A levágott lófejtől a vezéráldozatig

„Egyre vadabb forgatókönyveket dob a gép, de mi van, ha Orbán Viktor nemhogy tudott az egészről, hanem egyenesen ő rendelte meg azt? A Völner-ügyet most ugyan pár napig az ellenzék csócsálhatja, de a Fidesz gyors és határozott reakciója azt mutatja, a kommunikációs széljárás könnyen megfordulhat. És mindaz, ami történik, a néhány hónap múlva sorra kerülő választások fényében nyer értelmet. Eszerint nem csupán arról van szó, amit már említettünk, hogy a kormányfő kifelé üzen: »Látjátok, emberek, a sorosista ellenzékkel szemben a mieink lemondanak, ha piszkos ügybe keverednek!«, hanem befelé is: »Látjátok, elvtársak, aki úgy lop, hogy lebukik, annak személyesen vágom el a torkát.« Nem elég korruptnak lenni, annak még látszani sem szabad. Aki ezt nem érti,

Aki elszúrja, aki balek, és aki ezzel a következő választási győzelmet teszi kockára, azt bedarálja a nemzeti együttműködés rendszere.

Lehet, hogy Orbán már nyáron tudomást szerzett Völner végrehajtós bizniszéről, és miután elegánsan a nyakába tették a »Je Suis Pegasus« táblát, hogy az államtitkárral vitessék el a balhét, most még kampánybűnbakként is felhasználják? Áldozatként, akit nagy nyilvánosság előtt ajánlanak fel a választások istenének? És az áldozati füstből, amely még egy korruptnak tartott kabinetet terített be, a negyedik Orbán-kormány a tisztaság és a jogállam büszke védelmezőjeként lép majd elő? Ha így van, Völner Pál lesz a NER posztmodern Dugovics Titusza, aki már nem önszántából vetette le magát, hanem akit a saját várkapitánya lökött a mélybe a győzelemért.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád