a pártnál, ami az ő esetében elsődlegesen kevesebb konzervatív tartalmat jelentene. Formai újítást mindenesetre már így is hozott a versenybe, hiszen pénteki sajtótájékoztatójára magával vitte főtitkárjelöltjét, a harminckilenc éves Franziska Hoppermannt is. Hoppermann minden, ami a CDU-ból hosszú évek óta hiányzik: fiatal, vallásos, ráadásul Hamburgból választották be idén a Bundestagba – a Hanza-város nem tartozik a kereszténydemokraták hagyományos fellegvárai közé. Kérdés, hogy a párttagok között mennyien vevők a „még több középpártiságra”.
Braun és Röttgen jelöltetése után az utóbbi évek CDU-elnökválasztásainak állandó bútordarabja, Friedrich Merz sem várhat sokáig a magáéval. Noha e sorok írásáig még nem volt hivatalos bejelentés, német lapok már előző szombaton tényként kezelték, hogy Merz a média képviselői elé lépve
ismét bejelenti, hogy a CDU-nak a jelenleginél markánsabb politikát kell folytatnia,
és ehhez feltétlenül az ő vezetésére van szükség. Az egykori frakcióvezető az utóbbi két évben tudatosan dolgozott a nagypolitikába való visszatérésén. A gőgösségéről szóló – egyáltalán nem alaptalan – pletykákat cáfolandó támogatta korábbi ellenfele, Armin Laschet kancellárjelölti kampányát, szeptemberben pedig mandátumot szerzett a Bundestagban.
Az biztos, hogy a CDU Merkel-párti establishmentje most nem fog Friedrich Merz útjába állni, de az is tény, hogy a politikusnak a következő hetekben még intenzívebb pr-munkát kell végeznie, hogy maga mellé állíthassa azokat a párttagokat is, akik csak egy dúsgazdag, öntelt fickót látnak benne, akit nem érdekel a középosztály, és csak a Kohl-korszak politikáját akarja visszahozni.