Ez a lépés egy több évtized alatt egyre nagyobbra duzzadó probléma kezelése volt. Az önkormányzati rendszer születéskori hibái, a rendszert aláásó finanszírozási rendszer fokozatos kialakulása vezettek ahhoz, hogy az önkormányzati rendszer a szó szoros értelmében csődbe ment.
A 2008-as válság utánra több mint ezer milliárd forint adósság halmozódott fel a feladataik felelős finanszírozására képtelenné tett megyékben, városokban és falvakban, amit nem tudtak visszafizetni. A rendszert szanáló kormány lényegében a csődkezelés alapszabályát követte: ha kifizeted a veszteséget, az azt létrehozó szervezeti és tulajdonosi kereteket át kell alakítani. A centralizálás nem a cél volt, hanem a megoldás az összeomlás kezelésére.
Egy évtized után talán újra elő lehet venni az ügyet, hiszen a vidék, a magyar gondolkozás egyik identitást adó fogalma az autonómia. Két feltétele van, hogy az önkormányzatok megerősítése újra reális lehetőséggé váljon. Egyrészt kutatásokkal, vitákkal fel kell tárni, miért omlott össze a rendszerváltással kialakuló önkormányzati rendszer.”