak először hírt egy bensőséges riportban arról, hogy végre itt az első LMBTQ magyar néptáncfoglalkozás!
S végre az érdeklődők sem ám ilyen elavult rémisztő képződmények, mint a heteroszexuális fehér magyar többség! Nem táncházban tanulják a lépéseket, hanem, mint írják, workshopon, Stockholmból és Salzburgból hozták az alaptudást, nem ám holmi fasizálódott erdélyi falvakból.
Leszámoltak azzal a helyzettel, hogy, mint mondják, a „magyar néptáncot heteronormatív struktúrák jellemzik”,
náluk nincsenek csúnya szexista csujjogatások, helyette queer (eredeti, ódivatú jelentése szerint: buzi) csujjogatások vannak, nincs többé férfi és női szerep, hanem „vezető” és „vezetett” van, és arra is figyelemmel vannak, aki nem akarja, hogy hozzáérjenek.
Szép, szép, de nem állhatunk meg itt. Mi lesz azokkal, akik azt sem akarják, hogy rájuk nézzenek vagy rájuk gondoljanak? Esetleg hogyan néptáncoljanak azok, akik nem akarnak néptáncolni? Érezzük, hogy eléggé nehézkesen megy még ez a progresszió, még olyan is akad, aki prüszköl ellene, de talán megállítani már nem tudják.
Mindazonáltal ez egy apró szelete a haladásnak,
amely még botladozik, mint egy újszülött, magát macskaként identifikáló angolna.
Muszáj más területeken is tovább lépni, elvégre még számtalan kisebbség szeretné, ha a többséggel és más kisebbségekkel végre őszinte, haladó konfliktusaik lehetnének.
Ehhez még számos falat (kerítést) kellene lebontani, amihez a legjobb út a kultúra, a kulturális események. Ezért javasolnánk, ha már az LMBTQ+ néptáncos foglalkozásra sikerült némi jelképes forrást találni, Újbuda önkormányzata igazán befogadhatná még az alábbi rendezvényeket is: