Ez a miénk, szeretjük, és nem engedjük el

Vágvölgyi Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Vágyakozni arra, ami már megadatott? Arra, ami az ölünkbe hullt, ami magától értetődően természetes, ami gyakorlatilag mi magunk vagyunk? Nem, ilyenekre nem szoktunk vágyakozni. Miért is tennénk, amikor mindennapjaink szerves részei? Márpedig Simone Weil arra int, hogy életünk teljesebb és boldogabb lesz, „ha megtanulunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Attól fogva ugyanis megtanuljuk értékelni, megtanulunk hálásnak lenni érte, rá­ébredünk, hogy az, ami adatott, egyáltalán nem magától értetődően van.

Ez a megfontolás vezette az „…ami a miénk” – ötven írás a családról című könyv megálmodóit. A kötet Novák Katalin családokért felelős miniszter szerkesztésében látott napvilágot, s ugyanő írt személyes hangvételű előszót minden szöveghez. A könyvben egymás után sorakoznak az irodalmi, egyházi, tudományos, kulturális és sportélet, az egészségügy, a művészetek, a gazdaság, a közélet, a média és a családmozgalom kiválóságainak vallomásai. Megszólal benne – a teljesség igénye nélkül sorolva – Polgár Judit és Lackfi János, Keresztes Ilona és Erdő Péter, Bagdy Emőke és Csókay András, Miklósa Erika és Székely András, Laposa Zsófia és Bányai Gábor. A szerkesztő szerint a különböző sorsokat és személyeket a hit és a kegyelem megélése, megtapasztalása köti össze, valamint a felismerés, hogy a család olyan értéket jelenít meg, amely máshoz nem fogható.