A bezzegkonzervatív lélektanról

Régen láttuk már a politikai porondon remekelni a bezzegkonzervatívokat. Most viszont miniszterelnök-jelöltet adnak, és minden vasárnap hat órai kezdettel betekintést engednek egyedi lelkivilágukba. Használjuk ki tehát, és vonjuk le a szükséges következtetéseket!

Mindenekelőtt azt, hogy

Hogy miért pont tinédzser? Mert lázad, de nem állít. Önmagát Magyarország létező – és minden más európai konzervatív mozgalomnál sikeresebb – jobboldali kurzusának antitéziseként állítja fel, annak megbuktatása érdekében egészen konkrétan a Sátánnal is összefog, de közben a világról nem mond semmit. Homályos bakivideókból nagyjából sejtjük, mihez kezdene az egészségüggyel, de az oktatás, a gazdaság, az adózás, a külpolitika vagy a családpolitika tekintetében még ennyit sem tudunk a bezzegkonzervativizmus terveiről. Talán azért, mert nincsenek is neki. Mert évek óta egy sötét szobában lázadnak, mormogó hangon ismételgetve, hogy jó, jó, de nem kéne ennyit lopni, meg hogy ő már korábban keresztény volt, mint a csuhás ereszcsatornákból közpénzt kipumpáló mészárosszájertiborczorbán, ráadásul mélyebben is. És azalatt a nyolc év alatt pont ennyi gondolatra volt ideje. Lázadás közben elfelejtett állítani – úgy egyáltalán bármit, de főleg konzervatív gondolatokat országról és világról.

Mert megragadt a huszadik század elején, amikor magukat jobboldali értelmiségnek képzelő, valójában roppantul műveletlen emberek a zsidókon keresztül próbálták megmagyarázni maguknak a világot. A bezzegkonzervatívok ezt a konspiratív gondolati kincset szalonantiszemitizmusként mentették át maguknak a huszonegyedik századba, és valamiért még mindig érdekli őket, ki zsidó és ki nem. Úgy gondolkoznak, mint a dedósok, mintha a zsidóság (cigányság, négerség) változtatna bármit is az ember lényegén. A valódi jobboldal ezt az infantilis őrültséget már régestelen rég kinőtte, s eljutott odáig, hogy ő küzd a rasszizmus ellen az egyre inkább Izrael-ellenessé, faji alapon diszkriminatívvá váló baloldallal szemben. A bezzegkonzervatívok, úgy tűnik, e tárgyban nem nyolc, hanem nyolcvan éve ülnek egy sötét szobában.

Az antiszemitizmustól mentes gondolkodás ráadásul nem az egyetlen modern jelenség, amihez Márki-Zay Péter bezzegkonzervatívjai képtelenek voltak felnőni. A kultúrharc is ilyen. Képtelenek ugyanis belátni, hogy a házasság, a család, a kereszténység és az európai létforma kőkemény támadás alatt áll, amelynek nem lehet máshogy ellenállni, csak szervezetten. Következésképpen küzdeni sem hajlandók értük, ha pedig valaki más támadásba lendül az állítólag általuk is vallott értékekért, menten károgni kezdenek. Ír valamit egy jobboldali újságíró? Nyünny, Orbán kitartott propagandistája! Nem engedjük be a migránsokat? Nyünny, Máté evangéliumának három, kontextusból kiragadott sora szerint ez teljességgel embertelen! Ferenc pápa jön? Nyünny, hát persze, jön elhatárolódni! Törvénnyel lépünk fel a kiskorúakat célzó LMBTQ-propaganda ellen? Nyünny, homofóbia! Ki az év embere? Nyünny, Gulyás Márton! A család: apa, anya, gyerekek? Nyünny, de hiszen nem is tudni, mi az a család, különben is elnézést kérünk alázatosan, nyünnyünny. A helyes út ehelyett összefogni a botmixerrel abortáló, gyóntatási titkot ellenző, egyházi iskolákat csuklóztató, melegházasság-párti balosokkal, pitizni náluk képviselői mandátumért négy másik nyünnyögőnek, megadóan tudomásul venni, hogy nem adnak, majd közösen tönkretenni a családtámogatási rendszert. (De előtte gyorsan felvenni a csokot, és beülni az alkalmatlan Novák Katalin indítványára államilag támogatott Daciába, nyünny.)

Márki-Zay Péter vasárnaponként hat órai kezdettel ország-világ elé tárja

és mindenki számára világossá teszi, hogy a jobboldaliság ezen válfaja teljességgel hasznavehetetlen. Alkalmatlan egy ország vezetésére, mert tervek és ötletek helyett összefüggéstelen, ömlengő, nyünnyögő tagadásba menekül. Alkalmatlan a jobboldal értékeinek képviseletére, mert vállalhatatlan teljesítményének köszönhetően a saját szövetségeseitől sem tud a társutas konzervatívok számára némi alamizsnát kikönyörögni. És, amint az hétről hétre egyre világosabbá válik, még az általa úgy gyűlölt Orbán-kormány leváltására is alkalmatlan, mert minden elvéről lemondva is alig bírja a konc reményében mindenre elszánt baloldalt összetartani. A baloldal eddig minden zsidózónak megbocsátott, ha politikai érdeke fűződött hozzá. Most, hogy már sehonnan nézve nem éri meg, vajon neki is megbocsátanak majd?

Egyvalaminek azonban mégiscsak megfelel Márki-Zay Péter: tanmesének. Intő példának minden jobbító szándékú jobboldali számára, hogy mi történik, ha a jobbos kurzust kritizálók az ördöggel cimborálnak. Infantilis, tartalmatlan, végtelenül lehangoló káosz keletkezik. Aki a magyar jobboldalt jobbá akarja tenni, annak nem a nyünnyögők közé vonulás, hanem a politikai kereszténység jelenti az előre vezető utat. Így lehet a magyar jobboldalt jobbá tenni: belülről, a magyar jobboldali infrastruktúrában keményen dolgozva, késhegyre menően vitatkozva, fáradhatatlanul utat keresve. Nem úgy, hogy a közelebbről meg nem határozott értékeinket keresve az ellenség tőrébe rohanunk.

Köszönjük, hogy ország és világ előtt megmutatta: ahogy a bezzegkonzervatívok nem voltak képesek felnőni a kultúrharc kemény feladatához, úgy nem nőtték még ki az antiszemitizmust sem. Jó egészséget a továbbiakban, Péterfi Juditnak pedig kötélidegeket!

(Nyitókép: Valeria Mongelli / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP)